Nem értek egyet veled. A sex, ha jól csinálod - és most nem gúnyból, vagy ilyesmibõl mondom -, ha élvezed, akkor legalább annyiszor eszedbe jut naponta, mint egy férfinek. Sõt! Egy nõ, ha bizalmat ad, és kap, gyakorlatilag bármire kapható, nincsenek határok, a nõi kreativitást és alaptulajdonságunkat, a kíváncsiságot, ami igen sajátos nemi kvalitásunk, egy jó sexuális kapcsolatban szinte kifogyasztani sem lehet. Nem viccelek! Nincs határ, állandóan a sexen járhat az agyad, szíved, hihetetlen élményekben lehet részed.
Egy nõnek az a dolga, hogy húzza egy férfi agyát, nem kérdés, húzza-húzza, ameddig csak bírja szusszal, de szívvel-lélekkel tegye.
Oly sokat beszéltek itt arról, milyenek legyenek a férfiak - hát a nõkkel mi a helyzet? Az itteni téma nem hím, hanem nõsténysoviniszta lassan, egyoldalú, és ebbõl fakad késõbb az, a férfi megunja, belefárad abba, hogy egy személyben ígérjen fele királyságot, medencét, jacht-kulcsot, ne merjen állandóan kefélni (?!), és ezekért az elvárásokért nem kap szinte semmit. Csak azt, milyennek kell lennie.
Hát ez nem éppen optimális megoldás - tudatosan, szerintem, ezt nem lehet szabályozni, talán csak úgy, hogy a férfi legyen férfi, de a nõ is nõ!
Az egyenrangúság óriási dolog! :)))) És komolyan mondtam neked: ha egyszer lesz olyan kapcsolatod, amit úgy élsz meg, mint az ezeregyéjszaka meséit, annyit fogsz kattogni a sexen, hogy magad is belepirulhatsz, és örülsz annak az aprócska ténynek, mekkora találmány az, hogy nem lát senki a fejedbe. ;)

Ezzel azért vitatkoznék, mert ez nem betegség az elvált nõk részérõl.Ez félelem. Félelem egy újabb csalódástól, félelem attól, mit rontott el, félelem attól, mit fog elrontani - barokkos túlzásnak tartom a "bosszú", illetve a "betegség" meghatározást, és ennek általánosítását.
Ez pusztán félelem.
A félelmet pedig lehet gyõzni; csak idõ kell hozzá.
Azzal viszont egyet értek, hogy megéri egy ilyen gyõzelmet kivárni.

Az elvált anyukák egyik betegsége, hogy ha nem a gyerekén, akkor jövendõbeli férfipartnerein torolja meg az elõzõtõl elszenvedett sérelmeket. Nem könnyû így párt találni -- de az okos (és belül erõs) férfi át tudja vészelni ezt az idõszakot. Mert esetleg megéri.

A belsõ tartás és a szilárd önbecsülés (szerintem) nem jár együtt erõszakba hajlóan domináns fellépéssel - sõt, az utóbbi inkább mintha rejteni próbálná a belül meglevõ hiányokat.

naaaa...

most próbáld meg úgy nézni, hogy nem akarod magadat magasabbrendûnek látni.

Ez a film egy nagy rakás... inkább nem írom le. Nagyon jól mondják, hogy ez a kielégületlen nõk bestsellere, és igazuk van. Elég megnézni az íróját is, egy ronda nagy darab nõ, valószínûleg így kompezált. Egyszerûen annyira fárasztó nézni, hogy már fájt, nem is tudtam végig nézni. A színeszek borzalmasak, ha az utcáról behívnak két embert, azok is eljátszák így, ahogy õk, a szinkron megint borzalom. Az a borzalmas az egészben hogy a sok "romantikára" vágyó nõ elé olyan hamis, torz és ferde képet ad, hogy ez megint csak félre viszi a dolgokat. Akinek ez a film és történet teszik az egyszerûen beteg, és annak valami nagyon, nagyon nincs rendben az életével, és ilyen könyvek olvasásával kompenzál.

