A beszélgetés során egy olyan költő arcképe bontakozik ki, aki Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes fiatalabb kortársa volt, műveiben állandó párbeszédet folytatott velük és a magyar irodalmi hagyománnyal. Látomásos, szemlélődő, harmóniateremtő verseket alkotott, esszéiben a világra nyitott keresztény ember nézőpontjából a magyar és az egyetemes kultúra nagy kérdéseire kereste a választ. Irodalmi munkásságáért megkapta a József Attila-díjat és a Kossuth-díjat, 2014-ben a legrangosabb A Nemzet Művésze-díjban részesült. A költő évtizedeken át Rákospalotán élt.

Beszélgetőtársaink:
Szénási Zoltán, irodalomtörténész, BTK Irodalomtudományi Intézet
Jász Attila, költő, szerkesztő, esszéíró, az Új Forrás főszerkesztője
Görbe József plébános

A költő verseit Baló Péter színész előadásában hallgatjuk meg.

„Két ismeret, az isten- s emberszeretet
metszéspontjába állíttatunk mindannyian.
Fényrózsa kezd itt izzani.
Bennünk mozog és általa
mozgunk megvilágítottan.
Állhatsz, élhetsz akárhol. Akármi vagy,
helyed csak egy van.” (Metszéspont)