Szia Laci!
Nagyon szuper kirándulásokat lehet tenni õsszel! Színesednek a fák, sokféle gomba nõ az erdõkben, pára ül a pókhálókra, ökörnyálat hord a szél, a köd misztikusra festi a tájat, a lemenõ nap aranybarnán világít. Sok szép és érdekes látnivaló akad.
Szeptemberben gyakran kimentünk vasárnaponként a Bakonyba.
Voltunk Pliticén a horvát nemzeti parkban is buszos kirándulassal.
Ha esetleg lesz bõven idõd, nézelõdhetsz a http://melindakukac.spaces.live.com oldalon.:-)
Október 23-ra is kitalálunk majd valami kiruccanást! Jó lenne a Kõszegi-hegység.
Dobogókõ is még mindig várat magára, de az idõpontot kitûztük november közepére. Remélem már össszejön.
Szia! Kellemes õszi napokat, vidám indiánnyarat kívánok!
Üdv!

Szia Laci! Sziasztok!

Valóban gyorsan eltelnek a hétvégék.
Most itthon töltöttük.
Nekem nem 2 nap, csk 1 1/2, mert szombat délelöttönként még meló van.:-( Elég vagy nem elég, ez van, legalább van! A hétköznap estéket is kellemesen töltöm.
Szombaton miután hazaértem, fõztem ebédet. Rántott gombát, rizzsel. Utána sokat neteztem éppen, tényleg pihenésekkel telt a nap. Vártunk egy telefonhívást, hogy vacsira megyünk halászlevezni, de csak vártuk, mert aztán egy félreértelmezés miatt nem jött a telefonhívás. Majd most szombaton bepótóljuk!
Vasárnap délelött takarítással szokott telni, meg fõzéssel. Aznap oldalast sütöttem, meg muffint is készítettem. Ebéd után az udvaron kiültünk a napra éa kártyáztunk. Meglátogatott minket az anyukám, az estét együtt töltöttük. Teáztunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, egy Blancót is játszottunk.
Így pihengettem a hétvégén.

Örülök, hogy tetszett az Allys irományom és jól szórakoztál!:-)
Kicsit koppintottam is ám, de ötletelni azt kell!:-)

Neked is szép napsütéses hetet kívánok!:-)
Üdv!

Szióka Meli!

Õszi kirándulások terén vannak ötletek? Jártatok mostanság valamerre???





:-)

Szióka Meli! Sziasztok OLcasók! Halihó Mindenkinek!

A hétvége nagyon hamer elment, lehetne 3 napos a hétvége is!
Ti hogy vagytok ezzel? Nektek elég ez a két nap?
Ki tudjátok pihenni magatokat 2 röpke nap alatt???
:-)))

Én tanulgattam meg TV-ztem a hétvégén, tehét semmi extra.
Bár nagyon vágyok moziba, ki a szabadba , amig még szép idõ van. :-)))
Talán jövõ hétvégen, azaz a mostani hétvégén jut idõ egy kis "kimozdulásra".
Legalábbis nagyon remélem! :-))

Neked Meli milyen volt a hét utolsó napja(i)???




Meli! Neked írói pályára kellett volna menned! Nagyon jókat írsz, szépen és választékosan, de ugyanakkor viccesen és poénosan írsz!
Tényleg ügyes vagy! Megérte benézni!


Napsütéses hetet!
Pá-pá-pá!


Üdvözlettel,
Laci:-)

Üdvözletem Kedves Olvasó!
Már ha van...
Na, nem baj, Meli is befejezi az Allys gonoszkodást!:-)

Minden remekül ment. Ha bármi baja volt Allynek, volt kéznél két hülye bunkó, akit felhívhatott.
De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben.
Gondolkozott egy picit, majd miközben megjelent az a bizonyoa izzó a feje felett kitalált valamit.
Elõször is felhívta 1-es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordította a telefonba a szokásost, de nem tette le. Ekkor megkérdezte a hallgató, hogy ott van-e még, és kérte, hogy ne hívja többet.
"-Szó sem lehet róla" -mondta Ally.
"-Hogy hívjak?" -kérdezte az 1-es számú.
"-Kate Hansen" -mondta Ally.
Megkérdezte, hol lakik, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház elõtt.
"-Azonnal odamegyek, Kate. Legjobb, ha elkezd imádkozni" -mondta.
"-Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" -ordítozott Ally, és letette.
Ezek után felhívta 2-es számú hülye bunkót. Szokásos szöveg után itt sem tette le. Azt mondta a 2-eske:
"-Ha csak rájönnék, hogy ki maga?"
"-Akkor mit tenne?" -kérdezte Ally.
"-Megtépném, aranyom, meg ám!"
"-Nos, itt a lehetõség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó!" -és Ally letette a kagylót.

