Beethoven: 8. (c-moll) zongoraszonáta, op. 13 („Pathétique”)
Liszt: Valse-impromptu
Chopin: Asz-dúr keringő, op. 34/1
Chopin: a-moll keringő, op. 34/2
Chopin: cisz-moll keringő, op. 64/2
Chopin: Desz-dúr („Perc”) keringő, op. 64/1
Chopin: 4. (f-moll) ballada, op. 52
Chopin: 2. (b-moll) scherzo, op. 31
Marc Laforet (zongora)

Chopin egyik tanítványa, Wilhelm von Lenz visszaemlékezése szerint a második Scherzo jellegzetes nyitómotívumát, a két, „fojtott hangon” játszandó gyors felfutást Chopin egy zenei kérdésnek szánta, amelyre a következő ütemek akkordikus anyaga válaszol. A zeneszerző számára sosem lehetett elég kérdő, elég lágy, elég íves a kérdés megszólaltatása. Mindennek megítélése most már a közönség jogköre, és Marc Laforet-tól joggal várhatjuk a tökéletes interpretációt, hiszen a francia művészt korunk legkiválóbb Chopin-játékosai közt tartjuk számon. A szerző keringői a korabeli szalonéletet idézik fel, ahogyan a Valse-impromptu is, ez a kevéssé ismert, de annál ragyogóbb fiatalkori Liszt-mű, de megszólal Laforet keze alatt a romantikus zene jelképévé vált f-moll Ballada és a „Patetikus” szonáta is – Beethoven talán egyetlen darabja, amelynek maga a szerző adta az irodalmi címet. Cziffra György világhírű zongoraművész születésének 100. évfordulóját Magyarország Kormánya Cziffra György-emlékévvé nyilvánította, az UNESCO pedig felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.