Km.: Csalog Gábor, Érdi Tamás, Király Csaba, Mocsári Károly, Ránki Fülöp
Műsorvezető: Becze Szilvia
8, 9 és 14. Magyar rapszódia
16, 17, 18, 19. Magyar Rapszódia (Csalog Gábor)
3, 6 Magyar Rapszódia (Érdi Tamás)
Spanyol rapszódia, 7, 11, 2. Magyar rapszódia (Ránki Fülöp)
1,4,10,13 magyar rapszódia és román rapszódia (Király Csaba)
5, 12, 15. Magyar rapszódia (Mocsári Károly)
Bartók Béla így fogalmazott tudományos akadémiai székfoglalójában Liszt Ferenc Magyar rapszódiáiról: „Formailag, technikailag azonban ezek is tökéletesek, sokszor talán tökéletesebbek, mint egynémely nagyobbszabású, tartalmilag jelentékenyebb műve.” Az 1840-es években Magyarországon tartott koncertjein Liszt rendszeresen improvizált kedvelt hazai dallamokra, majd e rögtönzésekből fejlesztette nagyszabású koncertdarabbá az első tizenöt rapszódiát. Bravúrosan ágyazta a magyaros dallamokat az európai műzene stílusába, a verbunkoshagyományból eredő lassú-gyors szerkezetben. A négy kései mű már a szerző zavarba ejtően modern stílusában született, saját dallamokra, a Spanyol rapszódia pedig mediterrán témáival és gondos megkomponáltságával emelkedik ki a darabok sorából. Diadalmas része ez a liszti életműnek, s mi sem ünnepelhetné méltóbban, mint egy nagyszabású, színes maraton, amely során egészen eltérő személyiségű művészek egyedi megközelítésében élvezhetjük és fedezhetjük fel újra a rapszódiák kincseit.