Ezek után felhívta a rendõrséget, bemondta a címet és mondta nekik, hogy azon nyomban megfojtom a gazember élettársamat, amint õ hazaér. Majd hívta a Viasat-ot, hogy bandaháború van az adott címen.
Ezek után õ is odamentem a címre, hogy végignézze az egész cirkuszt.
Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendõr elõtt, miközben a rendõrségi helikopter köröz a fejük fölött.

Írjatok ti is! Milyen kellemes kikapcsolódást terveztek a hétvégére?
Üdv!:-))))))

Hali!
Ha élvezitek Ally telefonbetyárkodását, íme:
(Igen, Jocsill, hasonló!:-)))

Néhány nap múlva, Ally otthon ül a telefon mellett. Miután hívta a kedvenc "hülye bunkóját", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondolta, jobb, ha õt is felhívja. Néhány csengetés után felvették a telefont.
Ally udvariasan mondta:
"-Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?"
Így válaszoltak:
"-Természetesen."
Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház elõtt állt.
"-Megtudhatnám a nevét?" -kérdezte Ally.
"-Kate Hansennek hívnak" -válaszolta.
"-Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" -kérdezte.
"-Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor."
"-Rendben" -mondta Ally. "-Oooó, Kate, mondhatok önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!" -és letette.
Ezután Kate Hansen számát is beprogramozta a gyorshívóba.


Üdv!:-)))

Sziasztok Kedveskéim! :-)

Nagy örömmel vettem észre, hogy jutott idõtök írni, sõt sokat meséltek magatokról.:-))
Jocsill, nagyon szép gondolat a "bizalom köre" a gyûrûrõl, amely a filmben elhangzott, épp én is néztem!:-)
Blythe, "ha nem megy, akkor elválunk" elvrõl, rögtön eszembe jutottak Richardék: "ha nem megy, akkor válóper!":-))

Szerintem ha valaki házasságot köt, azzal a tiszteletét fejezi ki a párja és kapcsolata iránt. Komolyan veszi, és ünnepélyes mikor tanuk elõtt jelentik ki összetartozásukat. Társadalmunk családokból épülnek fel, az egyének házassággal építik az államunkat. Ha mindenki különálló ember és annyi felé haladnak ahányan vannak, akkor arra nem lehet társadalmat építeni, káosz az egész. A házasság alapja az összetartozásnak, összefogásnak, társadalomnak.
Miért van válságban ez az intézmény? Divatból, és önzésbõl. Ma az emberség olyan viselkedésjegyeket hordoz amelyek nem éppen pozitívak. Ha valami javításra szorul, eldobják, újra építkeznek, újra és újra ugyanabba a hibába esnek.

Tíz évvel késõbb? Érdekes, ezt a kérdést már Jocsill is feltette, sokat keresgéltem, mikor is. Megtaláltam: 2006. októberében, 16-17.-én volt némi téma ez. :-)
Még mindig ugyanazt gondolom.
Nem szeretek a jövõre gondolni, mert csak félek tõle. Most úgy minden elfogadható. Nem bánnám, ha lenne egy ajtó és kisétálhatnék ebbõl a világból semmivé válni. Hiába vannak gyönyörû dolgok, hatalmas árnyékot vetnek rá a siralmasak.
Tíz évvel ezelõtt mit szerettem volna mára? Ezt ami van! Nem kívántam sokat, így hát nem volt olyan nehéz. 1997-ben varrónõként tengettem a napjaim. Ugyanitt laktam, javítgattuk a házat, épp akkor volt az esküvõnk. A ház kész, szerelem van, munkám van, családtagok megvannak.

Nocsak Bogi, milyen bevállalós csaj vagy!:-))Vitorlázás, gumikötéllel ugrálás, repülgetni stb! Nem semmi!:-)
Á, nincs életindulóm. Ha egy "nem szeretem dallam" vájja be magát a fejembe, akkor a Zanzibár "nem vagyok tökéletes" dala szövéget keresem ellenszernek.:-)
Megnéztem a videót, köszi szépen. Dallamos, táncos, bolondos, kissé szexuálisan túlfûtött. :-)
Nagyon szuper lett ahogyan leírtad a sori folytatásához a gondolataidat!!! :-))

Nem a mozi drága, mert hát minden drága. A gond ott van, hogy kevés a kereseti lehetõség. Határon túl nyugat felé, szinte ugyanezek az árak, csak a munkáért többet kapnak az emberek.

Blythe, írod, hogy de legalább van saját lakásod és kocsid, meg önálló életed. Tényleg Allys, bár Allynek rollere van autó helyett, de a lényeg az, hogy Richard azt mondta Allynek, hogy elrettenti a férfiakat mindezzel, hiszen ha mindene megvan akkor mit adjon a férfi. "A férfi eltartó akar lenni, míg a nõ pihen és érleli a tojásait." Emlékszel?

