km.: Baráti Kristóf (hegedű), Giovanni Guzzo (hegedű), Szűcs Máté (brácsa), Julian Steckel (gordonka), Várjon Dénes (zongora)
Bartók: 2. rapszódia, BB 96a
Bartók: Szólószonáta hegedűre, BB 124
Bartók: Zongoraötös, BB 33
Baráti Kristóf (hegedű)
Bartók népzenei gyűjtőútjai során számtalan falusi hegedűs játékát hallgatta és jegyezte le utolérhetetlen precizitással; ezen tapasztalatait különösen a két hegedűre és zongorára írt rapszódiában kamatoztatta. A két rapszódia – így a Székely Zoltánnak ajánlott 2. is – nem feltétlenül világmegváltó szándékkal írt zenemű, hanem gyakorlatias megfontolásból készített kompozíció, amely zeneileg értékes, kellemes hallgatnivaló a közönségnek és hálás játszanivaló az előadónak. A Yehudi Menuhin felkérésére készült Szólószonáta ezzel szemben az absztrakt zeneművészet egyik – ha nem a legnagyobb – csúcsa, és mint Bartók egyik utolsó kompozíciója, zeneszerzői karrierjének betetőzése. Szünet után – kontrasztként – Bartók egyik fiatalkori műve, „romantikus korszakának” egyik utolsó alkotása, a Zongoraötös csendül fel.