Bach: 1. (d-moll) francia szvit, BWV 812
Bach: 2. (c-moll) francia szvit, BWV 813
Bach: 3. (h-moll) francia szvit, BWV 814
Bach: 4. (Esz-dúr) francia szvit, BWV 815
Bach: 5. (G-dúr) francia szvit, BWV 816
Bach: 6. (E-dúr) francia szvit, BWV 817
A szvit a barokk zene „szórakoztató” műfaja volt. Rövid, egyszerű szerkezetű tánctételekből állt, melyeket a zeneszerzők úgy rendeztek el egymás után, hogy a lassú és gyors tempójú, illetve a páros és páratlan lüktetésű tánctípusok változatos sorrendben kövessék egymást, ily módon képezve összetartozó ciklust. több
E hangszeres műfaj a 16. század elején bukkant fel az európai zenetörténetben, betetőzése pedig éppen Johann Sebastian Bach munkásságának idejére esik, akinek életművében a szvit-műfaj csaknem kizárólag egyetlen alkotóperiódusához, pályafutása egyedüli világi hivatalához, a Köthenben udvari karmesterként eltöltött hat évhez (1719–1723) kapcsolódik. A Francia szvitek néven ismertté vált sorozatot Bach valószínűleg második felesége, Anna Magdalena számára komponálta. A ciklus elnevezése nem a szerzőtől származik és erősen megtévesztő: a Francia szvitekben ugyanis nem csak gall eredetű táncok szerepelnek, és Bach nem csak francia mintákat követ a hat darabból álló egyedülálló sorozatban, amelyet ezen az estén a fiatal zongoraművész, Fejérvári Zoltán előadásában hallhatunk a Nagyteremben.