Km.:Ránki Fülöp (zongora), Lantos István, Tabajdi Ádám (orgona), Új Liszt Ferenc Kamarakórus; vez.: Nemes László Norbert
Liszt Ferenc: Excelsior! - Preludio zu den Glocken des Strassburger Münsters, S. 666
Sancta Dorothea, S. 187
Liszt Ferenc: Les morts - oraison, S. 268/2
Liszt Ferenc: Resignazione, S. 187a
Liszt Ferenc: Fünf Klavierstücke / Öt zongoradarab, S. 192
1. Sehr langsam; 2. Lento assai; 3. Sehr langsam; 4. Andantino; 5. Sospiri! (Andante)
Liszt Ferenc: Requiem, S. 266
Liszt Ferenc: Recueillement, S. 204
Liszt Ferenc: Ora pro nobis - Litanei, S. 262
Liszt Ferenc: Légendes 2.: St. François de Paule "marchant sur les flots"
- E-dúr legenda: Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár, S. 175
Liszt Ferenc: Praeludium und Fuge über den Namen B-A-C-H / B-A-C-H prelúdium és fúga, S. 26
Dukay Barnabás: Harmat csillogása az elmosódó lábnyomokban - motetta egy szoprán, egy mezzoszoprán, egy alt, két tenor és egy bariton szólamra
Liszt Ferenc: Qui Mariam absolvisti, S. 65
Liszt Ferenc: Qui seminant in lacrimis, S. 63
Liszt Ferenc: O Roma nobilis, S. 546a
Liszt Ferenc: Ave maris stella (G-dúr), S. 34/1
Liszt Ferenc: Ave verum corpus, S. 44
Liszt Ferenc: O salutaris hostia I (B-dúr), S. 40
Liszt Ferenc: Salve Regina, S. 66
Liszt Ferenc: Ave Maria von Arcadelt, S. 659
Liszt Ferenc: Rosario, S. 56 - I. Mysteria gaudiosa, II. Mysteria dolorosa, III. Mysteria gloriosa
Liszt-művek – orgona- és zongoradarabok – közül az orgonaművek nagyobb része azt a jelenséget illusztrálja, mely szerint Liszt életművének számos darabja több változatban maradt fenn. Ilyen átdolgozás a válogatásban az Excelsior!, a Les morts és a Requiem. A zongoraművek legtöbbje a kései Liszt elmélyült, befelé forduló magatartását, stílusának tisztaságát példázza. Jelentős kontraszt mindehhez a második koncertrész élén megszólaló B-A-C-H prelúdium és fúga (1855) nagyszabású gesztusvilága, szimfonikus hangzása és reprezentatív virtuozitása. Dukay Barnabás motettájának átszellemült hangjai után a kései Liszt orgonakíséretes kórusaiból hallunk válogatást egy Arcadelt-mű orgonafeldolgozásának közbeékelésével. A kórusok, melyeknek többsége a hetvenes évek végét és a nyolcvanas éveket képviseli, kivétel nélkül nevezetes liturgikus szövegeket zenésítenek meg, zenei eszköztáruk pedig a kései Liszt jellegzetes minimalizmusának jegyeit hordozza, ugyanakkor a gregorián hatását is felfedezhetjük itt, keveredve az élénken kromatikus, újszerű harmóniákkal.