Km.: Daniel Hope, Simos Papanas (hegedű), Nicola Mosca (gordonka), Emanuele Forni (lant), Markellos Chryssicos (csembaló), Michael Metzler (ütőhangszerek)
Ortiz: Recercada segunda
Händel: d-moll billentyűs szvit, HWV 437 » Sarabande (Olivier Fourés átirata)
Falconieri: La suave melodia
Westhoff: 3. (d-moll) szonáta » 3. Imitazione delle campane
Matteis: Diverse bizzarrie sopra la Vecchia Sarabanda ò pur Ciaccona
Vivaldi: d-moll („La Follia”) triószonáta, RV 63
Falconieri: Passacaglia à 3
Greensleeves – angol népdal
Leclair: Tambourin
Uccellini: Sonate, arie et correnti, op. 3 » Aria Quinta sopra la Bergamasca
Matteis: Ground after the Scotch Humour
Westhoff: 2. (a-moll) szonáta » 2. Imitazione del liuto
Falconieri: Ciaccona
A „régizene” – bármilyen repertoárt is értsünk e kifejezés alatt – megszólaltatásának több lehetséges iránya létezik a történetileg informált (a forrásokhoz és a kutatási eredményekhez legszigorúbban ragaszkodó) előadásmódtól a „romantikus” (valójában a 20. század első felének tradícióját egyenes ágon folytató) interpretációkig. A meglepő, friss szemléletű műsorairól híres Daniel Hope e skálán valahol félúton helyezkedik el: saját megfogalmazása szerint interpretációiban a „régizene modernségét”, illetve „egzotikus őserejét” akarja előtérbe tenni. Ennek szellemében figyelembe veszi a régizenejátszásban az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett fordulatot, mégis modern hangszert használ és egyéb szempontokból nézve is a mai közízlés szerint közelíti meg a darabokat. Az általa játszott repertoár azonban olyan, amely bár a specialisták számára ismert, de a „modern” játékosok általában elkerülik: a hegedű első aranykorának, a 17. század virtuóz komponistáinak zenéje.
Tiszta barokk
