Szabadtéri installáció idézi meg a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotóját
A magyar származású Moholy-Nagy László a huszadik századi művészet egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású alkotója. Ő a legmerészebb kísérletező, akit modern látásmódja és formanyelve az „új látás” legfontosabb elméleti és gyakorlati mesterévé tett. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, a nap 24 órájában ingyenes látogatható szabadtéri installációja október 9. és 25. között az Erzsébet téren a 125 éve született Moholy-Nagy László munkásságát, fotográfiai, művészetelméleti látásmódját idézi meg.

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében kiállítótérré átalakított szállítmányozási konténerekben ismerkedhetünk meg Moholy-Nagy egyedülálló életművével. Az installációk szerkezetét, a tárlat és a tér grafikai megoldásait a Bauhaus világa ihlette. A belső tér kialakításának koncepcióját Moholy-Nagy az „új látást” fókuszba helyező, a fény alaptermészetét kutató munkái határozzák meg. Egy térbe függesztett, színes plexiformákból álló, megvilágított mobilszerkezet izgalmas lehetőséget kínál a fény-árnyék játékának fotózására, a látogató ekként is Moholy-Nagy nyomába szegődhet.

„Moholy-Nagy László felszabadította a fényképezést a festészetet utánzó ábrázolástól és aktívan kereste a csak erre a médiumra jellemző kifejezési formákat, lehetőségeket. A valóságnak a fotográfiai képalkotás számára megmutatkozó összefüggéseit örökítette meg fényképein és kísérleti filmjeiben. Élete során többször kellett más országban folytatnia és újrakezdenie alkotótevékenységét, mégis töretlen optimizmussal hitt abban, hogy ha a művészet mindenki számára elérhető és közösen gyakorolható tevékenység, akkor annak hatásaként a világ is jobbá válik” – emeli ki Csizek Gabriella, az installáció kurátora.

 „…belső hajtóerő irányította a művészi tervezés sokféle területére: foglalkozott tipográfiával, plakátművészettel, fotóművészettel, filmmel, színházzal. Szenvedélyes szellem volt, tele vitalitással, szeretettel, lelkesedése másokat is felgyújtott. Alkotómunkájának célja az volt, hogy ’mozgó látomások’ kutatásával megtalálja a tér új eszméjét. A hagyományos módszerektől teljesen mentesen, a tudós kíváncsiságával fogott mindig új kísérletekbe” – jellemezte őt Walter Gropius, aki meghívta tanítani a Bauhausba, az újító szellemű művészeti iskolába, ahol a célok egyike az volt, hogy a művészet és a tudomány kapcsolatba kerüljön az élettel, a mindennapokkal.

Egész munkásságát áthatotta a fény természetének és térmeghatározó erejének megfigyelése és kutatása: ezt a húszas években kamera nélkül készített fényképei, azaz fotogramjai, ezt követően a Fény-tér-modulátor című ikonikussá vált műve, illetve az átlátszó felületekből kialakított, olykor festett plasztikái mutatják.

„Moholy-Nagy elsőrangú ember volt. Mint fotós, csinálta a maga dolgát és jól csinálta. Egyszer itt Párizsban megkért arra, hogy fotózzak neki pár fotót a szobrairól. Mondtam neki, szívesen, de hát végül te magad is fotós vagy. Erre – de kedves volt – azt felelte: tudod, én csak játszom a fotóval, te vagy a fotográfus” – emlékezett egy beszélgetésben André Kertész.
A játék pedig szabad cselekvés, azaz alkotó teremtés.