És bevallom tényleg jobban szeretem, ha egy film pörgõsebb, de azért láttam olyan lassúakat is amelyek tetszettek pl Tizenkét dühös ember (bár ott szinte végig beszélnek), vagy Psycho.
Amúgy visszatérve a filmre, olyan, mint egy múzeumi látogatás: szép mûalkotások, csökkenõ érdeklõdés a fiatalság részérõl. És én is azok között vagyok (lehet, hogy kár), akik megnéznek egy képet pár percig, aztán mondom, hogy menjünk már tovább. De hát ez van.

Najó lehet, hogy igazad van, de egy ideig még biztos nem nézem meg még egyszer, ha nem baj. :D

Ezek azok az apróságok, melyeket én is kiszúrtam, de van még bõven. Például:
- a szendvics a Holdon is szendvics, bár akkor nem volt divat két kenyér közé mogyoróvajat kenni, akkor még húst akartak enni;
- IBM reklám az egyik monitoron - most nincs elõttem, pontosan hol láttam, de csak ez a három betû volt kint
- az épülõ Halálcsillag dokkoló állomása megdöbbentõen hasonlít Dr. Floyd ûrtaxijának dokkolóállomásához
- a Holdon a dokkolás után, amikor leengedik a "lábat", melyre az ûrjármû dokkolt, a hangárban vannak emberek a két ablak mögött mind a két oldalon...

Sokan nem értik meg, nem is veszik észre, hogy az egész a sok-sok apróság összeállásából születik meg, alkot egységet. Csak ezeket észre KELL venni, bele KELL merülni a részletekbe. A kapkodás, az "akció" folyamatos várása teljesen felesleges, ez nem akciófilm.

Ezek azok az apróságok, melyeket én is

"Olyan unalmas ez a film, hogy nem igaz. Komolyan, olyan jelentek vannak benne, hogy 10 percen keresztül lebeg egy ember az ûrben és nem történik semmi."

Ezek szerit a szex is unalmas, hiszen ezek szerint számodra is csak a vége a lényeg.

Azt hiszem kissé fiatal vagy még, ezért nem tudod értékelni a lassúságot és a részleteket - á la szex.

De áruld el kérlek, hova kellett volna sietni? És miért is? Gondolom zavar, hogy kétszer eljátsszák a Kék Duna keringõt és percekig vonul a Holdon a jármû, meg ugye sokáig száll le. Vagy az elején, amikor Dr. Floyd-dal bedokkolnak, ott is sok "felesleges" jelenet van, szerinted.

Majd ha felnõsz, nem fogsz kapkodni, értékelni fogod a lassúságot. Az lehet a baj, h megszoktad a mai sorozatokat, amelyekben 40 perc alatt ki kell nyomozni, ki a tettes és elkapni. Ezt szoktad meg.

Nem bántalak, nehogy félre érts! Felgyorsult a világunk, senki sem ér rá semmire - pl utcán zabál, mert megy valahová, de ha odaért, egybõl b.sztatja a bunkofonját, csak úgy, mint amikor többen találkoztok, nem egymással beszéltek, hanem a f.szbúkon kommenteltek, h itt vagyok, fingottam, láttam egy jó segget.

Nagyon várom, hogy ez a sebesség-õrület lecsengjen. A sír megvár, kár sietni. Nem?

"Szerintem 2001-ben sem olyan hülyék az emberek, hogy az életüket csakis egy számítógép felügyeletére bízzák, akibe ráadásul az van beprogramozva, hogy fontosabb az expedíció, mint az emberi élet. "

Te valamit nagyon nem értettél meg a filmbõl. HAL ugyanis nem erre volt programozva.

