Beteges nem is kicsit. Megvan a dramaturgia, jól megformáltak a karakterek, viszont többször is irracionálisak, ezért számomra helyenként hiteltelen. Lassan bontakozik ki a viszonylag egyszerû történet a néhol felesleges elemekkel. Van hiányérzetem, de tetszett. 6/10.

Mûvészi film ez is, de végig tudjuk nézni akkor is, ha nem értjük minden részlet szerepét.

SPOILER

Számomra például nagy hatással volt a szoba teleírt fala, pontosabban az, amikor rájöttem, hogy õ maga írta tele, és mi az, amit a falra írt, és akkor megértettem, miért kezdett épp jógázni. A tigrisruhás rablót viszont nem értem. De aki ismeri Almodóvar összes filmjét, vagy azt a filmes "stílust", amihez tartozik, biztosan meg tudná mondani.

/SPOILER

Ha ez tetszett neked, akkor a Beszélj hozzá is tetszeni fog.

7/10

Szerintem ez volt az elsõ Almodóvar filmem, mert azt hallottam róla, hogy (számomra) mûvészi filmeket csinál, de ez tetszett. Talán azért, mert ilyen beteg volt a története. :) A fõszereplõ lány tényleg helyes volt és szépek voltak a mellei. :)

Ez is egy lehetséges megközelíté: nem hallgatsz végig egy viccet, majd morogsz, mert nincs poénja...

Almodóvar számos filmje nekem nem jön be, de néhány NAGYON. pl ez, és a Hable con ella, Beszélj hozzá.

Többet nem is írnék, mert nehéz spoiler nélkül beszélni róla.

Régóta meg akartam nézni ezt a filmet, ma eljött ennek is az ideje. Még egyszer majd biztos megnézem, mert elsõre nem teljesen tiszta. Sokszor nem is értettem, bár lehet épp eléggé álmosan néztem, de a vége felé már kezdett összeállni a kép. Az idõutazást kicsit nehéz volt helyre tenni.
A story nagyon eredeti, rengeteg csavarral, nem szokványos megoldásokkal. Kicsit talán amit hiányolok belõle, az a csavarok éreztetése. Tudod, hogy történt valami, amit addig nem úgy hittél, de nem üt akkorát, hogy hirtelen teljesen el is higgyed, inkább elgondolkozol rajta, hogy mi is történt, vagy igaz vagy sem. Egy két dühkitörés és vita baromi nagyot dobott volna a filmen. Pl. mikor *SPOILER* Vera lepuffantotta Banderast, semmi veszekedés, hogy Úristen, mit tettél velem, vagy Banderas egyértelmû és dühös kinyilvánulásai is hiányoztak, amik éreztetik a nézõben, hogy ott valamit komolyan gondol, vagy miért tesz... Ehelyett inkább csak úgy megtesznek minden fordulópontot a filmben, különösebb felhajtás nélkül.. *SPOILER VÉGE.
Azért még így is bõven 9/10, imádom az ehhez hasonló csavaros, pszichopata, elgondolkodtató mûvészfilmeket, és még Banderas is baromi jól játssza a szerepét, viszont a színészi játékokat írhatták volna kicsit pszichósabbra a forgatókönyben.

Szerintem is valahol a röhej és az agyrém határán egyensúlyoz a film. Nem a szokványos Almodóvar. Pár filmjét láttam már és tetszettek is, mert ha komoly témát is dolgozott fel, nem maradtak a karakterek sötétek és gusztustalanok, mindenkiben volt valami szerethetõ, valami vidám és emberi amitõl nem váltak visszataszítóvá.
De ez a történet vagy nagy falat volt a rendezõnek és azért nem sikerült, vagy nem tudta igazán behatárolni mi legyen. Talán valami tragikomédia féle a sötétebb fajtából.
SPOILER
Én nem értem, hogy ha a 'fiún' bosszút akart állni, azért operálta át és használta kísérleti nyúlnak akkor, hogy tudott rágerjedni és az nem magyarázat, hogy azért mert a halott feleség utánzata. Ismervén az elõzményeket nekem ez teljesen abszurd. Egyébként jó az a jelenet mikor mutatják a maszkot, egyik pillanatban férfi arc, másik pillanatban már nõi, mintha összeolvadna...de a késõbbiekben már tudom elhinni hogy az a nõ aki a srác is volt...
A 'tigrist' játszó karakter nekem rém gusztustalan volt, de volt még sok minden a filmben amitõl viszolyogtam. Volt valami pszichopata jellege a filmnek persze nyilván errõl is szólt, és Antonio elég jól adta a pszicho figurát. Valami mégsem stimmel, nehéz ezt a filmet helyre rakni.
Sok furcsaság is van ebben a filmben, pl mikor a tigrist kinyírják tele az ágy vérrel, de a nyakelvágós jelenet is visszataszító volt számomra. Viszont a film végén mikor 2 ember is meghal semmi döbbenetes jelenetsor alig van vér.
Marisa Paredes karaktere is eléggé steril ebben a filmben valahogy olyan jellegtelen. Azért egy 6-ost adok a filmnek, egy próbát megért.

kicsit beteg egy film , de ahogy halad a történet válik egyre érdekesebbé. Almodovarra azért jellemzõ ez a belsõböl jövõ perverzió, ami végül is fizikai valóságot is ölt. ez a film is mi volt-sci fi, horror , thriler? de úgy an block tetszett! 8/10

Hû, az elején azt mondtam magamban, micsoda elborult egy film ez. Tigrisnek öltözött bankrabló, szobába zárt lány, vele különös kapcsolatban levõ fogvatartó...
Aztán egy marha érdekes és eredeti sztori kerekedett ki belõle.

