Km.: Baráti Kristóf (hegedű), Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Vivaldi: C-dúr sinfonia, RV 112
Vivaldi: e-moll („A kedvenc”) hegedűverseny, RV 277
Kreisler: C-dúr hegedűverseny Vivaldi stílusában
Wolf Péter: Tiszteletem Vivaldi Úr!
Schubert–Mahler: 14. (d-moll „A halál és a lányka”) vonósnégyes, D. 810
Minden idők egyik legjelesebb hegedűművésze, Fritz Kreisler pályája első felében gyakran játszotta koncertjein ismert vagy kevésbé ismert barokk mesterek darabjait saját virtuóz átirataiban. 1905-ben Vivalditól egy egész concertót mutatott be, három évtized múltán azonban „bevallotta”, hogy a versenymű minden egyes hangját ő találta ki. A kompozíció tehát nem átirat volt, hanem stílustanulmány, minden benne volt, amit Kreisler és kora Vivaldiról gondolt. Egy évszázaddal később Wolf Péter is megírta a maga Vivaldianáját. A koncert első része tehát Vivaldi és a játékos allúziók jegyében telik, Baráti Kristóf interpretációja pedig mindezeket felejthetetlen élménnyé teszi. Az est második felében a kvartettirodalom egyik csúcsa, Schubert A halál és a lányka címen ismert vonósnégyese szólal meg, mely Gustav Mahler nevezetes átdolgozása óta a vonószenekarok legnemesebb erőpróbájának számít.