Általában akiknek nem tetszik ez a film arra hivatkoznak hogy lassú, vontatott, cselekményszegény stbstb, de könyörgöm ez inkább egy hitelesen, precízen elkészített tudományos 'ûropera'. aki cselekménydús kalandot akar az ûrböl az nézze a csillagok háborúját.. meg hogy 10 perces ûrbeli lebegés az semmi... 50 éves a film ember, az akkor nem semmi hanem a MINDEN lehetett, sõt ha te lebegnél ennyit az ûrben és megkérdeznék na milyen volt, rámondanád h hát 'nem történt semmi' igazából?

szerintem pedig a film böven túltesz a regényen, én mindenkinek csak ajánlanám ! legfõképp moziban!! (Puskinban még vetítik) Mindenesetre feszegeti az emberi érzékelés, felfogóképesség határait, nálam a végén talán mégnagyobb belsõ (feszültség?:) volt mint otthon tv elött.

nem egy szokványos átlag mû, de Kubrick nem is ilyeneket készített..

Olyan unalmas ez a film, hogy nem igaz. Komolyan, olyan jelentek vannak benne, hogy 10 percen keresztül lebeg egy ember az ûrben és nem történik semmi. Amúgy a történet maga jó (olvastam elõtte a könyvet és az tetszett is), a képek is szépek benne többnyire, fõleg ahhoz képest, hogy mikor készült. Kb az egyetlen érdekes dolog a filmben az HAL, a számítógép, meg a legvége érdekes (de az elõtt is egy tízperces értelmetlen szar jelenet van). Komolyan, ennek a filmnek minimum a felét ki lehetne dobni, mert annyira érdekes, mint egy képernyõkímélõ. Nem tudom mit gondolt magában Kubrick, amikor ezt megcsinálta. Ennek ellenére rengetegen istenítik õt is meg a filmet is. Lehet, hogy komplex, meg sok kis eldugott izé van benne, de szerintem egy film, ami annyira unalmas, hogy azt várod mikor történik már valami és max azon izgulsz, hogy ne legyen az idõd elpocsékolva az nem egy jó film, akárhogy is nézzük.
Senkinek sem ajánlom a filmet, max egyszeri nézésre. De inkább olvassátok el a könyvet, ha érdekel (mert amúgy a történet érdekes szerintem).

De ez tényleg az!

Most láttam tizenkettedszerre a filmet, így megint más szemmel figyeltem és közben a könyv járt a fejemben. Nem vagyunk egyformák... :-)

Milyen érdekes, hogy 1967-68-ban a lapos képernyõt megjósolta, a videochat-et, sõt... a fényképezés magasiskoláját is bemutatja a film. Mire is gondolok? A Hold felszíne megdöbbentõen élethû.

Vagy: már akkor "tudta", az ûrben nem terjed a hang - a Gravitáció is üt, mint a buszkerék, azt is láttam "párszor" IMAX-ban - és szerencsére ez akkora hatást ad azoknak a jeleneteknek, ahol vagy teljesen néma minden, vagy a légzést halljuk, hogy érezni lehet az elveszettség és a kicsinység érzését.

Továbbá a Dr. Heywood Floyd repülése is fantasztikus, hiszen a lebegõ toll, melybõl kifolyt a piros tinta is szinte hihetetlen! A "légi kísérõ" hölgy 180 fokos fejjel lefelé fordulása szintén technikai bravúr, nem is szólva a Discovery-rõl. Ugye megvan, hogy Frank Poole kocog? Azt hogyan csinálták? Hogyan "görbítették meg" a teret? És amikor Frank eszik és Bowmann kijön középrõl, majd lesétál hozzá?

Vagy amikor lemennek a 3 kis ûrkapszulához: egy "csatornában" mennek, a végén látszólag forog a lejárat és azon lesétálnak. Zseniális!

Vagy: a film elején ugye megy az ûrhajó az egyik bázis felé, ahol átszállás történik - ahonnan hazatelefonál Floyd. Észre vetted, hogy amikor megforgatják az ûrhajót, hogy szinkronban forogjon a kikötõvel, a Nap fénye a mûszerfalon jobbról balra átvonul? Igaz, csak egyszer.

