50 éves az Erdély szívében található ikonikus, Magyar Örökség-díjas, nemzetközileg is magasan jegyzett Gyergyószárhegyi Művésztelep. A művészeti szcéna az 50 éves jubileumot kiállítássorozattal ünnepli, melynek – Gyergyószárhegy és Csíkszereda után – megkoronázása a Műcsarnokban nyíló Szárhegy 50 – Kortárs anzix című tárlat.

A genius loci-t fókuszba helyező, tematikailag és műfajilag is igen sokszínű Szárhegy 50 – Kortárs anzix kiállítás a ’szárhegyiség’ ideáján keresztül közvetíti a művésztelep univerzális értékeit. 50 év alatt közel ezer alkotó fordult meg Szárhegyen, közülük a 64 művész kapott bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnokban.

Erős István a Szárhegyi Művésztelep egyik régi vezetője, a Szárhegy 50 – Kortárs anzix kiállítás kezdeményezője, szervezője, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora hangsúlyozta:

“Az a tény, hogy a szárhegyi művésztelep öt évtizeden keresztül fenn tudott maradni – túlélve a romániai kommunista diktatúra legsötétebb éveit, a rendszerváltás zavaros időszakát, majd a demokrácia kezdeti éveinek művészeti-kulturális szempontokra nem mindig érzékeny periódusát –, már önmagában is óriási eredmény. A szárhegyi alkotótelep 50 éves története azt is bizonyítja, hogy kiforrott művészeti koncepcióval, a nagy művészeti központoktól távol eső helyeken is sikeresen működhetnek jelentős szellemi műhelyek, ahol a természeti és a rurális környezet kontextusában megszülető helyspecifikus műalkotások új tartalmi rétegeket fednek fel, érvényes lokális válaszokat adva a globális kérdésekre. Szárhegy élő bizonyítéka annak, hogy a centrum–periféria modell mára megbillent, eltűnni látszik a központ és a végek hierarchikus viszonya.”

Az első művésztáborokat az 1970-es évek közepén, a román kommunista diktatúra időszakában szervezték meg Gyergyószárhegyen, egy ferences kolostorban, egy főnemesi kastély és egy 15. századi késő gótikus kápolna szomszédságában. Az etnikai és ideológiai szempontból is szigorúan cenzúrázott, kezdetben főként romániai magyar és román művészeket befogadó alkotótelepet már akkor is a párbeszéd és a tolerancia jellemezte. A művésztelep az idők során gondosan őrizte hagyományait, ugyanakkor célul tűzték ki a művészeti fősodorhoz való tartozást is. Ez az 1990-es évek végi strukturális változások után valósulhatott meg, amikor Erős István és Siklódy Zsolt képzőművészek vették át a művésztelep vezetését, akik újraértelmezték a szellemiségét és a helyi értékekre fókuszálva kitágították horizontját. Bővültek a műfaji lehetőségek, egyúttal megjelentek a helyspecifikus, a természet és a művészet kapcsolatát fókuszba állító alkotások is.

Az Erős és Siklódy által vezetett csapat nagy hangsúlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is, melynek folyamatos ápolása, bővítése az elkövetkezendő évtizedekben is kulcsfontosságúnak bizonyult. A szárhegyi kapcsolatokat reprezentálja Barabási Albert László és Both Csaba hálózati grafikája, amely a Műcsarnokban, a Szárhegy 50 – Kortárs anzix tárlaton is megtekinthető.

Kiállító művészek: Asztalos Zsolt, Baász Imre, Balla József, Baráth Fábián, Berze Imre, Bukta Imre, Ciupe Aurel, Csóka Szilárd Zsol, Csontó Lajos, Daradics Árpád, Elekes Károly, ltes Barna, Erdélyi Gábor, Erős István, Ferencz S. Apor, Ferencz Zoltán, Gaáj András, Gaál József, Tatsunor FUJI, Gerber Pál, Gisle Harr , Horváth Levente, Imre Mariann, Kim Woon-Young, KoSeung Hyun, Kolozsi Tibor, Kopacz Kund, Koter Vilmos, Kovács Kinga,Kusztos Endre, Kulcsár Béla,Koroknai Zsolt, Léstyán Csaba, Lipkovics Péter, Madaras Péter, Makkai István, Márto Árpád, Mayer Éva, Mircia Dumitrecku, Ionel Mihai, Molnár Ágnes Éva, Nagy Pál, Nandesha Shanti Prakash, Opris Cristian, Ochirbat Enkhtaivan, Pál Péter, Patrick Tagoe Turkson, Pető Hunor, Polgár Botond, Pokorny Attila, Posta Máté, Sánta Csaba, Siklódy Ferenc, Siklódy Zsolt, Shirakava Masahiro, Stark István, Szabó Ábel, Szigeti G. Csongor, Szirtes János, TakashiIkezawa, Tasnádi József, Ütő Gusztáv, Va Sássndor, Zakariás István