Én csak egyszer láttam a filmet, nagy várakozással néztem. Tetszett, nagyjából erre számítottam. Csak egyetlen gondolat, lehet, hogy tévedek. Nekem végig az volt az érzésem, hogy a film szándékosan azt sugallja, Edward nem is akart király lenni, mert érezta a háború elõszelét, és nem akarta felvállalni a felelõsséget. Úgy emlékszem, valami ilyesmit mondott az apja halálakor: "Idõ elõtt ment el, megnehezítette a dolgomat." Szóval mintha a kétes erkölcsû hölgyeményt mintha csak kapóra jött menekülési lehetõségként használta volna fel. Lehet, hogy rosszul értelmeztem, nekem ez jött le.

Nagyon egyetértek azzal amit írtál.

Láttam már sokkal rosszabb Oszkár díjas filmet is,pláne túlértékeltet.Az angol történelemnek ez a szakasza pedig igencsak filmvászonra termett,akár pontosan így történtek adolgok ,akár nem.Egyébként a végeredményt tekintve és a lényeget illetõleg nem hamis a film egyáltalán,hanem tényszerû.

Ez egy agyonértékelt film, ráadásul annyira nem reális hogy az már fáj. Mellesleg tényleg nagy színészi munka kellett a dadogáshoz, meg fantasztikus rendezés. 1 oscar díjat nem adtam volna neki.

MUhahaha annál okosabb mint amiket Te irkálgatsz,és fõleg igaz.Apropos miért írkál Shakespeare más királyi családokról ,mikor tudtommal azok a királyok a szerves elõdei a jelenlegi királyi háznak?

Bár igaza van alapjában Androsamanak,de mégis megjegyzem:európai ember alapjában tesz a japán császári család történelmére kvázi mint a dinoszauruszok leszármazási lánca is hidegen hagyja azt ,aki nem gyík.:)

Ebben igazad van. Mindenesetre csak jót tehetett az önbizalmának, ha sikerült eljutnia odáig, hogy nemcsak akkor tudott folyamatosan beszélni, ha zene szólt a fülére. És persze az is, ha odáig sikerült eljutnia, hogy Logue jelenléte nélkül is tudjon folyamatosan beszélni.
Nem tudom, hogy sikerült-e neki. Az igaz történetet sajnos nem láttam és életérõl sem olvastam eddig. Bár a film hatására lehet, hogy utána fogok nézni, hogy megjelent-e róla valami életrajzféleség.

Biztos igazad van, de ez egy játékfilm. Nem történelmi dokumentumfilm, amire alighanem senki nem ment volna be a moziba. A díjakat pedig túlértékelik.
Elvonatkoztatva a történelmi tényektõl, helyezhették volna a sztorit akár a mába is (nyilván megváltoztatva a szereplõket némileg), a lényegi mondanivaló ugyanaz lenne.

Nos szerintem is pl A Királynõ jobb volt,de én nem tulajdonítanék ekkora jelentõséget hogy a valóságtól mennyiben tért el ez a film:lehettek volna a szereplõk pont ilyenek? Történhetett volna ugyanígy? Szerintem igen és akkor már csak a film az érdekes, hogy mit nyújt és mennyire hatásos.A valósághoz való szigorú ragaszkodás pedig valljuk be, hogy mivel a sztori nem igazán vastag ,és a történelmi tényeket is kvázi mindenki ismeri,unalmassabbá tehette volna az egészet .Így viszont volt az egésznek egy pikantériája ,hogy hogyan mosódik el a rangkülönbség az emberi viszonyok okán.Mintegy ütközteti az angol monarchia évezredes súlyát és a paloták történelmi szellemét egy egyszerû köznapi emberi problémával ,ami egy királyt ugyanúgy sújt,mint akárki mást.Ez az egész lényege történelmi és érdekes milliõbe ágyazva ,hiszen pl Edward emberfeletti szerelme.áldozata önmagában is regénytéma és filmre termett.