A videotelefonáláskor a háttérben mozog a Föld. Telitalálat.

A Holdon kitekintve a pilótafülkébõl mozog a felszín.

A Discovery "körül" mindig vonulnak a csillagok...

Nézzünk pár utalást, ha már... ott van ugye az Elite c ûrkereskedõs-lövöldözõs játék. A Colioris bázisokon keresztül lehet kapcsolatot tartani a bolygóval. Milyen a bejárata a bázisnak? Ugye, mint a filmben a körgyûrûs kikötõnek. És milyen zenét játszik a docking computer a játékban?

Van azért pár baki a filmben. A teljesség igénye nélkül:

- amikor a Holdon a jármûvel a holdi monolit felé mennek, csak a bal hátsó ablakban látszanak a hegyormok. Bármilyen magasak is, az elõtte lévõ ablakban nem látszik semmi.

- HAL kamuja miatt kétszer is kimennek javítani, de egyszer sem használnak köldökzsinórt. Mellesleg háti rakétát sem...

- nem tudjuk, Frank "balesetekor" mitõl pörgött be annyira a kis ûrkapszula, hiszen semminek sem ment neki!

- miért forog a Discovery-n az antenna? Miért nem csak a Föld felé "tekint"?

- nincsenek sem az ûrkapszulákon, sem a holdi buszon fúvókák

- a holdi busz leszállásakor maga alatt a por felveréskor turbulencia alakult ki. Ez ugye légüres térben nem lehetséges, mert nincs "visszatartó közeg". Gondolj arra, ha egy kád vízbe fecskendezel festéket, ott lesz turbulencia, de ha csak úgy a levegõbe...

Mindezen bakiktól eltekintve a film zseniális és alapmû.

Egyébként a könyvben kiderül, kik azok, akik a monolitot alkották és látszanak is a pszichedelikus részben: azok a háromszög forma forgó alakok azok. Ha jól emlékszem 6 db van belõlük a filmben.

A Mechanikus narancsot nem olvastam / nem láttam, pótlom a hiányosságot.

Az igaz, hogy agressziót mutat a filmben, de gondolj bele abba, hogy az õsember valószínûleg nem arra jött rá elõször, hogy valamilyen finom tárgyat készítsen, mert ahhoz eszközök kellenek. Amilyen durván erõs testfelépítése volt - a mai emberek Nyúl Bélák hozzá képest -, talán rá sem jött, hogy nem azt a nagy csontot kell használni, hanem az elejtett állat fogaiból mondjuk nyakláncot készíteni. Azt hiszem ez elég erõs kontraszt.

A könyv szerint az emberré válást az agresszió indította el. Szerintem ebben van logika. A csonttól eljutottunk a mérgezésig - a CO-val a legjobb megcsinálni, pláne, ha alszik az illetõ, mert nem is érzi. Ugye, a csonttal leütötte, utána mondjuk leszúrhatta, majd egyre kifinomultabb technikákra jött rá véletlenül - hadd ne soroljam fel. Ezért a meglátásom szerint nagy szükség volt az agresszióra.

Mondok még egy példát: a haragost nem lehet a mai társadalomban õrjöngve, hangosan ordítozva megölni, mert meghallhatják, megláthatják. Más technikához kell folyamodni. Erre is rá kell jönni...

Csupán arra akartam célozni, hogy Kubrick világképére jellemzõ, hogy mindig egy szélsõséges esetet ragad meg illetve dolgoz fel, és az ahhoz kapcsolódó gondolatmenetét viszi következetesen végig (lásd pld. : Mechanikus narancs).

Az eszközhasználatnál is az agressziót teszi meg elsõnek, én meg azt mondom hogy NEM - a fajfenntartás, utódnevelés volt inkább az ami elvezetett az eszközhasználathoz - ezért hoztam fel azt ami közös a lényekben (a fecske is képes elõrelátóan gondolkodni, építeni). Nyilván amint te is meg én is említettük, a kéz nagyban segítette az emberré válást.