SPOILER
Nekem az tetszik a végén a legjobban, hogy a ruhaboltos nõ fia, aki a leszbikus munkatársát akarta megkaparintani, végül csinos nõvé operálva megkapta a módját a sorstól, hogy az áhított nõvel összejöjjön. Szóval ily módon a sráccal végül jót is tett a sebész.

Almodovar ezen filmjével Én nem bírok mit kezdeni ....

Szóval :
"Ember vagyok, és úgy gondolom, hogy nem idegen tõlem semmi emberi" de itt ....a nemi identitás teljes cseréje - megváltoztatása.....
A durván morbid történet ,- nekem itt túllépet egy határon ,-Ember játszik Istent
Felcserélõdnek a nemi szerepek férfi lehet nõ s vica versa
Az anya aki lelõné gyermekét - az anyai ösztönnek egy fricska... ( itt vissza gondoltam a Mindent anyámról c.filmre ,-ekkora ellentét..).

nyilván tíz pontos....de,hogy miért ?

Imádom ezt a filmet.Egyszerûen zseniális.

Volt(ak) jobb filmje(i) már, de ez is bõven "belefér". Számos áthallás a saját életmûbõl és más filmekbõl is, de így, egyben, ez õ, csak õ. Képi világ, színek-szagok, témavezetés, zene!, a végén-minden-összeáll effektus: félreismerhetetlen. Talán túlzottan is lekerekedett itt a vége. És/de mint mindig: az ember már alig várja a következõ Almodóvárt.

***SPOILER***
A mama szempontjából pedig végtére is egy megkerült lány valszeg jobb, mint egy meg-nem-került fiú :o)
***SPOILER VÉGE***

Érdekes volt, a legvégét egy picit gyengének, elnagyoltnak éreztem.

Üdv! Azt szeretem Almodóvar filmjeiben, hogy szép folyamatosan szórja el az információmorzsákat, amelyeket összerakva kialakul a történet. Ez A bõr, amelyben élek-nél is megvolt. A képi világ is tetszett. Viszont a befejezést kicsit túl egyszerûnek találtam.

ja és persze nagyon király!

nagyon beteg film, fõleg, ha nem tudod elõre mirõl szól.

Én nem láttam..így kíváncsi vagyok, és sokszor rátok bízom, mit, hogyan értékeltek..Lehet ez nem túl jó, de sokszor beválik,
Utálom a puffoktatós, és a sici fici, Bocs ezt egy ismerõsömtõl vettem át...:)filmeket..Persze, tudom, hogy írják..Éppen úgy, hogy amit nem egészen, ill. elvont, azt dramat pszichológiczne néven /bocs lengyel/ hívom..
Bízom bennetek!!

Azokkal értek egyet,akik betegesnek és unalmasnak minõsítették ezt a filmet.
Nem bírtam végignézni,nem érdekelt,kivel mi lesz,pedig attól,hogy beteges a téma,még lehetett volna érdekfeszítõen megcsinálni.
Akkor legfeljebb végignéztem volna,és talán nem azon filóznék:ugyan mitõl is akkora világnagyság ez a rendezõ?
Igaz,ezt az egy filmet láttam-volna-ha végig bírom nézni...
Megpróbálkozom egy másik filmjével,de ha csak kicsit is hasonlít ehhez,akkor levonom a megfelelõ konzekvenciát és ezentúl kerülöm a filmjeit.

No, hát nekifutok...

Imádom Almodovart... Hogy mit szeretek benne? Azt, hogy õ az rendezõ, aki minden filmjében a férfi-nõ kapcsolatokat veszi górcsõ alá a lehetõ legtöbb tisztelettel, õszinteséggel és alázattal, és ezekben a „tanulmányokban” - cseppet sem pletyka-szinten (!) - kényes, néhol egészen bizarr, mégis teljesen életszerû románcokat és viszonyokat tár elénk, s teszi ezt mégis egy csipetnyi igazságtalansággal. Miféle igazságtalanságra gondolok?
No, hát akkor keressünk egy filmet, vagy akár csak egy momentumot bármelyik Pedro-munkából, ahol akár egy fikarcnyi kritika is éri a nõt, ahol fejcsóválva mutat be nõi gyarlóságokat, ahol egy leheletnyi ítéletet sejthetnénk a nõ fölött... Hiába! Nincs ilyen! Õ az a rendezõ, aki úgy tûnik, minél érettebb és korosabb, annál inkább képes a nõt megérteni, elfogadni, és annak minden vétkét megbocsátani... Tehát nem elfogult õ, messze nem az, és nem idealizálja túl a NÕ-t, egész egyszerûen ismeri és csodálja; a filmjeiben újra és újra ezt a szép „viszonyt” láttatja. Ez az, ami gyönyörû, és ez az, ami minden helyzetben hízelgõ nekem. Hála érte! De nem ez az igazságtalan... Hanem az, hogy azért a férfit már nem mindig övezi nála ugyanez az áhítat, sõt...

