egy remek kritika:

Alejandro González Iñárritu nem tud kicsiben gondolkodni, ha õ filmet csinál, az mindig valami egészen egyedi és figyelemre méltó, mozijait senki nem tudná utána csinálni. Különösebb nehézség nélkül ugyan, de õ is hordozza a szerzõi filmesek keresztjét: a szakma tiszteletét és a blockbusterekhez képest mérsékelt számú nézõt – akik azért kellõ kultusszal veszik körbe a mexikói rendezõt, aki mindeközben szögegyenesen megy elõre a maga által kijelölt irányba. Legfrissebb mozijában is fõleg DiCaprio neve miatt van komolyabb bevételi potenciál, ne legyünk naivak, se képregény-szuperhõs, se young adult disztópia, egy havas tájban túlélésért küzdõ vérszomjas fõszereplõre nem igazán ugrana a moziközönség, ha nem Leo játszaná. Így azonban van rá esély, hogy A visszatérõnek szabad szemmel is jól látható nézõszáma lesz, azaz viszonylag sok ember fog látni egy olyan filmet, amiért nagyjából feltalálták a mozgóképet. Aztán egy részük nem fogja szeretni, de addigra már – insert sátáni kacaj here – filmmûvészetet fogyasztottak, és ezt már nem lehet visszacsinálni.

A történet, ezt minden elragadtatásom ellenére is el kell ismernem, legalábbis a felszínen, piszkafa-egyszerûségû, ráadásul ellenállhatatlanul sok alkalmat ad a gonosz poénokon alapuló „Foglald össze fél mondatban A visszatérõ sztoriját” játékra. Én – ha már a cím nem ez lett, legalább álljon itt – „A medve nem játék”-kal neveztem, de egy ismerõsöm csúnyán ráemelt, amikor emígyen maxolta ki a témát: „egymásra elég dühös férfiak nyers húsokat esznek, és közben nagyon hideg van”. Nagyjából tényleg ennyi a helyzet.


Az 1800-as évek legelején járunk, amikor az észak-amerikai kontinensen az õslakosság és kolonizálóik között még nem zárultak le a konfliktusok, értsd a bevándorló európaiak még nem mészároltak le elegendõ indiánt ahhoz, hogy rezervátumokba zárhassák és folklórlátványosságként mutogathassák a kisszámú megmaradtakat. Nem, itt még az úgynevezett vadember bizony visszaüt, sõt, támad is a beste, vagy épp segítséget nyújt, egyáltalán, mindenféle humán viselkedésmintákat követ, egyes elfajzott honfitársak ráadásul nem átallnak össze is állni, urambocsá gyereket nemzeni velük, hát mik nem vannak. Összességében az élet kontinens-szerte életveszélyes hazárdjáték, az amerikai álom még sehol, ha csak azt nem nevezzük annak, hogy kellõ gátlástalansággal túlélhetõek a napok, néha szesz, jobbféle étel vagy asszony is akad.

Ebben a karcos világban járunk, nem véletlenül, Iñárritu imádja a szimbolikus tereket, filmjeinek valósága rendszerint valóság és mítosz határán táncol, az indián törzsi kultúra meg bõven kínál alapanyagot mindehhez, még akkor is, ha „csak” sztori kulisszáinak tónusait alapozza meg vele a rendezõ. Egy csapat prémvadászt követünk a tél és a semmi közepén, akik munkájuk végeztével már épp hazafelé készülõdnek, amikor rájuk ront egy ellenséges indián törzs, és komoly ember- és prémáldozatot hátrahagyva menekülésre kényszeríti a csapatot. A nehezebb úton, de biztos kézben haladnak tovább Hugh Glass vezetésével, aki a tenyerénél is jobban ismeri a vadont, ám ez sem segít rajta, amikor szembe találja magát egy pár száz kilós grizzlyvel, amelyet bár sikerül megölnie, de elõtte a mackó azért alaposan megcsócsálja hõsünket.


