"évekig nem mutathatták be - nemcsak a Rákosi-korszakban - hogy Kosztolányi Édes Annáját és Móra Ferenc Hannibál föltámasztását csonkítva, a politikailag problémás részeket kihagyva adták ki."
Az Édes Anna kezdõ sorai: Kun Béla elrepül stb. nem is kódolt antiszemitizmus. Azonnal ELHATÁROLÓDOM!!!
Éljen sokáig Hanthy Vilmos és Galba Deák Ádám! Éljenek az antifasiszták!
NO pasaran!!! Szorgos népünk gyõzni fog! Szabadságot Angela Davisnek!
Szabadságot Luis Corvalan elvtársnak!

"Légyszíves olvasd el Mikszáth "Különös házasság" címû regényét és nézz utána a keletkezés körülményeinek:
- Mikszáth a mûvét állami megrendelésre írta, ugyanis akkor készítették elõ hogy francia mintára kiveszik a házasságkötést a R.K.Egyház kezébõl. Emögött a szintén Franciaországból kiinduló nõmozgakmak álltak, akik a válás lehetõségét szorgalmazták. Ehhez viszont ki kellett vennei az anyakönyvezést az egyházak kezébõl. Egyházi váláshoz pápai engedély volt szükséges, amit mégy VIII. Henrik királynak sem adtak meg. A protestáns egyházaknál viszont csak a halál adhatott felmentést. Mivel a Habsburg-Birodalomban a R.K.Egyház nagyon erõs volt, szükségessé vált a közvélemány megfelelõ "megdolgozása" ill. a R.K.Egyház anyakönyvezéssel kapcsolatos tevékenységének alapos lejáratása. ERRE a feladatra kérték fel Mikszáth-ot és ennek a megrendelt koncepciónak a terméke a mûvészileg tökéletes "Különös házasság". A fél évszázaddal korábbi, valóban Egyház ellenes propaganda célú regényt elég meredek Rákosiékra fogni."

Na, akkor megint én vagyok kénytelen utánad - hidd el, nagyon unom már ezt a feminin szerepkört - kicsit tisztába rakni azt a könnyelmûen széthányt szennyest.

1. Mi az, hogy "állami megrendelésre"?

Ilyen nincs, csak az ötvenes években, meg a teáltalad szeretve imádott babosfing szagú kádári posványban.

Mikszáth, igaz, a Szabadelvû Párt képviselõje, de barátságával a Tiszáktól az Apponyiakig, Ugron Gábortól Hyeronimi Károlyig az egész magyar politika boldogan dicsekedhetett és dicsekedett - soha egy sort sem írt le "állami megrendelésre".

Õ maga volt az ide-oda csapongó, szélesen áradó szellem, szinte gyermeki jósággal párosulva - a kurzusokhoz való igazodás igénye oly messze állt dimenzióitól, hogy az kimondhatatlan.

2. A Különös házasság - ha valaki olvasta a könyvet, pontosan tudja - semmilyen kicsinyes, görcsös társadalmi mondanivaló alakoskodó, hamis célját nem rejti magában.

Ki nem sz*rja le õszintén szólva az utólagos belemagyarázásodat.

Egy ilyen ragyogó prózának, az anekdoták ilyen tiszta fénnyel csillámló királyi pompázatosságú, és mégis könnyû füzérének nem kell cégér.

Ragyogása így is elég messzire ellátszik.

Mikszáth regényének csak mellékes vonatkozása, hogy egy korabeli politikát ekkoriban éppen fokozott mértékben foglalkoztató téma kapcsán született és az ezzel kapcsolatos állásfoglalást is magában rejti - ha ennyit tudna mindössze, nem volna több egy epigon újabb, túlzottan elnyújtott politikai vonaglásánál.

De nem csak Mikszáth, a korabeli magyar irodalom is, hol volt ettõl a silányságtól.

