Km.: Horti Lilla (szoprán), Kokas Katalin, Langer Ágnes, Jonian Ilias Kadesha (hegedű), Maxim Rysanov, Kelemen Barnabás (brácsa), Várdai István, Kokas DóraFenyő László (cselló), José Gallardo, Balog József (zongora), a Fesztivál Akadémia Budapest művészei; vez.: Maxim Rysanov
Enescu: C-dúr vonósoktett, op. 7
Rachmaninov: g-moll („elégikus”) trió
Brahms: Két dal, op. 91
Wagner: Siegfried-idill
A tizenkilenc éves George Enescu 1900-ban komponált vonósoktettje a műfaj egyik legizgalmasabb darabja: káprázatos virtuozitással kezeli a nyolc szólam kavargó polifon szövetét. A négytételes, de egyvégtében játszandó mű hihetetlen energiákat képes felszabadítani az előadókból, különösen, ha olyan művészek játsszák, mint ezen a koncerten. Hasonlóképpen ifjúkori mű Rahmanyinov g-moll zongoratriója: a zeneszerző tizennyolc évesen komponálta 1892-ben, és erőteljesen érződik benne a nagy előd, Csajkovszkij hatása. A Fesztivál Akadémia Budapest nyitókoncertjén több szinten is megidéztük a család fogalmát, és a zárókoncert végén is visszatérünk a fesztivál központi témájához. Brahms brácsadalai a zeneszerző jóbarátja, Joachim József családja számára készültek, Wagner pedig felesége, Cosima születésnapjára komponálta Siegfried-idill című darabját fiuk 1869-es születését követően. De a család fogalma magasabb szinten is megjelenik a zárókoncerten: hiszen a klasszikus zene nagy családjának két tagja, ha tetszik, két, egymással viszálykodó testvér kerül egymás mellé a műsorban: a tradiciótisztelő Brahms, és a jövő zenéjét kutató Wagner. Mert meglehet, akkoriban élesnek tűnt közöttük az ellentét, valójában mindketten egy tőről fakadtak: a bachi-beethoveni hagyományt gondolták tovább, s hoztak létre más és más irányban növő ágakat a klasszikus zene gyönyörű családfáján.