Amit én mondok, ahhoz nem kell Monolit - azaz nem kell külsõ értelmi behatás, megvilágosodás. Viszont ez sci-fi alapanyag, és ezt zongorázta végig.

"A "pszichedelikus" rész (vonalak, görbék stb.) féregjárat is lehet, amit a Monolith nyitott meg."

Vagy ez maga a monolit belülrõl, amint átesik rajta. Ott van a problémám, hogy a könyvben azt mondja, hiába küldenek be szondákat a monolitba, a szondák jeleit egy ideig tudják fogni. Viszont a monolit "alá" nézve csak az ûr van, a monolitba nézve felülrõl egy másik ûr képe jelenik meg, más csillagokkal.

Tehát így a monolit egy kapu, mely mutatja, hová vezet át. Ez ugye a filmben nem látszik, csak ez a pszichedelikus rész... mondjuk úgy, behúzza egy járatba a monolit és megmutatja neki, mármint a közben kihúzott értelmének, mire lesz képes.

És itt kapcsolódunk be a szobás jelenetbe: most már képes magát látni Bowmann, bár mintha visszafelé nem mûködne a dolog, csak azt látja, mindig idõsebb lesz, viszont nem látja az idõsebb énje a fiatalabbat. Ugye a kapszulából látja, hogy kint áll. Aztán a kint álló nézete szerint üres a kapszula, majd a másik szobába tekintve látja magát, hogy étkezik.
Viszont az étkezõ Bowmann bár észlel valamit, de nem látja a szkafanderes énjét, mindig csak elõre lát - haldoklik, monolit, teljes átváltozás.

Vajon mi van a halála után? Hol van a teste? A szobát elképzelte, vagy a monolit tervezõi adták neki a lehetõséget, bemutatva, mire lesz - lett - képes. Szerintem ez utóbbi.

Nem tudom. Az a jó a filmben, mindig mást gondol róla az ember, lehet róla diskurálni.

Te mit gondolsz?

Pont hogy nem lényegtelen. Egy fecske mire lenne képes? Hiszen szárnyai vannak, fogni nem tud, alkalmatlan bármilyen fejlesztésre. Tapasztalatai alapján a saras gallyakból kell építenie, de tovább nem tud fejlõdni, hiszen sohasem fog rájönni mondjuk arra, hogy sokkal erõsebb "fészket" lehet építeni kövekbõl. És ha a kövek közé kötõanyagot tesz, akkor a szigetelés is megoldódik...

Csak olyan élõlényt lehet magasabb szintre emelni, melynek nem csak az értelmi képességei lehetnek meg, hanem a fizikai képességei is.

Értelmi képesség alatt azt értem, hogy a film szerinti majomemberek is csapatokban éltek, egymást segítették, tehát képesek kooperálni egymással. Ez elõre vetíti, ha az egyikük rájön valamilyen trükkre, a többiekkel megosztja. És ezt a trükköt vagy õ, vagy a csoport valamelyik tagja talán tovább is fejlesztheti.

Ez pont az a jelenet, miután leütötte a másik csoport legbátrabb tagját, a saját csoportjának egy-két tagja is oda mert menni a mozdulatlan testhez, tehát elindult egy értelmi fejlõdés: ha mozdulatlan, nem bánt. Mozdulatlan, mert a csoporttársam azzal az izével mozdulatlanná tette... mi lenne, ha én is megpróbálnám...?

Vagy amikor a monolitot az elsõ félve, de megérintgette, majd megsimogatta. A tapasztalata szerint semmi sem történt. Aztán a többiek is látták, semmi probléma, nem jelent veszélyt - pillanatnyilag -, én is megérintem. És így tovább... (Kicsit olyan ez, mint a Naruto Shippuden-ben, amikor Kakashi Sensei kéri Naruto-t, csináljon annyi klónt, amennyit bír, majd próbálja meg mindegyikkel elmetszeni a falevelet. Valamelyiknek sikerül valahogy, ezt a többi is "megtanulja", majd folyamatosan kitapasztalják, hogyan kell megcsinálni - tovább tudja fejleszteni -, és végül mint a karikacsapás, bármikor megy a "vágás".)