A különös házasság ereje, mint azt Schöpflin Aladár is kiemeli rövid, lényegre törõ fejezetekbõl építkezõ Mikszáth-monográfiájában, elsõsorban az egyes epizódokban, apróságokban (Zemplén történetére vonatkozó elõkutatásai, a viszonyok pontos ismerete, mint Mikszáth más történelmi tárgyú munkái esetében, legendás) van.

Elbeszélésének ereje az olyan részletekben lakozik, mint:

- A kis Kossuth Lajos megjelenése a könyv elsõ fejezetében
- Fáy uram intrazigens,"teringettét" felkiáltása és a róla szanaszét repkedõ piócák
- Szintén Fáy uram története a tulipánhagymáit elropogtató tótokról
- Vidonka bûbájos, oly igen jellemzõ alakja, tüneményes jellemrajza
- A József nádor feleségénél, Alexandra Pavlovna baronesse-nél tett látogatás jelenete
- Medve doktor és a fát vágni kénytelen Dõry Mária esete
- Pyrker László egri érsek jellemének pazar leírása
- A tárgyalás apróságai
- A Mikszáthra és alakjaira jellemzõ apró bohóságok (papírhajó)
- Horváth Piroska és Buttler János gyönyörû búcsújelenete

3. Ehhez képest Keleti Márton csapatának - a forgatókönyvet Háy Gyula követte el (1957-1958-as Nagy Íróper ide vagy oda, szégyen rá nézve) - az ÁEH erõteljes ellenõrzése mellett készült antiklerikális propagandamunkája méltatlan a színészekhez, a regényhez, s leginkább a szerzõhöz - de még a rendezõhöz is.

A készítõknek, úgy tûnik, csak a könyv végén szereplõ "urrak-papok" jött át az egész könyvbõl.

Szégyen ez a film - a magyar filmtörténet egyik szégyene, mert az írói üzenetet hamisítja meg, hazugságokat ad elõ társadalmi igazságok címén, az eredeti regény minden szépségét elorozza, s pusztán klsék, közhelyek halmazát hagyja meg - a fentebb felsorolt nagyszerû epizódokból egy sem jelenik meg a filmben, amely ráadásul a szépen felépített, nyitott befejezést is tönkreteszi egy jól irányzott Happy Enddel.



"Keleti Márton filmváltozata némileg megszelidítve követi a regény eredeti szándékát. A korábbi ('45 elõtti) változat viszont valósággal kiheréli. Ugyanezt tették a Jávor fõszereplésével készült "Noszthy fiú esete Tóth Marival" Mikszáth regénnyel is ahol egyszerûen visszájára fordítva átírták. Ennek a regénynek a hiteles filmrevitelére 1960-ig, Gertler Viktor rendezéséig kellett várni."

1. Muhaha - a Különös házasságnak két filmváltozata van és egyik sem '45 elõtt készült.

Akkor még is hogy herélheti ki EGY NEM LÉTEZÕ FILM az eredeti regény szellemét?

(Jajj, ez annyira kínos, ugye?)

Mellesleg Zsurzs Éva 1984-es rendezése némileg törlesztett a meghamisított film adósságából - sajnos olyan jó nem lett mint a Fekete város, habár kétségtelenül kitûnõ, elsõrangú munka.



"Egyébként az akkori "nemzetromboló" idõkben a magyar irodalom nagyjai sokkal nagyobb szerepet kaptak az irodalom tanításban mint a jelenlegi "modernizált" tananyagban. Csokonai, Vörösmarthy, Petõfi, Arany, Ady, József Attila sok versét kötelezõen meg is kellett tanulni. Még az olyan terjedelmes mûveket is mint a János vitéz vagy a Toldi."

Remélem ezt még te is viccnek szántad - a magyar közoktatás történetében soha nem volt példa arra, hogy a Toldit vagy a János vitézt teljes terjedelmében kellett volna tudni - ez amúgy is ritka szellemi képességeket tételezett volna fel a tanulókról.