Glass csodával határos módon életben marad, félvér indián fia gyógyító suttogásai és halott asszonyát idézõ látomások éltetik, a csapat hordágyon cipeli magával a mozgás- és beszédképtelen, lázálomban révedezõ férfit. Legalábbis addig, amíg a terep túl nehézre nem fordul, ekkor a kapitány némi anyagi juttatást felajánlva két embert hagy hátra, hogy ápolják Glasst, amíg lehet, aztán temessék el tisztességgel. Sajnos Glass fián kívül társainak egyike sem éppen ideális õrzõ, egyikük tapasztalatlan újonc, másikuk meg éppenséggel az a Fitzgerald, akivel a kezdetektõl zsigerbõl rühellték egymást. Fitzgerald pusztán a pénzért marad, és meg is találja a módját, hogy annak megszerzését könnyebbé tegye, a részleteket nem spoilerezném el, a lényeg, hogy egy ponton hátrahagyják Glasst, akinek innentõl megkezdõdik a túlélésért folyó emberfeletti, véres, életveszélyes kálváriája.

Egyetlen célja innentõl a bosszú. Minden kínlódó vergõdése, járni tanulása, ehetõ dolgok felkutatása, minden tette a bosszú felé lökdösi hõsünket, útja hosszú, nehéz, változatos, és önnön amortizált testén kívül csupán a cseppet sem emberbarát anyatermészettel, és az útját olykor keresztezõ, szintén inkább ellenséges embercsapatokkal. Ezt az utat követjük végig, ami események szintjén kevés is, sok is – nem történik más, mint hogy emberünk megy, de azért azt elég eseménydúsan teszi, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, meg amit akartok. A mozi lánctalpa, hömpölygése kétségtelenül sok lehet a sodróbb tempót kedvelõ nézõnek, ahogy a vér és erõszak, a szenvedés végtelensége is visszatetszõ lehet, de õszintén, ez már annyira személyes ízlés dolga, mint hogy véresen vagy átsütve szereti-e az ember a húst. Ez esetben fõleg, ugye, nyersen.


A történet testét körülölelik Iñárritu látomásszerû, formalista, a furcsához vonzódó nyelvének elemei Emmanuel Lubezki grandiózus képein. Minden arc beszél, hosszan és mélyen, a legkisebb, szótlan karakterek arca is, a fõszereplõk pedig mindannyian fürdõznek az átgondolt rendezés és a gazdagon megírt karakterek adta lehetõségekben, hogy hõseiknek igazi élete, személyiségüknek mélysége, történetüknek rejtett oldala is van. Leonardo DiCaprio nagyon nagyot játszik, bár meg kell adni, hogy ekkora gesztusokat, ekkora szenvedést, a hörgõ haláltusát „könnyebb” eljátszani, mint mikrorezdülésnyi árnyalatokat. Tekintsünk most el a forgatás ismert nehézségeitõl fagyoskodástól állattetemekig, az emberi akarat, pláne némi rendíthetetlen közlésvággyal párosítva szült már emberfeletti teljesítményeket, elismerendõ az is, nem is kicsinyítem. Tom Hardy hasonlóképpen szerencsés, sõt, minthogy rohadékot mindig látványosabban lehet láttatni, ebbõl is fakad az érzés, hogy Hardy „lejátszotta” DiCapriót a filmben – én ezt így nem állítanám, mert almát körtével minek hasonlítanék össze. Mindketten ugyanabban a briliánsan kivitelezett vízióban mozognak a rájuk ható erõk ritmusára, ezt az erõt pedig Alejandro González Iñárritunak hívják, aki láthatólag csontjaiig átitatódott a latin-amerikai mûvészet – Márquez! – semmivel össze nem hasonlítható látásmódjával. Iñárritu nem fél homályban hagyni részeket, nem kényszeríti magát szimbólumainak feloldására, nem magyarázkodik, sõt, még üzenni sem feltétlenül vágyik, csak teremt, és ez – nagy szavak – nagyjából a mûvészet maga.

A színek megefelelõek, hiszen köztudott:

nem használtak mesterséges fényt,csak természetes fényben dolgoztak az alkotók


10/10!!

Folyt köv:

Remek 10 pontos film egyébként,DiCaprio és Hardy játéka fenomenális
A fényképezés és a rendezés csillagos ötös!

10/10

Alapjában véve a sztori jó, a színészek is teljesen jól hozzák a karaktereket, fõleg a két fõszereplõ. De az a baj, hogy ez a történet nem elég ahhoz, hogy 2,5 óráig nézzük. Sok volt az elnyújtott, már-már felesleges merengõs jelenet. Kb másfél órában bõven elég lett volna tálalni az eseményeket. Akkor nem lett volna néha ilyen unalmas. 6/10.

Te valami idióta hülyegyerek lehetsz! Egy film nem attól lesz jó, hogy valami mindig történik benne. Nem sok kínai, orosz, török, jordán vagy afrikai filmet nézhettél meg életedben.