A meglátásom szerint így lehet értelme a dolognak. A kutya nem fog sálat kötni - finom, összetett mozdulatok kellenek hozzá -, a macska nem fog forrasztani, vagy zongorázni. Ezeket csak olyan élõlény tud(hat)ja megtenni, mely képes ilyen apró mozdulatokra és tud összpontosítani, koncentrálni, figyelni.

"Amennyiben a majomember gallyakból és levelekbõl épített tetõt maga felé - nyilván gond volt az alátámasztás, ha nagyobb méretet akart magának."

Erre is rá kell jönni. A fecske erre nem képes. Azt "tudhatja", hogy gerendából, a kisebb gallyaknál nagyobb farészekbõl nem tud fészket építeni és meg sem próbálja átalakítgatni a nagyobb gallyakat, mert vagy el sem bírja õket, vagy már ránézésre tudja, nehéz lesz vele repülni, mozgatni.

Az ember ezt megpróbálja áthidalni. Mondok egy eklatáns példát: ott van ugye a dobfék. Két pofát egymástól ellentétes irányban nekifeszítünk egy forgó dobnak. Ez nagyon jól mûködik, de nem hatékony, mert a dobon belül van, a dob meg melegszik, a pofák hosszúak és sokáig tartják a hõt, nem is lehet hûteni õket.

Mit lehet tenni? Próbáljuk meg fordítva: a pofákat egymással szemben, kívülrõl nyomjuk neki egy dobnak - ne vitatkozzunk azon, ez nem fékdob, hanem tárcsa, de most nem ez a lényeg. Mi történik? Nõ a hatékonyság, mert a tárcsa külsõ felülete forrósodik, de a menetszél hatására - is - könnyebben hûl ki. Ugyan így, a külsõ fékpofák, mivel nincsenek a dobba zárva, hatékonyabban hûlnek, tartós fékezésnél sem melegszenek fel annyira gyorsan, mintha zárt térben lennének...

Nem minden élõlény jönne erre rá, mondjuk a fecske és a kutya biztosan nem. Ugye?

Amennyiben a majomember gallyakból és levelekbõl épített tetõt maga felé - nyilván gond volt az alátámasztás, ha nagyobb méretet akart magának. Tehát szüksége volt vastag ágra vagy fatörzsre, nyilván ezt már nem tudta simán letörni - kellett hozzá próbálkoznia valamivel. Valami jó erõs legyen, hogy elbírjon a fával - opsz egy kõdarab, itt egy másik is. De mintha az élesebb kinézetû jobb lenne. :)

A sötét színnel ábrázolt részek mindig az elõzõleg felrakott már megszáradt fészekrészt jelzik, a vonalasak pedig az aznapi hozzáépítéseket.

Lényegtelen a majomember kiemelése.

Hüllõk a homokba ássák a tojásaikat, madarak fészket raknak, akár sárból - ami csak megszáradva lesz lakható!! (minõ elõrelátás és megfigyelés egy fecskétõl), akár gallyakból.

Az élet fenntartása! A majombernek ugyanez egyszerûbb, mert a két elülsõ végtagját fogásra használta amúgyis - azaz ugyanannyi idõ alatt mint amennyit a fecske töltött fészeképítésre, nagyobb hajlékot tudott magának és családjának kialakítani.

- http://www.huszadikszazad.hu/1928-julius/tudomany/a-fecskek-feszekepitese-az-alap-megrakasa

valójában erre nem ad választ, csak arrébb tolja a választ :)

az elmúlt kb 45 évben azért a tudomány egy s másban elõbbre lépett.
a film attól még nagyon ott van.
kicsit hasonló kérdéseket mozgat meg, mint a Csillagok között.

