Alapvető érzelem, a legszívesebben mégis távol tartanánk magunktól: a szomorúság szükségszerű és elkerülhetetlen érzés mindannyiunk életében. Minden esetben valamiféle veszteséget jelez, amely gyakran kapcsolódik össze a búcsú pillanatával: kedvestől, baráttól, otthontól vagy akár az élettől való elköszönést jelzi. Komoly, sőt komor ihletforrás, hiszen a klasszikus zenében nem kell sokáig keresgélni, hogy olyan zeneműveket találjunk, melyek melankolikus hangot ütnek meg.

Senkit ne riasszon el a téma, hiszen a szomorúság eredendően magában foglalja az újrakezdés lehetőségét. A sebek gyógyulása után az ember ösztönösen azt vizsgálja, hogyan tehetné szebbé a saját és szerettei életét. A nagy kontrasztok bejárása és megélése ebben jelenthet segítséget. Szakértők azt mondják, kifejezetten kártékony a kellemetlen emlékek ellen küzdeni: a szomorúságot, a gyászt is meg kell élni, meg kell érteni. Ne szégyelljük tehát könnyeinket, engedjünk szabad folyást érzelmeinknek! Ne érezzük magunkat zavarban akkor sem, ha elpityeredünk a műsort hallgatva: a zeneirodalom jelentős, emblematikus búcsújelenetei (mint például Åse halála vagy Dido búcsúja) mellett a hangszeres zene szívbemarkoló betétei is felcsendülnek, mások mellett Csajkovszkij és Chopin rezignált hangvételű műveiből is hallunk részleteket. A műsorvezető-moderátor Szélpál Szilveszter operaénekes, aki segít abban, hogy a látszólag egyhangú érzelem finom árnyalatait közösen fedezzétek fel.

Korosztály: 10-14 év 

Műsoron:

Csajkovszkij: Ifjúsági album zongorára, op. 38 - No. 7: A baba temetése
Schumann: A költő szerelme, op. 48 - No. 10: Hör' ich das Liedchen klingen (Hallom a kedves hangját)
Chopin: E-dúr etűd, op. 10, No. 3 („Tristesse” / „Szomorúság”)
Grieg: I. Peer Gynt-szvit, op. 46 - No. 2: Åse anyó halála
Purcell: Dido és Aeneas, Z. 626 - When I am laid in earth (Dido búcsúja)
Elgar: e-moll szerenád, op. 20 - II. Larghetto
Barber: Adagio vonósokra, op. 11