És ez a fogalmazás, mint egy 14 éves gyereké. Hányféleképpen tudod leírni Caprio nevét még? És a nokedli szót hányszor? Ami viszont elég gáz, hogy egyik hozzászólásodban leírod, hogy a "A medvés jelenet f*sza volt", majd 4 nap múlva behányod ide, hogy "Túl sok volt a cgi(medve támadás,bazi gagyi)" illetve "Még a medvetámadás fényképezése is gagyi volt." Te vagy skizofrén vagy, vagy egyszerûen f!ngod nincs mirõl írsz. Nézzél inkább esti mesét, úgyse vesz itt téged komolyan senki!

Szerintem a film maga jó, de azért nem adtam volna neki ennyi díjat.

Elõször én nem mondtam soha, hogy nem mondhatja valaki hogy SZERINTE egy film szar. Sõt mindig az ellenkezõjét mondom. Persze indoklás nélkül minden vélemény lótúrót sem ér ugyebár, de ez most nem tartozik ide, mert szó sem volt róla.
Jelen esetben csupán az idézett részre kérdeztem rá, erre elborult az agyad, és mindenféle faszságokkal kezdesz dobálózni, ami az elmebaj eme gyöngyszemében teljesedett ki:

"Ki a f*szt érdekel az elb*szott véleményetek?sz*r volt,ha nektek Capriótól feláll a faszotok,akkor hajrá és cumi."

Erre meg csak ezt lehet válaszolni, hogy te egy szerencsétlen elmebeteg retardált barom vagy.
És ha így folytatod akkor nagyon csúnyán anyázni is fogok, pedig nem szoktam, ami miatt bezárják majd a topikot, mert ezt a hangnemet nem fogom eltûrni senkitõl, akár elmebeteg akár nem.

azt még mindig nem értem,ha valaki ilyen ellenszenvvel viseltetik dicaprio iránt
és már az elsõ félórában nem tetszik neki egy film

az minek nézi végig?(egyáltalán minek kezd bele?)

Gondoltom neked mint szakertonek egy percig sem tunt fel hogy szinte az osszes akcio jelenet a filmben ugynevezett uncut. Tehat nincs megvagva, az operator egy kameraval veszi fel az egeszet, es nem a kamerat idozitik a jelenthez hanem a jelenetet a kamerakhoz. Raadasul a fenyek, a fotozas nagyon ott van. Utobbi idok legjobban fenykepezett es rendezett filmje. Egyebkent azt kell mondjam Tom Hardy volt olyan jo mint DiCaprio.

Nem ertem ezt a DiCaprio utalatot, o mindig is hatalmas szinesz volt, mar gyerekkent oscart kellett volna kapnia. A gilbert Grape es a kosaras naplojaert is megkaphatta volna. Az uj filmjei kozul pedig a Teglaert is.

"Egy katonatársamat üldözzük két és fél órán keresztül?Ez valami vicc?"
???
Neked ennyi volt meg az egészbõl?
És miért is vicc?
Mi a baj az üldözéssel?
Szerintem sok jó üldözéses film van.
Másik film példa. Egy orvost üldöznek 2 órán keresztül.
Akkor az is vicc?
Nekem speciel az is tetszett.

akkor minen nézted végig ha ennyire nem tetszett már az elején?
nekem ha nem tetszik egy film,kikapcsolom(vagy kimegyek a moziból)

Az orvos tudomány mai állása szerint sok embernek kellett volna meghalnia akik valamiért mégsem tették.

Vontatott és nagyon életszerütlen volt az orvos tudomány mai állása szerint má 20 perc utám kampec.( Hány életis van egy játékban?). Holywood újabban csak olyan gagyikat dob piacra ami a valóságtól Q-va messze van!

Nagyon szép mûvészfilm, Inarritu és Lubezki egy zseni, nincs annyira jó mint a Birdman vagy a Bábel mondjuk, de remek film lett ez is. 10/10.

Vontatott volt,de ezenfelül nagyon jól megvolt rendezve, fordulatos volt csak nagyon lassan történtek az események, gondolom a hatásvadászat miatt is.Azért moziban hosszú lett volna végig ülni. 10/9

Sose tudott...

ez is jó

a kép lemaradt

..

Az elsõ órát még végignéztem úgy-ahogy, de aztán eluntam, és inkább elolvastam, hogy mi a vége.Mivel dögunalom egy film, így utólag még azt az egy órát is sajnálom, hogy ezzel töltöttem.