Vezényel Fischer Iván
Bartók: Román népi táncok (az eredeti, népi zenekaron megszólaló dallamokkal)
Schubert: 8. (h-moll, „Befejezetlen”) szimfónia, D. 759
Dvořák: 8. (G-dúr) szimfónia, op. 88
Bartók, Schubert és Dvořák – három szerző, akik nem nyugodtak, míg meg nem találták azt a zenei hangot, amiben igazán otthon érezték magukat. Bartók több mint 6000 határon túli dallamot gyűjtött a szinte megszámlálhatatlan magyarországin kívül, és arra tette fel az életét, hogy a klasszikuszenei repertoár részévé tegye az autentikus népzenét. Schubert amellett, hogy feltalálta a német dal műfaját – több mint 600-at írt –, hat szimfónia után eljutott egy egészen új zenekari nyelvhez is, még ha nem is sikerült befejeznie a darabot. A cseh Dvořák pedig sokáig harcolt önmagával és a közvéleménnyel, mire műveiben leküzdötte a német hatást, és népszerűvé tette hazája népzenéjét.
1915-ben Bartók kiemelt hét hegedű- és furulyadallamot a romániai gyűjtéseiből, és zongoraciklussá, majd két évvel később zenekari darabbá fűzte őket össze. A román népi táncok utolsója két dallamot foglal magában, így a mű hattételes, de az egymást szünet nélkül követő utolsó kettő miatt Öt román táncnak is szokták nevezni. A nyitó Bottáncot a szerző leírása szerint „általában egy fiatal legény járja, aki állítólag akkorákat ugrik, hogy belerúg a mennyezetbe”. Az Öves elnevezésű játékos körtáncot a sejtelmes Topogó követi, majd a keleties, páratlan lüktetésű Bucsumi tánc szól. Váltakozó ütemmutatójú Román polka és virtuóz Aprózó zárja a művet.
Noha befejezetlennek hívjuk, a 8. szimfónia a maga két elkészült grandiózus tételével kerek egészet alkot. Schubert 1822-ben, ereje teljében kezdett a mű komponálásába, ám a halálát is okozó betegség első jelei miatt félbehagyni kényszerült azt. A premierre csak szűk negyven évvel a szerző halála után került sor. Az első tétel mélyvonósokon megszólaló nyitótémája azonnal baljós hangulatokba kalauzol minket. Később a valamivel pozitívabb főtéma többször is fájdalmasan megszakad, és csak a tétel legvégén érezni némi reményt. A második tétel hangulata még bizonytalanabb. Érzékeny ppp hangzások váltakoznak drámai kitörésekkel, de a tétel – és ezzel a darab – emelkedett hangon fejeződik be.
Saját 8. szimfóniája Dvořák számára is fontos mérföldkő volt: először sikerült igazán beépítenie a cseh népies zenét a szimfónia műfájába. A művet nemzeti hangvétele ellenére néha „angol” szimfóniának nevezik, mert a szerző a Cambridge-i Egyetem által adományozott doktori címe kapcsán ajánlotta fel az intézménynek. Az első tételben hamar megjelenő háromhangos emelkedő motívum átszövi és összeköti a négy tételt. A második tétel korálszerű rövid sorokból és izgalmas zenei párbeszédekből áll, a harmadik pedig, bár keringő, sokkal inkább idézi a szláv táncok hangulatát és stílusát. A finálét trombita fanfár vezeti be, majd egy variációkkal ellátott és indulóval megszakított dal adja a tétel magját.
