Bach művészete egyértelműen az utolsó európai köznyelvi gondolkodás összefoglalása. A protestáns vallás templomi zenéje az utolsó olyan európai zenei nyelv, amit egy nagy közösség „beszélt” és értett. Középpontjában a protestáns korál áll, ahol Luther Márton nagyon bölcsen a szakrális szövegeket (a Bibliából származó zsoltárok német fordításait vagy költött verseket) az akkor a köznép számára jól ismert, szekuláris, vagy egyszerűsített egyházi dallamokkal párosította. Az így kapott dalokat már könnyen énekelhették anyanyelvükön a hívők, akik ezáltal bekapcsolódhattak a liturgiába.
Szinte minden Bach-műben kulcsszerepet játszik a koráldallam, amely egyszerre formaalkotó és kulcsfontosságú dramaturgiai eszköz.
A hangversenyen közelebbről is megismerhető Jesu, meine Freude című alkotás Bach vokális művészetének egyik csúcspontja.
Bach: Jesu meine Freude, BWV 227
Km.: Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György), Budafoki Dohnányi Zenekar; előad és vezényel: Hollerung Gábor
