km.: Szabóki Tünde (szoprán), Bakos Kornélia (alt), Horváth István (tenor), Kovács István (basszus), Fekete Attila (tenor), Alexandru Agache (bariton)
Bartók: Falun – tót népdalok nyolc női hangra és kamarazenekarra, BB 87b, Sz 79
Kovács Zoltán: Credo – ősbemutató
Hamar Zsolt: Offertórium
Bartók: Cantata profana
Bartók Béla 140. születésnapján a zeneszerző két remekműve keretezi a koncertet. Előbb a korábban szólóhangra alkotott öt szlovák népdalból általa kamarazenekarra és női karra átírt három hangzik el, a Lakodalom (Svatba), a Bölcsődal (Ukolievarka) és a Legénytánc (Tanec mladencov).
A hangverseny végén a Kárpát-medence folklórkincsét is felvonultató, a felnőtté váló ifjak útkeresését balladai hangvétellel megszólaltató Cantata Profana. Nem véletlen, hogy Bartók éppen a mű keletkezése idején fogalmazta meg ars poeticáját egy levélben: „Az én igazi vezéreszmém […] a népek testvérré-válásának eszméje. A testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.”
Nagyszerűen rímel a két Bartók-műre a velük egy estén megszólaló két kortárs alkotás, két misetétel.
Kovács Zoltán Credo című műve a Nemzeti Filharmonikusok által tavaly bemutatott Missa Pannonica kibővítéseként készült 2019-ben. Az önállóan is előadható darabról a szerző így írt: „A mű szerkezete hűen követi a nicea–konstantinápolyi hitvallás tradicionális textusának tagolódását. A három nagy tablóból kiemelkedik a szólisták középső szakasza, melyben többek között Krisztus kereszthalálának drámai pillanatai is felelevenednek. A zene eklektikus hangvétele döntően európai tradíciókra épül. Emellett olykor távolabbi hatások, például afroamerikai spirituálék dinamikus, improvizatív retorikája is tovább színezik a kifejezésmódot.”
Hamar Zsolt így jellemzi a szünet után felcsendülő kompozícióját: „Kórusra és zenekarra komponált, Offertórium című művem műfaja szerint kantáta. Az eredetileg a capella kórusműként bemutatott ősverzió után 2007-ben írtam hozzá zenekari kíséretet, melynek előadója már akkor is a Nemzeti Énekkar volt. A mostani egy erősen újragondolt és sok helyen átírt változat, melyet a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, illetve a Nemzeti Énekkarnak ajánlok. A 24. zsoltár szövegére íródott mű a mélységből a magasságba, a sötétségből a világosságba vágyakozó ember csendes fohásza.”