Az angol királyi család nem hasonlítható a még létezõ monarchiák királyaihoz.Bennük van a történelem maga: Hódító Vilmostól Viktóriág VIII.Henriktõl Erzsébetig,és közben Shakespeare és Becket Tamás,Cromwell és Morus szelleme lengi be Westminster és a Tower falait.
Nem beszélve arról hogy sokáig a legnagyobb birodalom királyai voltak,és még az utolsó háborúban is döntõ szerepük volt ,nem a hadseregük ereje ,hanem Churchill esze és diplomáciai zsenialitása miatt.
A film annak élvezhetõ igazán ,akire ezek adolgok hatnak és némileg ismeri a történelmet,mert csak így nem köznapi a sztori.
Egyébként pedig Edward lemondatásaát nem amai szemmel kell megítélni ,hanem az akkorival ,hiszen még pár évtizeddel ezelött is fehér holló volt a válás még a köznép köreiben is .Sõt még ma sem mindegy hogy a walesi herceg kit vesz el pl,Diana is nemesi származású volt ,bár nem fõhercegi ,ennyit lazult már az etikett.És akkor a múlt század elején elõáll a király, hogy elveszi Mrs Simpsont.Ráadásul itt céloztak rá hogy állítólag párhuzamosan több lovagja is volt.Ez a frigy teljesen lehetetlen volt érthetõen méghozzá álszentség nélkül is.Az viszont páratlan hogy valaki a királyi trónt adja szerelméért,gondoljunk csak pl III.Richárdra ,hogy mit meg nem tett a trónért.Ez szinte mesebeli költõk tollára kívánkozó sztori az igaz szerelemrõl,csak egy angol fõnemes lehetett képes erre.

Nem rossz film, jól szórakoztam, de hogy ennyi díjat, elismerést nem érdemelt volna, az biztos. Jól – vagy inkább majdnem jól – megcsinált, nagyszabású, kellemes, kissé hatásvadász
kosztümös film, érdekes helyzetekkel és remek színészi játékkal. De ez kevés az üdvösséghez. Az egész film azt árasztja önmagáról, hogy fú, de komoly és nagyszabású vagyok, de csupán felszínes, s a történet, sõt a helyzetek java része is elõre kiszámítható. Egy másfél perces elõzetest megnézve, majd utána a filmet végignézve szinte semmi igazán újat nem adott. Az egész a jól bejáratott halivúdi recept szerint van összerakva. Mese, aminek elõre lehet tudni a végét.

A dramaturgián lett volna még mit csiszolni: a történések java része csak felvillan, aztán gyorsan elintézve úszik tovább. Maga a lényeg: a beszédhiba javulási-gyógyulási folyamata sincs kellõ hitelességgel, világosan bemutatva. Zavart, hogy a kép végig ilyen ködös-szürkés-zöldes félhomályban úszik, feleslegesnek, dramaturgiailag indokolatlannak tartom.

Az egyes jelenetek, a szereplõk interakciója lélektanilag nem igazán mély és meggyõzõ, színvonalában változó színvonalú. A legjobb talán az öreg V. György saját rádióbeszéde utáni jelenet. David/VIII. Edward és Wallis kivágott fái, léhaságának festése ugyancsak felszínes és olcsó eszközökkel történik. A film elején a karikatúraszerûen ábrázolt „rossz” orvos jelenete alig több egy olcsó kabarétréfánál. Minden szükséges dramaturgiai elem szépen ott van a helyén, mint a porcelánvázák az elegáns szalonban, de alig van igazi elmélyülés, igazi katarzis. Talán a film vége ilyen, ott van néhány nagyszerû pillanat.

A színészek játéka is inkább csak a produceri elvárások számára kiváló, igényesebb szemmel olykor (fõleg a két fõszerepelõ esetében) jócskán túlzott ripacskodás. Spall Churchillje pedig a paródia szintjén mozog. Egyedül Bonham-Carter anyakirálynéja tetszett maradéktalanul, látszott hogy tanulmányozta viselkedését, mozgását. (És elég vicces, de feltûnt: Rush mintha inkább a királyra hasonlítana, s Firth inkább Logue-ra…) Az egész olyan, mintha kicsit valamiféle groteszk szatíra akart volna lenni.

