Km.: Lisztes Jenő (cimbalom), Dejan Lazić (zongora), Duda Éva Társulat

Liszt: II. magyar rapszódia
Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
Bartók: A csodálatos mandarin, Sz. 73, BB 82 - egyfelvonásos pantomim

Liszt, Bartók, cimbalom, zongora és pantomim az Európai Hidakon. A leghíresebb magyar rapszódia nem egyszerűen zenekari változatában szólal meg, hanem a Lisztet megihlető városi cigányzene jellegzetes hangszerével kiegészülve. A cimbalomszólót Lisztes Jenő játssza, aki nemcsak meghódította a Carnegie Hall, a Musikverein és a BFZ-vel együtt a BBC Proms közönségét, de dolgozott a legendás Hans Zimmerrel is. Liszt négy változatot megélt, egyre gazdagabb hangszerelésű zongoraversenye a horvát Dejan Lazić szólójával hangzik el. Bartók egyik legkedvesebb műve, A csodálatos mandarin testi-lelki kérdéseket feszegető cselekménye elevenedik meg a Duda Éva Társulat közreműködésével.

Az 1840-es évek végén Liszt visszavonult a zongoravirtuózi pályától, Weimarban telepedett le udvari karmesterként, és zeneszerzői figyelmét az általa addig elhanyagolt szimfonikus műfajok felé fordította. Az A-dúr zongoraverseny 1857-es bemutatóján már csak a karmesteri pódiumra lépett fel, a zongoraszólamot egyik tanítványa játszotta. Bár a mű egytételesnek hangzik, több szakaszra tagolható. Liszt egyetlen bensőséges és lírai alapgondolatra fűzi fel a darabot úgy, hogy minden alkalommal más-más karakterben és tempóban hozza vissza a témát, utoljára a fináléban, rézfúvós fanfárként.

„Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak” - kezdi A csodálatos mandarin történetének leírását Bartók Béla. Lengyel Menyhért rémmeséjében az apacsok nem tudják ellátni a két szegény férfi után érkező tehetős kínai baját, aki szerelmével ostromolja a lányt. Fojtogatás, karddöfés és akasztás sem segít. Végül a lány megadja a mandarinnak, amire vágyik, mire az holtan esik össze. Bartók elszakad a klasszikus tonalitástól, és kifejezőeszközként alkalmazza a disszonanciát. Előtérbe helyezi az ütősöket, szokatlan szólamokat ír a fúvósoknak, vad, ritmikus, pulzáló hangzással ábrázolja a történetet - legalábbis zeneileg. A látványt a lendületes és merész koreográfiáiról ismert Duda Éva Társulat táncosai értelmezik újra.