Szürke Krisztián, mint férfiaknak követendõ példa?! :D

Tudjátok, Josef Fritzl mit mondott, és mondogat a mai napig az elmegyógyintézeti börtönben, ahol lassan már egy hadsereg védi a többi elítélttõl? "Az szerelem volt! Az szerelem volt!" Szerelem?! Szerelembõl tartotta fogva huszonnégy éven át egy pincében a lányát! Szerelem, pszichopata módra, na ja.
Szürke Krisztiánka agya is így mûködik, közel két órás manipulálással, leitatással, a szabad akarat teljes körû, aprólékos eltörlésével, agymosásával, pénzzel, és a mézes madzaggal, egy szavát sem hittem volna egy ilyen formának, sõt, áldom a sorsot, hogy nekem nem egy ilyen borzalom csapta elsõként a szelet.
Voltak gazdagok, igen, nem kell ahhoz New York, hogy az ember egy olyan kertbe kerüljön, hogy helikopter leszálló pálya van rajta. De ez kevés! Irtó kevés!

Próbáljon ki mindenki-mindent az ágyban, csak közben arra ügyeljen, hogy ne sérüljön meg se õ, se a párja. A nyakszívást, foltokat, heves csókok alkotta szájduzzanatokat nem számítom bele. :D Állítom, hogy monogám, vad szerelemben lehet a legjobban kipróbálni mindent, de tényleg szó szerint mindent, a lényeg a kapcsolatban, ami nálam mûködik, az az egyenrangúság. Ha én taknyolok, õ ugrik értem, ha õ borul, én húzom fel, és ezt a játékot lehet az örökkévalóságig játszani, élvezettel, olyan élvezettel, hogy idõ ide vagy oda, pénz, vagyon meg amoda, útkeresés meg a spájzba, lehet a köldökömbõl vodkanarancsot szürcsölni, vagy szájból-szájba inni, ki-be kötözni, könyvtárba, száj-befogva csinálni, combig húzott virágmintás szoknyában, attól félve, meglát valaki, a lehetõségeknek nincsen valójában határa.

Ez a Szürke Krisztiánka egy kettyós, beteg ember, akin a FÉRFIAK nagy része jókat rötyög, mert van humorérzékük. Ez a karakter még viccbõl sem a dominancia jelképe, ezzel az erõvel Fritzl is az volt, meg a többi barom, akinek pszichésen degenerált elváltozásai vannak, Krisztiánkának meg még vagyon is írtak az alkotásba, hogy biztos legyen tuti. Boááá.

Szerintem egy kapcsolat alapköve a bizalom, ami csak úgy jöhet létre, ha ezt mind két fél kölcsönösen akarja, ha egyiknek sincsenek trükkök, szerzõdések és manipulatív szándékok a hátterében, nem sajátos (!) célokra szeretné "használni" tárgyként, mondjuk egy játszó-szoba soron következõ darabjaként az egyént. Az egyéniséget tiszteletben kell tartani! Ebbõl fial a bizalom, nem másból.

Ez a kölcsönösség ebben a filmben akkor lenne hiteles, ha Krisztiánkát is kiköthetné a lány - amúgy nagyon izgi egy ilyen, mikre nem késztet valakit a csikisség :D -, kiporolhatja a popsiját, na nem durván, csak óvatosan, ahogyan vele is teszik, ugye, a lány vágyai éppúgy szerepet kaphatnak (kaphattak volna!), róla, a másik egyénrõl is szólhatna a film - legalább néha, és ne abban merüljön ki, hogy rettentõen buta karakternõnk okosnak (:DD) vélve magát bambán rágja a ceruzákat -, na jó, azért szerencsére erotikus, asztali hegyezõt nem kell bevetnie, mert a végén a nézõk hódnak hiszik, és hát ebben nagy árnyalatos marhaságban, legalább egy önálló, felnõtt nõkre leggyakoribb jellemzõvel, a döntés képességével ne csak akkor éljen, amikor kimondja azt "Vörös!" :D Ez volt az egyetlen emberi-nõi mivolta ennek az agymosott nõi (???) karakternek.

Nem! Ha van Férfi a világon, az még poénból se hajazzon egy ilyen gyagyás karakterre, mint ez a Krisztiánka.
Két felnõtt ember egymást vezeti! Egymással él! Egymást szereti! Egymással játszhat, a végtelenségig.


Keressetek, csajok, csak ésszel! Mindig józanon (!), és ha valamit nem akartok, vagy nem érzitek azt a bizonyos bizalmat, ha egyoldalúsodni kezd valami, álljatok meg, és ne engedjétek magatokhoz közel a pasast. Így meg lehet úszni azt, beleszeress egy gyagyás tódiba, akit ebben az esetben Szürke Krisztiánka alakít.