Arról már nem is beszélve, hogy egy teljes egészében valós események alapján készült film esetében elvárom a történelmi hitelességet. Firth egy önhitt, hatalmával kérkedõ, kiabálós, dührohamos, kiszámíthatatlan, beszélni alig tudó, önbizalomhiányos karaktert formáz meg. Csakhogy VI. Györgynek egyáltalán nem ilyen volt a személyisége, (az íróasztalánál az államügyek terhe alatt zokogó VI. György… képtelenség, az eszem megáll!) Nem volt ennyire súlyos a dadogása sem, ez egyszerûen nem felel meg a valóságnak. Kizárt, hogy Logue így viselkedett volna a királlyal (Bertie-nek szólította volna, … ez még ma is elképzelhetetlen lenne, nem még akkor). Meg amikor sétálnak az utcán, és a király vérig sérti (jöttment, senkiházi ausztrálnak) nevezi majd otthagyja Logue-t, nos ezt úgyszintén kizártnak tartom. Valójában meleg barátság kötötte össze õket és valószínûleg végig betartották a kötelezõ udvariassági formákat, még ha nyilván ez a baráti kapcsolat nem az egyik napról a másikra alakult is ki köztük és a terápia sem volt egy kéjutazás. De ezen kívül is tele van a film kétséges momentumokkal, s mint megtudtam, hogy ezen kívül is további számos, nem egyszer durva történelmi/ténybeli tévedés, hiba van a filmben. Természetesen a tények színezése, túlzása mûvészi okból indokolt lehet, de nem a producerek és a valódi filmmûvészettel egyre kevésbé terhelhetõ közönség igényeinek kiszolgálása miatt.

Ez nem a király beszédének hiteles és mûvészi bemutatása, hanem egy sok pénzbõl, elsõ osztályú színészekkel forgatott, jól megcsinált felejthetõ film arról, ahogy ezt a témát az amerikai producer, a bulvárfogyasztó, az átlagnézõ, Móricka vagy akárki elképzeli, vagy látni szeretné. Még annak a valódi angol íznek sem láttam nyomát benne, ami egy sima Csengetett, Mylord? epizódban is megvan. Az elõzeteseket látva reménykedtem, hogy olyan csaknem tökéletes, minden ízében remek filmdrámát fogok majd látni, mint pl. a Napok romjai, de alaposan csalódnom kellett. Az ilyen elsõ osztályú film, úgy látszik, végleg a múlté.

Akkoriban nem Tv közvetítette a beszédet,hanem rádió,úgyhogy miért ne lehetett volna a fülén fülhallgató?

Már miért lenne hülye,nekem pl volt egy egyetemi tankörtársam,aki enyhén dadogott ,erölködve kezdte el a szavakat és tiszta kitûnõ volt,zseniális koponya,bennmaradt az egyetemen tanárként.

Amikor bemutatták a mozikban, egyáltalán nem voltam rá kíváncsi, a beharangozó alapján elég szürke történetnek tûnt. Aztán csak megnéztük a férjem kedvéért- és minden perc megérte! Remek film, a színészi játék, a történetvezetés szinte tökéletes, engem nagyon megfogott. Érdemes megnézni!

Kimaradt a véleményembõl, hogy a korábban leírtak mellett a film megható (anélkül, hogy csöpögõs lenne) története egy elképesztõ barátságnak. Amint a dokumentumfilmbõl kiderül, a történet két fõhõse életük végéig baráti viszonyban maradtak.