Azt pedig már végképp fölösleges felemlegetnem, hogy az államszocializmus legsötétebb idõszakában került tiltólistára számtalan könyv, hogy az Ember tragédiáját évekig nem mutathatták be - nemcsak a Rákosi-korszakban - hogy Kosztolányi Édes Annáját és Móra Ferenc Hannibál föltámasztását csonkítva, a politikailag problémás részeket kihagyva adták ki.

És ezek csupán a legközismertebb példák.

Sokkal többet emlegethetnék itt most föl.

De nem fogok.

"Miután az ötvenes évek r*hadt internacionalizmusa a sárba tiporta a magyar nemzeti öntudatot, s ami esetleg még megmaradt, azt vérbe taposta a Bors és az Egy óra múlva itt vagyok, szóval a hetvenes évek elején váratlanul feltámadott a magyar nemzeti kultúra...
És ez bizony nem kis mértékben ennek a sorozatnak köszönhetõ..."

Kimondottan nem kedvelem az Önnel való vitatkozást, hiszen a jellegzetes a kispolgári mentalitás mázával leöntött Kádár-imádó paternalista gondolkodásmód hál' istennek már mindinkább alulreprezentált értékrendjének jellegzetes képviselõjével állunk szemben az Ön esetében - ezért csak röviden:

1. Milyen érdekes, egyetlen Ön által felsorolt film sem készült 1950 és 1956 között.

Eszerint mégiscsak igazam volt az ún. "ötvenes éveket" illetõen... :)

2. Figyelmébe ajánlom az egyik legjelentõsebb magyar filmszatíra, a "Gyula vitéz télen-nyáron" c. Bácskai-Lauró remek ezen jelenetét:

http://www.youtube.com/watch?v=Eya7GN35ydI

A film pontosan arra a gondolatra rímel, amelyet én is felemlegettem.

Az 1970-es évek elején végre olyan spontán folyamatok indultak meg a magyar társadalomban, amelyek, a - most tessék figyelni - Kádár-korszak idején GENERÁLT kispolgári "merjünk kicsik lenni" szemléletével szemben (ajánlott film: Bacsótól ennek elképesztõen pontos ábrázolata, a "Forró vizet a kopaszra") megmutatja, hogy magyar nemzeti nagyság is van a világon - az általad felsorolt filmek és a propaganda viszonyáról mindjárt.

Szóval, mit mond Szirtes (karaktere) 1:15-tõl?

"Ilyen sikeres mûsorunk még nem is volt. Nem csodálom. Az embereknek elegük van a NEMZETGYALÁZÓ FILMEKBÕL. Hiába, tehetséges nép vagyunk..."

Eltekintve a jelenet ironikus üzenetétõl, nem lehet nem észrevenni a NEMZETGYALÁZÓ jelzõt.

Hm, vajjon mire történik itt, ráadásul korabeli, tehát, ha nem is forrásértékû, de mindenképpen a korszellem közhangulatát leképezõ utalás?


3. Az általad felsorolt filmek közül az 1951-es Különös házasság sajnos valóban meglehetõsen propagandisztikus ízû, élvezhetetlen, az adaptált vagy inkább parafrazeált múhöz viszonyítva méltatlan fércmunka.

A többi, egyébként egytõl egyig remek, ha úgy tetszik, nemzeti érzést is sugárzó film (és még rajtuk kívül nem kevés), mind annak köszönhetõ, hogy
1958-tól megindult a magyar filmgyártás decentralizációja, amely demokratizálódási tendenciákkal járt együtt.

Jót tett a magyar filmnek az 50-es és 60-as évtized rendezõcentrikus gondolkodásának nemzetközi tendenciája.

