Km.: Horti Lilla (szoprán), Kelemen Quartet, Kokas Dóra, Marc Coppey (gordonka), José Gallardo (zongora), Kelemen Barnabás, Alissa Margulis (hegedű), Michael Collins (klarinét), José Gallardo, Balog József (zongora), Holló Aurél, Rácz Zoltán, Joó Szabolcs (ütőhangszerek)
Schönberg: 2. vonósnégyes, op. 10
Debussy: Cselló-zongora szonáta
Bartók: Kontrasztok (BB 116)
Sosztakovics: 15. szimfónia (átirat zongorás trióra és három ütőhangszeresre)
Arnold Schönberg 2. vonósnégyese nem csak amiatt formabontó, mert élete legsúlyosabb magánéleti válságát zenébe öntve ebben a műben szakít végleg a hagyományos tonalitással, hanem azért is, mert a vonósnégyes műfajának formai határain túllépve a hangszeres kamarazenébe bevonja az emberi hangot. A Kelemen Kvartetthez csatlakozva Horti Lilla, a Magyar Állami Operaház magánénekese adja elő a harmadik és a negyedik tételben Stefan George két versét. Kései, 1915 -ös Cselló -zongora szonátájában – amelyet Kokas Dóra és José Gallardo előadásában hallhatunk – Debussy nem a jövőt, hanem a múltat kutatja: korábbi korok színpadi előadásaihoz nyúl, a darab tételeit saját elmondása szerint a commedia dell’arte figurái inspirálták. Bartók triója, a Kontrasztok eredetileg a jazzklarinétos Benny Goodmannek és Szigeti Józsefnek íródott, és népzene és művészi zene egyesítésének legmagasabb csúcsát képviseli. José Gallardóhoz és Kelemen Barnabáshoz a londoni Royal College professzora, a klarinétművész Michael Collins csatlakozik a mű előadásában. A koncert második felét egyetlen nagyszabású kompozíció foglalja el: Sosztakovics utalásokban gazdag, lenyűgözően sokértelmű utolsó szimfóniájának Viktor Derevienko által készített átirata zongorás trióra és három ütőhangszeresre.