Km.: Pasztircsák Polina (szoprán), Gál Erika (alt), Brickner Szabolcs (tenor), Cser Krisztián (basszus), Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
vezényel: Gérard Korsten
Beethoven: I. (C-dúr) szimfónia, op. 21
Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
Rengetegen írtak szimfóniákat a zenetörténetben, de talán csak egy olyan komponista van, akinek mind a kilenc - főleg a kilencedik - szimfóniája olyan hatást gyakorolt a zenetörténetre, hogy attól nagyjából száz éven át egyetlen szimfóniát író zeneszerző sem tudta függetleníteni magát. Ő volt Beethoven, aki maga is csak közel harmincévesen szánta rá magát első szimfóniája megírására, és aki siketen is megírta azt a kilencediket, amely meghatározta a zenetörténet folyását. Az ő szimfonikus útjának kezdetét és végét halljuk ezen a koncerten.
Haydn 104 szimfóniát írt. Mozart 41-et. Beethoven már egy kiforrott műfajjal találta szembe magát, amelyben korának két nagy mestere szinte mindent megmutatott. Beethoven, a mindig komoly és minden erejével hatni kívánó ember tehát tudta, mekkora fába vágja a fejszéjét, ha ő is szimfóniával lép a közönség elé. Első e műfajban írt kompozíciója, bár sok rokonságot mutat Haydn szimfóniáival, már kezdőakkordjával is magára haragította a kritikusokat. Pedig ha tudták volna, hogy mi jön még a beethoveni életműben! Busoni mondta, hogy Bach az isten, Mozart az angyal és Beethoven az ember - akinek saját erejéből kell felküzdenie magát a mennybe. Beethoven életműve leképezi ezt a küzdelmet, amely a IX. szimfóniában éri el célját, a mennyországot. Ez a küzdelmes út, ez a hangzás, ez a szimfonikus ideál, ez a művészetszemlélet pedig alfája és ómegája lett a későbbi szerzőknek. Beethoven csak kilenc szimfóniát írt, de ez betetőzte a Haydn és Mozart által naggyá tett műfajt.