================== SPOILER ========================================

Több dologról is lehet filozofálni. Nekem ezek jutnak mindig eszembe:
- a törzsfejlõdést mi váltotta ki?
- mitõl lett fejlettebb a majomember agya?
- honnan jött rá, hogy eszközként is lehet használni addig haszontalannak tûnõ dolgokat?

Erre ad(hat) választ a film elsõ része.

Pontosabban a második, mert az elsõ kb másfél percben csak bugyborékolásos-zajos-káoszos zene van, ami sztm arra utal, kezdetben a Föld sem létezett, a Naprendszer szépen lassan kialakult az õskáoszból, majd hirtelen bevágja a majomemberes részt.
Itt a monolittal magyarázza a fejlõdés megindulását - egyszersmind rá van utalva az emberiség a gépekre, nélküle nem tud létezni. A monolit szerepe a könyv szerint egy segítõ egység, melyet azért küldött egy fejlettebb civilizáció, mert úgy vélte, a Földön van talán olyan életforma, melyet érdemes segíteni. Hogy a monolit megérintése hogyan hatott a majomember agyára, látjuk a filmben - nem világos számomra, mit adott át? Valószínûleg stimulálta az agy azon részét, mely eddig nem sok szerepet kapott, viszont felelõs azért, hogy gondolkozzon az élõlény, csak eddig nem tudta használni.

A csont-ûrhajó átmenet gyors, természetesen a kerék felfedezése, az elektromos áramé, stb. nem lehet mind-mind megjeleníteni, mert akkor sohasem lett volna vége a filmnek - jönnének egyesek, miért hagyták ki ezt, vagy azt. Pont.

A film vége számomra egy átmenet - a könyv után gondolkoztam el rajta, mert a könyvben nem egészen ez történik. Szóval átesik a monoliton - mondjuk ez nem látszik a filmben, csak az, kijön a kis ûrkapszulával, vagy mivel és jönnek felé a színes csíkok. Tehát a monolit befogadja és megszabadítja Bowman értelmét a testétõl, szabaddá teszi. Elõször azért lehetnek azok az "olajcsepp a vízen" effektusok, mert kihúzza belõle az agy elektromosságát. Nem tudom hogyan magyarázni, nekem ez jön le.

Azért is ferdül-torzul az arca, mert éppen megszabadul a testétõl az értelme. Ez után hegyek-völgyek jönnek. Szvsz itt már maga az anyagi lététõl megfosztott Bowman száguld, az agya felszabadult, a tudata szabaddá vált. Anyagtalan ez a tudat, valamilyen módon mégis létezik.

Ez után a monolit megengedi neki, hogy lássa, miért következett be ez a tudat-kihúzás. Nekem ezt jelenti a szobás jelenet - mellesleg mintha csak két szoba lenne. Bowmann látja magát megöregedni és "meghalni". A haldoklása közben a monolitot mutatja, mert az segítette át a fizikai létbõl egy másik síkra, egy másik dimenzióba, majd a tudata szerint nem halt meg, csillaggyermekké vált - ez számomra a lét körforgása.

Végül a Földet kívülrõl látja. A lét egy olyan magas fokára jutott a monolit segítségével, hogy számára a tér és az idõ fogalma nem jelent semmit; nincs áthághatatlan távolság, és nincs idõ, mert bárhová oda tud jutni, ahová akar.

Ez már egy olyan magas lét, amit alig lehet felfogni. Bowmann megkapta ezt a lehetõséget.

Kérdés, hogy a technikai - és értem ezalatt az orvostudomány fejlõdését is! - fejlõdéssel hogyan tud élni az emberiség? A csont felhasználásával védekezni (pusztítani) kezdett, kilépve a világûrbe hová fog jutni?

Nekem ezek jutottak eszembe...

Remekmû