Vera Molnar (1924-2023) a számítógépes művészet világszerte egyik legjelentősebb úttörőjének tekinthető. Molnar 1947-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Ugyanebben az évben Párizsba költözött, itt ismerkedett meg többek közt Fernand Léger-vel, Sonia Delaunay-jel és François Morellet-vel. Az 1950-es években művészi kifejezésmódja erősen kötődött a konstruktivista hagyományokhoz. 1960-ban alapítója volt a Groupe de Recherche d’art Visuel-nek (GRAV), ebben az évben részt vett a Max Bill által rendezett Konkrete Kunst [Konkrét művészet] (Helmhaus, Zürich) című kiállításon is. Molnar az 1960-as években került kapcsolatba Pierre Barbaud és Michel Philippot kortárs zeneszerzőkkel. Szisztematikus képi gondolkodása ekkoriban sok párhuzamot mutatott Barbaud és Philippot zenei kísérleteivel. A művész Philippot-tól kölcsönözte a „machine imaginaire” (képzeletbeli gép) kifejezést is. A képzeletbeli gép módszerét követve, kezdetben lépésről lépésre, szabad kézzel rajzolta meg egyszerű algoritmusokra épülő sorozatait. 1968-tól pedig az elsők között alkotott valódi számítógép segítségével, a párizsi Sorbonne Egyetem számítógépes központjában. Az 1970-es években készült plotter rajzainak nagy része is az egyetem számítógépén és plotterén készült. Nyomatott rajz sorozatain, a margón kilyukasztott vékony papír szélén olykor még a plotter típusa (BENSON) és Molnar jellegzetes printelt „szignója”: „JOB FROM MOLNAR” is látható.
Művészi tevékenységében Molnar az informatikát generatív eszközként használta festményei és grafikái elkészítéséhez. A számítógépet úgy programozta, hogy az meghatározott mértani formákat és alakzatokat hozzon létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű módon is variálni és kombinálni lehessen. 1974 és 1976 között férjével, a percepció kutatással foglalkozó François Molnarral közösen dolgozták ki az ún. Molnart-szoftvert, a számítógép művészi alkalmazásának új módszerét, melyet plotter rajzai mellett festmény sorozatain is alkalmazott. Molnar művészetének alapvető jellemzője a szerialitás, amely által lehetőség adódik arra, hogy a sorozat kiinduló formáinak transzformációja lépésről-lépésre követhető legyen. Sorozat műveit az alapelemek apró változtatásaival, a művész szavaival: „1% rendetlenség” hozzáadásával hozta létre. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véltelenjének, művészi gondolkodásának fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnar ezek határterületeit vizsgálta. Életműve máig nagy hatással van a digitális művészet fejlődésére. Úttörő jellegű egyik utolsó munkája, a Martin Grasser generatív művésszel közösen készített Témák és variációk című gyűjtemény is, mely 500 generatív művészeti NFT-t (Non-Fungible Token) tartalmaz.
Molnar első önálló kiállítása Transformations címmel 1976-ban került megrendezésre a londoni Politechnikai Főiskolán, első művészkönyve pedig 1980-ban jelent meg Ein Prozent Unordnung [Egy százalék rendetlenség] címmel (Wedgepress & Cheese, Bjerred). Munkái számos egyéni hazai (pl. Vonalak, Formák, Színek. Vasarely Múzeum, Budapest, 1990; Egy százalék rendetlenség. Kepes Intézet, Eger, 2012; Vera Molnar. Paksi Képtár, 2007-2008; Rendetlenség a rendben. Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Budapest, 2019; Vera Molnar 99 – Ritmusok és algoritmusok, Modern Magyar Műtár, Balatonfüred, 2023; À la recherche de Vera Molnar, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2024), külföldi (pl. (Un)Ordnung. Museum Haus Konstruktiv, Zürich, 2015; Pomenades en carré. Museum Ritter, Waldenbuch, 2020), és csoportos nemzetközi (pl. Elles. Centre Georges Pompidou, Párizs, 2009; Ein Quadrat ist ein Quadrat ist ein Quadrat. Museum Ritter, Waldenbuch, 2015; Thinking Machines: Art and Design in the Computer Age, 1959–1989. MoMA, New York, 2017; kiállításon kerültek bemutatásra.
2024-ben a párizsi Centre Pompidou-ban nyílik átfogó kiállítása Vera Molnar – Parler à l’œil címmel. Művei többek között megtalálhatóak a Bibliothèque Nationale (Párizs), a Centre Pompidou (Párizs), a Forum Konkrete Kunst (Erfurt), a Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum (Budapest), a MoMA (New York), a Museum Ritter (Waldenbuch) és a Victoria and Albert Museum (London) és a Tate Modern (London) gyűjteményében. (Kumin Mónika, Rátkai Zsófia)
Hozzászólások