De kanyarodjak vissza filmhez... Nem tagadom, némileg elvárásokkal ültem neki A bõr...-nek, és még Penelope Cruz-t is hiányoltam a szereplõgárdából, de utólag persze belátom, hogy õ túlságosan életteli, túlságosan erõs nõ lett volna ehhez a szerephez, Cruz-hoz ;)

És bizony meglepetés ért...

Talán ez az elsõ olyan Pedro-film, amit kívülrõl lesek – de ettõl nem lesz értéktelenebb, csak a korábbiakhoz képest kicsit szenvtelen, inkább talán nem annyira érzelmileg, mint gondolatilag felkavaró. Most elõször éreztem, hogy ez a film nem rólam szól, engem személy szerint igazi empátiára nem tudott felhívni, a identitásától erõszakkal, „Isten” által, bosszúból megfosztott karakterrel nem tudtam, de nem is akartam azonosulni. (Értem én, hogy a XXI. század is ezt teszi: észrevétlenül és alattomosan elmossa a határokat férfi és nõ között, külsõ erõ és szándék által zavarossá válnak a nemi szerepek – bár ezek inkább az én gondolataim a világról, a folyamatról, ami talán nem is játszott a film készítése során...)
A kissé homályos viszonyok, az interperszonális érzések is nagyon bizarr módon élik a maguk igencsak sajátos metamorfózisukat. A haragból megszállottság lesz, törvénytelen és természetellenes manipuláció, uralom, abból meg.... (birtoklás? majd szerelem, szenvedély??? – ugyan!)... Az éretlen fiatal férfiból nõvé „avanzsált” Vera lassan azonosul új szerepével, olyannyira, hogy teremtõjével meghitt kapcsolatra vágyik, szerelemre áhítozik – legalábbis egy ideig, majd nõként igazságot szolgáltat... Anyja szempontjából a lázadó kamaszfiú helyett egy odaadó lánygyermek tér vissza... (- ez mind-mind a NÕ-t méltatja, de ez már nem az a rendíthetetlen, keménységét és tartását tekintve szinte maszkulin, mégis sebezhetõ és érzékeny õs-nõ...)
Összességében engem zavar, hogy a negatív, agresszív férfialakok szemben a tökéletes, ártatlan, védtelen nõvel egy olyan világ felé mutatnak, ami szenvtelen, élettelen, igazságtalan, valószerûtlen; ez nem az a világ, amibe Almodovar minket eddig kalauzolt, nem a szenvedéllyel teli, érzelemdús viszonyok világa, hanem egy idealizált világ, ami túlságosan steril, és maximum a XXI. század kollektív félelme lehet. Meglepett, hogy ebben a meglehetõsen groteszk történetben már nem a szenvedélyes kapcsolatok világa az úr, már nem fõként a nõ magasztos lénye tölti be a teret, hanem tovább megy, csapást mér a férfira, már nem csak elítéli, de így vagy úgy, el is pusztítja...

Vagy a csuda tudja...
(Olyannyira elfogult vagyok Almodovar-ral, hogy csak nagyon suttogva, inkább csak kérdezve buggyan ki belõlem: itt most kicsit öncélú tán? Lehet. Megteheti... Annyi kincset tett már le az asztalra, hogy felõlem aztán nyugodtan játszadozhat kedvére... És még hálás is tudok lenni neki, hogy ebbe a világba, ami nem az enyém, ilyen szépen enged betekinteni...)
Viszont azon kaptam magam, hogy a rendezõ körül forognak a gondolataim. Vagy a doktor körül, ki istenként ítész, végrehajtó, teremtõ – mégsem halhatatlan...?

Nekem nem a kedvencem, de el tudom képzelni, hogy a rendezõnek ez a legkedvesebb „teremtménye”... Talán az elsõ Pedro-munka, amire nem 10-est, „csak” egy 9-est adok...

(Erõsen zárójelben: valami teljesen új gondolat ötlött fel bennem Vera anyjához való hazatérése kapcsán: érdekes eljátszani azzal a gondolattal, hogy vajon az egész kálváriája után könnyebb lesz-e elfogadtatni magát anyjával, vajon végre kiérdemli-e anyja teljes figyelmét és elfogadását...???)

No, mindenkinek jó „szórakozást”... Lehet, hogy mégis 10-es a film??? Mindegy már... :)