A Hang Em High három különböző nemzetiségű zenész ironikus felhangoktól sem mentes zenei projektje. A formációban az egyedi játékáról híres Bond egy különleges hangszeren, kéthúrú basszusgitáron játszik. Basszus és kontrabasszus klarinéton, valamint tenorszaxofonon a svájci nonkomformista zenészt, Lucien Dubuis-t halljuk, aki sok-sok éve az improvizatív zenei színtér aktív tagja és több mint 20 albumon működött közre. Valaki úgy jellemezte őt: „John Coltrane génjeinek és a Beastie Boys DNS-ének kromoszomális keveréke”. Dobokon és ütőhangszereken az osztrák származású Alfred Vogel nyers játékát élvezhetjük, aki hazája egyik legaktívabb zenésze, és producerként is tevékeny. A Hang Em High zenéje földközeli és eksztatikus. Dalaik többsége rockzenei szerkezetet követ. Bond és Vogel buja ritmusokat fektetnek le, amelyekre nyers témák épülnek - mindezt Dubuis klarinétszólamai koronázzák meg, sokszor katarzisig nyújtott, improvizált szólók során.
A banda nemrégiben úgy döntött, hogy elrabolja a norvég retro-futurista billentyűs és zeneszerzőt, Ståle Storløkkent, hogy általa más dimenzióba emelkedjen a zenekar hangzásvilága. Így született meg legutóbbi albumuk, a The Kidnapping of Ståle Storløkken. De aggodalomra semmi ok, a billentyűsnek haja szála sem görbült. Természetesen arra sem kényszerítették, hogy csatlakozzon a zenekarhoz: egy 2018-ban Bezau Beatz-ben tartott rövid, de termékeny alkotói ülés után ők négyen 2019 februárjában találkoztak ismét a svájci Cinema Sil Plaz-ban adott koncertjük apropóján. Innen rögtön a stúdió felé vették az irányt, Ståle pedig úgy tűnt, élvezte a túszhelyzetet és annyira beilleszkedett, mintha nem először rögzített volna velük lemezt. "Mi négyen nagyra értékeljük ezt a zenei együttlétet – és azt hiszem, ennek visszhangja a zenében is hallatszódik " – nyilatkozta a zenekar egyik tagja.