Utak a romantikában – utak a romantikából
Schubert és Webern zenéi csellóra és zongorára
Schubert: D-dúr szonatina, D. 384 - Allegro molto 2. Andante 3. Allegro vivace
Webern: Két darab (1899) - Langsam 2. Langsam
Schubert: a-moll szonatina, D. 385 - Allegro 2. Andante 3. Menuetto (Allegro) 4. Allegro
Webern: 3 kleine Stücke, op. 11 (1914) - Mäßige Achtel 2. Sehr bewegt 3. Äußerst ruhig
Schubert: g-moll szonatina, D. 408Allegro giusto 2. Andante 3. Menuetto – Trio 4. Allegro moderato
Három szonatináját Schubert 1816-ban, 19 évesen komponálta. Christopher Gibbs, Schubert kiváló monográfusa szerint ez volt az az év, amikor Schubert több zenét írt, mint bárki addig, és azóta is. A 4. és 5. szimfóniák, és egy-egy zongoraszonáta, vonóstrió, zongoranégyes, vonósnégyes, nyitány, mise, opera, Magnificat, Stabat Mater, több tucatnyi kisebb zongoradarab és ugyancsak több tucatnyi dal készült ebben az évben, közöttük számtalan remekmű, amelyek a mai napig a repertoár részét képzik. Schubert, aki maga is hegedült, eddigre már többek között 11 vonósnégyest komponált, így ugyancsak ismerte a hangszer lehetőségeit. A művek kéziratain eredetileg Sonata állt, azonban a poszthumuszon kiadásra a szélesebb vásárlóközönség, a Liebhaberek reményében már szonatinát nyomtattak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kompozíciók nem tartalmaznak olyan virtuóz elemeket, mint például az ugyancsak 1816-ban komponált Á-dúr Duó (D. 574), vagy a B-dúr Rondó (D. 895) és a C-dúr Fantázia (D. 934), inkább Mozart hegedűszonátáinak léptékét idézik, a Schubertiádák intim atmoszférájának zenéi ezek.