Liszt: „Nun danket alle Gott”
Kodály: Adagio (Pálúr János orgonaátirata)
Widor: 5. orgonaszimfónia, op. 42., no. 1 (Allegro vivace ‒ Allegro cantabile ‒ Andantino quasi allegretto ‒ Adagio ‒ Toccata)
Pálúr János: Improvizáció
Pálúr János Johann Sebastian Bach 300. születésnapján, az Orgonista Növendékek I. Országos Találkozóján, Dupré-játékával robbant be a hazai orgonaéletbe. Az eltelt harminckilenc évben világossá tette, hogy nem riad vissza az előzmények nélküli első lépésektől sem, ha azokkal a magyar orgonakultúrát szolgálhatja. Elsőként szervezett 500-fős közönséget évente a főiskolai hangversenyeire, ő az első magyar orgonista, akit felvettek a Párizsi Conservatoire-ra, és mint Olivier Latry tanítványa, ő kapott először orgonaórákat a Párizsi Notre-Dame-ban két éven át, és mint első magyarnak közvetítették élőben orgonakoncertjét a Párizsi Rádió székházából. A sort elhivatottan folytatta azzal, hogy az istentiszteleti zenét improvizációival gazdagítva, mindezeket merész ötlettel a Zeneakadémia koncertpódiumára állította, amelyből mára 20 éves hagyomány lett. 1997-ben megnyerte Párizs Városának Előadói Nagydíját, amit mindenütt a magyar orgonaművészet méltó sikerének nevezett. Fasori orgonaprojektjében az 1300 hangszert felépítő, történelmi Angster Orgonagyár előtt rótta le tiszteletét és ezzel a francia romantikus orgonabővítéssel egyben valóra váltotta szeretett tanárának, Baróti Istvánnak hangszerépítő álmait is. Koncertjeit Európa 16 országában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Dél-Koreában, Japánban és Ausztráliában hallhatták az érdeklődők. 1998 óta a Budapesti Zeneakadémia tanára és a Fasori Református Templom orgonistája.