Nincs szomorúbb, mint egy üres kiállítótér: magányosan, üresen, bezártan.
Nincs nagyszerűbb, mint egy üres kiállítótér: lehetőségekkel, titkokkal, új célokkal.

A Pécsi Galéria a karantén hónapjai alatt üresen állt. Az UTAK című kiállítás bezárt, újabb nem épülhetett. Mígnem kitaláltunk egy módszert: meghívunk hetente egy-egy művészt, hogy a rendelkezésre álló térben és a rendelkezésre álló alapanyagok, eszközök felhasználásával hozzon létre a galériában egy-egy installációt. Így az alkotók egymástól elszigetelve, a járványügyi előírások maximális betartásával, de mégis dolgozhatnak, és épülhet egy új kiállítás, annak a reményében, hogy amikor majd nyitni lehet a kiállításokat, a Pécsi Galériában majd egy új kiállítás legyen látogatható. Persze az élet – no meg a vírus – újra átírta a forgatókönyvet, előbb lehetett nyitni, mint augusztus 15, nem kellett távolságot tartani, etc.

De a kiállítás alapötlete nem változott, a kiállítás installációi 10 művész – Burkus Judit, Doboviczki Attila, Ecsedi Zsolt, Fekete Dénes, Freund Éva, Ficzek Ferenc, Hizsnyik Dénes, Kovács Balázs, Miklya Gábor, Szabó Klarissza Médea – közreműködésével az augusztus 14-i megnyitóig folyamatosan épülnek. Az augusztus 14-én nyíló kiállítás installációi pedig épp úgy reflektálnak az elmúlt karantén-időszak sok szempontból szimbolikus üres tereire, mint a Galéria térbeli adottságaira.