Vieuxtemps: Elégia, op. 30
Vieuxtemps: B-dúr szonáta, op. 36 – 2. Barcarolla
Britten: Lachrymae, op. 48
Hubay: Romance, op. 25
Mendelssohn: c-moll szonáta brácsára és zongorára, MWV Q 14
Henri Vieuxtemps születésének 200. évfordulóját ünnepeljük 2020-ban. A 19. század egyik legkiemelkedőbb koncerthegedűse, a francia-belga hegedűiskola megalapozója, komponistaként is jelentős zenei örökséget hagyott hátra. Brácsára is írt mérföldkőnek számító műveket - virtuozitás és az operai bel canto stílus ötvözésével.
A fiatal Hubay Jenő Párizsban egyik szalonkoncertje alkalmával ismerkedett meg a már idős és beteg Vieuxtemps-al, aki művészetének folytatóját és örökösét Hubayban látta meg. Ennek köszönhetően lett Vieuxtemps után Hubay a brüsszeli konzervatórium hegedű tanszékének vezetője. Vieuxtemps Elégiája variációs formában íródott, akárcsak Hubay op. 25-ös Románca és Benjamin Britten egyetlen szólóbrácsára írt darabja a Lachrymae. A skót brácsaművész William Primrose rendelte a darabot Brittentől az Aldeburgh Fesztiválra. John Downland egy lantkíséretes Air-jének témájára komponálta az izgalmas variációsorozatot Britten, ám szokatlan módon a téma nem a darab elején, hanem a variációk végén jelenik meg eredeti formájában.
Mendelssohn c-moll szonátája is impozáns és briliáns variációsorozatot vonultat fel a szonátaformájú nyitótétel és a menüett után. A szerző mindössze 15 évesen írta e remekművét. A menüett tétel témáját később az op. 11-es c-moll szimfóniájában is újra feldolgozta. A variációk témája pedig a népszerű Variations serieuses op. 54 zongoraművében is megjelenik. Érdekes és méltatlan, hogy Mendelssohn e brácsaszonátája 1966-ig publikálatlan maradt.