Remekül összefoglaltad azt, ami az én véleményem is a filmrõl. Három kiegészítésem lenne. (Bár az elsõ kettõvel kapcsolatban már mások is írtak.)
Tehát, hogy pörgõs-e a film vagy sem? Mit gyógyít Logue? Dadogást. Ez egy hosszabb folyamat. Nem olyan, mintha valakinek kiveszik a manduláját vagy kihúzzák a fogát - pár perc és kész. Éppen ezért nekem az lett volna valószerûtlen, ha ezt a filmben "pörgõsen" oldják meg.
Másodszor: néhányan nem értik, hogy ha már a film elején kiderül, hogy ha a király fülhallgatóval zenét hallgat, akkor folyamatosan beszél. Akkor miért kell további "terápia"? Hát nyilván azért mert egyrészt furán nézne ki, hogy miközben a király beszédet mond az alattvalókhoz, ezalatt "gyógyászati segédeszközként" zene szól. Másrészt azért, mert felteszem - bár az igaz történet-et nem láttam és nem ismerem VI. György életét - hogy Logue következõ lépésekkel el akarta érni, hogy ne legyen a zenére, mint "mankóra' szükség.
És végül: miért éppen Beethoven? Bár mint már említettem, VI. György életét nem ismerem, így nem tudom, hogy valóban Beethoven zenéje volt-e a segítség. Viszont a párhuzam mindenképpen találó. Beethoven-nek is beszéddel kapcsolatos gondjai voltak, azzal a különbséggel, hogy Õ nem HALLOTTA a beszédet, mível idõvel megsüketült és csak fantasztikus belsõ hallása segítségével tudott haláláig komponálni.
10-esre értékeltem A király beszédét.

Folytatás? És mi lesz a címe? A király rappel?
Egyébként csak ajánlani tudom a filmet. Szerethetõ történet kitûnõ színészek kitûnõ alakításaival.
Méltán beleillik az utóbbi idõkben az angol királyi családról készített filmekbe: A királynõ, Az ifjú Viktória királynõ. Lehet utálni a briteket meg a királyi családjukat, de nekik legalább maradt valami élõ és patinás a múltjukból. (Meg van egy Premier Ligájuk.)
Érdekes volt a király megállapítása Hitlerrõl: Úgy látom neki nem okoz gondot a beszéd :)

Remek kis film, nagyon tetszett. Szeretem a nem szokványos történeteket. A sok csihi-puhi film után egy üdítõen érdekes alkotás. Valóban nem a királyi család volt a lényeg. Sokkal inkább felhívta a figyelmet egy problémára, amely a hétköznapi ember életét is megkeserítheti, de valóságos tragédia annak a számára, akinek hivatalból nyilvánosság elõtt kell beszélnie. Érdemes volt megnézni a filmhez kapcsolódó dokumentumfilmet is, különösen megragadó volt, amikor az az ember beszélt, akit anno szintén kezelt (sajnos csak egy ideig)Lionel Logue. Nagyon örült a filmnek, ami ráirányította a figyelmet a sorstársaira.
Még egy dolog volt, amire rádöbbentett a mozi. A dadogó emberekrõl a környezetük gyakran azt gondolja, hogy egyúttal ostobák, cselekvõképtelenek is. Erre utalt szerintem pl. az érsek megnyilvánulása, amikor a király, és Logue gyakorolni akartak a koronázásra. Az érsek szinte a király "feje fölött" akart intézkedni, hogy egy másik (szerinte megfelelõbb), orvos kezelje.
Mindenképpen tanulságos: talán az emberek egy része e film után másként bánik egy kicsit a dadogókkal, eszükbe jut esetleg, hogy aki dadog, nem hülye, csak nehezen fejezi ki magát, s legkevésbé õ maga tehet errõl.

Talán inkább neked érdektelen. Mivel neked még nem kellett szembesülnöd nap mint nap ilyen, vagy hasonló problémával. Téged annyira irritált a királyi család, hogy nem vetted észre, ez a történet nem csupán róluk szól?
Hanem mindazoknak az embereknek ad hitet, akiket valamilyen beszédhiba megfoszt attól, hogy érvényesüljenek? Õk bizony pont ilyenek. A sok kudarc és megaláztatás agresszívvé, magukba fordulóvá teszi õket. Ugyanakkor a film felhívja a figyelmet azoknak a logopédusoknak az érdemeire, akik emberek ezrein segítettek már ilyen vagy hasonló módszerekkel.