Ezek a tényezõk mind arra világítanak rá, amely amúgy is jellemzi a Kádár-korszak egészét: a rendszer elsõ pillanattól kezdve arra kényszerült, hogy mindhinkább feladja pozícióit - a "demokratikus centralizmus" rendszeresen deklarált alapelve mindinkább a demokrácia irányába mozdult el.

Természetesen az elképesztõ, életképtelen, elviselhetetlenül buta és tompa apparátus már tehetetlenségi nyomatékánál fogva sem adta magát olyan könnyen - nem véletlenül telt több mint három évtizedbe, míg végre megszabadultunk (megszabadultunk ???) az államszocializmus béklyóitól.

Az 50-es és 60-as években, de fõleg a hatvanas években nagyon jellemzõ a józanabb gondolkodás és a történeti deheroizáló kampány jegyében a nemzeti érzést erõsen kikezdõ, meglehetõsen nemzetellenes filmek készítése. Ezek még jobb esetben propagandisztikusak, rosszabb esetben valamiféle "szocialista alapokon álló józan szembenézésrõl" szólnak - még a késõbb rendkívüli jelentõségû, nagyformátumú alkotóvá váló Szabó István is ilyen filmekkel indult (Pl: Apa), az olyanokról, mint Jancsó nem is beszélve, akik a nemzeti kérdés pocskondiázásában lelték egyetlen örömüket.

Akinek pedig nem fûlött a foga a "komoly" intellektuális alapokon álló "szembenézéshez", annak ott volt az "Oly korban éltünk", a "Bors" vagy az "Egy óra múlva itt vagyok".

Ezen tendenciák mûködése következtében a hatvanas évek végére már abszolút célt ért a Kádár-korszak a társadalom atomizálására törekvõ, a határok nivellálásával szembehelyezkedõ "merjünk kisszerûen kicsi kispolgárok lenni egy jelentéktelen kis nemzet kis sejtjeként, ami mindig is jelentéktelen marad, és pont" koncepciója.

Ez az elképesztõen erõteljes alapja (mert belsõ bomlasztás eredményeképpen jött létre) annak, hogy nálunk vagy a nemzetieskedés, vagy a nemzettelenség, hontalanság álláspontja tekinthetõ meghatározó Zenitnek és Nadírnak, minden más nemmzethez való viszonyulás kevéssé örvend - bizonyos politikai erõk regnálása idején - társadalmi-politikai elfogadottságnak.

Egy szó mint száz: a hatvanas évek végére célt ért deheroizáló kampány után az "A Fekete város" volt a sorozat, amely megrengette a magyar glóbuszt.

Személyes, ha úgy tetszik, kortársi beszámolókból is van róla képem, milyen jelentõs élmény volt egy generáció számára ez a sorozat és az, ahogyan a magyar nemességet, polgárságot és körét, ezt az addig oly igen elmarasztalt és minden irányból csépelt társadalmi elitet ábrázolta.

Zsurzs Éva alighanem legnagyobb tette volt ez a sorozat és azt kell, hogy mondjam, nem lehetünk eléggé büszkék rá.


Még egyszer, a rend kedvéért: az általad ismertetett rövid listán szereplõ filmek jelentõsége elvitathatatlan, ám - sajnos - a népnevelés tekintetében rendkívül elhanyagolható amiatt, mert NEM ezek az alkotások alakították a nemzeti öntudatot, vagy inkább annak hiányát, hanem a népmûvelés fórumain megjelenõ hazugságok, a kispolgári mentalitás nemzetietlen kisszerûsége, a deheroizáló kampány (Karsai Elek szerepét kell itt pl. kiemelni).

"Ez egyébként jellemzõ a kitudjahányszoros Kossuth-díjas, "kiváló" rendezõ Keleti Márton teljes "munkásságára".

Talán elõbb utána kellene nézned a dolgoknak. És akkor nem írnál hülyeségeket. Szánalmas vagy! :(
http://hu.wikipedia.org/wiki/Keleti_M%C3%A1rton