Programkereső

Téma: A Majomkirály

Spoiler
10/10
FElepHánt 2013 jún. 16. - 17:32:25 10/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A MAJOMKIRÁLY  Guoguang Opera Company Nemzeti Táncszínház

Rezesen reccsen a kínai oboa, rezegnek a húrok, peregnek a dobverõk, a fojtásba nyikkanó cintányér minden mozgást lezár, minden gesztust kiemel. Sárgamezes alattvalói hódoló körében, vörös-fehérre festett, mókás arccal jelenik meg a Szép Majomkirály.
Negyedik alkalommal találkozunk a "pekingi opera" stílusával, a Nyugati utazás és a Vörös Szikla után, végre újra a nagyok között is legnagyobb darabbal, melyben a wagneri gesamtkunst kínai megfelelõjeként, a szöveg, a játék, a zene és az ének összességéhez szervesen idomul a modern talajtorna elemeivel gazdagított akrobatika. Forgások, vetõdések, ugrások, néha követhetetlen gyorsaságú, szédületes multiplikációban.
Az elsõ szöveges jelenetben, a császári istállómesterek vitatkoznak jing bai, azaz pekingi dialektusban, míg a fennsõbbrendû fõnökség ékes a yun bai, azaz Hubei szókincset használja. Poéntírozásával már itt kitûnik az aprótermetû Hsich Meng-Chia, aki késõbb, zöld majommaszkban triumfál pregnáns humorával, fantasztikus hasraeséseivel.
A ruhák a színskála antagonisztikus végleteit is bátran viselik, a kínai esztétika, generatív mûvészetként, nem ismeri harmónia fogalmát. Iszonyatos tömegû dísz, csecsebecse, forgó, rezgõ, csillogó izék képeznek hatásos egységet, a hajlékony fácántoll, a szárnyas zászlócskák, a függõk és sujtások gátlástalanul gazdagítják a káprázatos látványt.
Végre lányok is megjelennek, sajnos, csak kedves udvarhölgyek, fájó szívvel hiányoljuk az "Isten veled, ágyasom!" szürnaturális koloratúráit... A fenomenális címszereplõ, barackot majszolva, elixír-labdacsokat nyelve mutatja be eszméletlen majom-mimikáját, belopja magát a császári lakomára, de ezt már Jade Nagyúr sem tûrheti, többezres sereget küld a
nyakára.
Ahogy a zászlórúdon lengedezõ fonalak képesek lovat ábrázolni, négy narancs harcos elég a támadók megjelenítéséhez. Igaz, ott vannak a vezérek és bajnokok, akik sorra vívják párbajaikat a trón ellen lázadóval.
Döngenek az egyre nagyobb gongok, vitustáncot járnak a dobverõk, csattognak a ritmizáló falapok. Kardozó lányok, villámlón villogó pengehõs, maszkos fõvezérek támadnak, de kedves hõsünk, Lee, Chai-Chi, mint Majomkirály, fölényes mosollyal ártalmatlanítja õket. Már másfél órája egyfolytában színen van, szédületesen mozog, gesztikulál, énekel és beszél,
mindezt kikacsintós grimaszokkal, végtelen könnyedséggel, poétikus humorral, - fáradtságnak nyoma nincs, félelmetes az állóképessége, hisz most jön csak a java!
A Fekete ÓriásHerceggel összecsapva, elegánsan kerüli ki a gyilkos csapásokat, megszerzi a két harci buzogányt és hihetetlen zsonglõr-parádét mutat be. Egy kézen, fejen, vállon, de hol nem! forognak a harci eszközök, végül röpködni kezdenek és nyelükre érkezve is tökéletesen engedelmeskednek az egyensúlyozó akaratnak.
Õrjítõ forgatag tetõzi a lehengerlõ produkciót, négy ellenfelének elveszi fegyverét, majd a földrõl, kardja élérõl röpíti vissza az ámulóknak, sem egyenként, sem egyszerre nem bírnak vele. A végletekig kizsigerelve, hosszan tapsolunk, de még mindig van más is: a szereplõk egymás után hencegik el kedvenc mozdulataikat, flikk-flakk sorozattól a spárgába ugrásig, a legmagasabb operamûvészet mámora után megadva az akrobatikus cirkuszi ráadást.
Válasz