Beethoven: István király nyitány
Beethoven: II. B-dúr zongoraverseny
Beethoven: VI. (Pastorale) szimfónia

Beethoven-sorozatunk következő estjének nyitószáma a zeneszerzőnek a magyarokhoz fűződő kapcsolatára utal. Ez a kapcsolat egyrészt személyes: a martonvásári Brunswick-család Teréz nevű leányához fűzte, másrészt „szakmai”: Kotzebue, osztrák drámaíró rendelt tőle kísérőzenét Szent István királyról szóló drámájához. Ezzel a művel avatták fel 1812-ben a Pesti Német Színházat, Beethoven jelen is volt. A nyitány zenéjében a korabeli, divatos verbunkos-zene elemeit használja fel, feljegyzéseiben kedvesen ír „a derék bajszos magyarokról”. A B-dúr zongoraverseny valójában korábban keletkezett, mint a C-dúr koncert, de a zeneműkiadó tévedése miatt fordítva sorszámozták őket. A nagyon fiatalon, 1794–95-ben komponált mű még Haydn hatását mutatja, de felfedezhetjük benne a későbbi Beethoven „oroszlánkörmeit” is. A Pastorale-szimfónia gyönyörűséges vallomás Beethoven természet-szeretetéről. Egyetlen műve, amelynek kottájába szavakkal beleírta, hogy a zene miről szól. Szinte látjuk a csörgedező patakot és a kis madárkoncertben jól felismerhető egyes madárkák éneke. A lényeg azonban az, hogy ez a mű mégsem a természet ábrázolásáról szól, hanem az emberről, aki mindezt átéli, aki örül, amikor megérkezik falura, önfeledten mulatozik a falusiakkal együtt, fél a vihartól és hálás annak elmúlta után.

Lukács Miklós bérlet 4.