Csilla! Szóval tervben (vagy útban?) van Marci!? És ha lány lesz...? :-)

Néhány gondolat a házasság elkényelmesítõ hatásáról: Nem csak a férfiak udvarolnak. Egyik elvem, hogy azt adom amit kapni szeretnék, így hát viszonzásra találok. Mi még mindig napi szinten udvarolunk egymásnak, kis cetliket rejtünk "szeretlek" felirattal egymás holmiaihoz, szál virággal lepjük meg egymást, kedves szavakkal halmozzuk el egymást. Nem egyoldalúan, hanem kölcsönösen. Egyszóval a lángot életben tartjuk.
A kényelemben pedig az elõnyeit használjuk. Például milyen jó az, ha éppen fellendül a libidó, és nem kell vadásznunk, a vad már csak egy kis játékra vár, hogy kegyes áldozat legyen. Másfelõl ugyanitt a biztonság pl. a nemi betegségek elõtt, csalódások elõtt.

He-he, de édi!!:-) Emma nagyon hasonlít rád!:-)))
Majd megpróbálok úgy gyerekkori képet feltenni, hogy lefényképezek egy régi fotót. Beírom a linket majd ide, hogy hol látható!
Egyébként hogyan lehet olyanná tenni egy fotót, hogy ide beilleszthetõ legyen? Mert nekem túl nagy méretû, és nem megfelelõ.

Na pá! Megyek szavazni! :-))
Üdvözletem küldöm!

Nos drágáim, sajna mennem kell, tudom uncsi, de megint tanulni (a fõzés szerencsére már 1 órája készen van...), meg teregetni, és pakolni, meg nem utolsó sorban Emmával foglalkozni...

A kérdésem, nincs kedvetek feltenni képeket magatokról kicsi korotokból? ha nincs megértem, nemrég digitalizáltam pár kiskori képemet, és ezek a kedvenceim...

ha nem baj én felteszek magamról egyet...

Talán Meli egyik korábbi kérdésére választ is ad (miszerint Emma szemei kitõl "származnak")

Puszi Neketek és kitartás lassan itta hétvége, így Laci is tud nekünk írni...

Apropó van egy kérésem...

Tudom kicsit bugyuta vagyok, de nem tudom kihagyni...

A következõkre kérlek benneteket:

Mivel a gyermekemmel kapcsolatban egy cseppet sem vagyok elfogult, és véletlenül sem vagyok oda érette, az egyik bankkártyánkra Emma egyik arcképét tetettem rá...

Nos a képre lehet szavazni, ha van kedvetek... (persze nem kötelezõ, de a két szemem rajtatok)...

Szóval itt alink, amin elérhetõ: http://ebank.khb.hu/verseny/enkartyacompetition?fun=10&page=4

Emma képét mellékelem most ezen üzihez, ez van a kártyán is...

Bocsi, ha csak az idõtöket rablom ezzel...

Nos, ami az Ally részelet illeti, valóban csúcs csapat jött össze... Szeintem Blythe nagyon jó ötleteket adtál és úgy tûnik ,hogy Veled együtt lettek kerekek a részek... Valahogy mindig finomodtak és ettõl lett igazán sava borsa a történeteinknek...

Ki lenne a szomszéd pasi? Tudnál rá színészt mondani?

Ami az Igazából szerelmet illeti... Hát fura volt nekem nagyon, ahogy néztem és nem értettem a portugál, angol párbeszédeket... Úgy rémlett, fel volt iratozvca, de akkor jól emlékszem... megmondom a tuti, nem szeretem a TV2-t se, akkor már inkább RTLKlub, de az se igazán...

Emma Thompson egyébként is kedvencem, és nagyon megkapott a tartása... csúcs az a nõ... most olvastam róla, hogy depressziós volt, sokat küzdött mire kigyógyult... Épp most van tárgyalásban a Dr. House egy szerepére, amiben Hugh Laurie-val, az egyik legjobb barátjával játszhatna... Örülnék neki :-)

Másik kedvencem Colin, mert Õ az a pasi, aki nekem megérne 2 hét ajtócsapkodást... Imádom az angolságát... (angol mániás vagyok, a kedvenc országom...)

na de Hugh Grant: imádni való volt, amikor táncolt és amikor azt mondta natalie.nak a régi pasival kapcsolatban: megölethetem, jól képzetteek a kommandósaim... majd becsináltam, olyan édes szerelmi vallomás volt... Szóval Meli, valóban meg kell nézned...

A házasság érdekes dolog... nekem a férjemre olyan hatással van, hogy tisztára el van kényelmesedve, tudja, hogy az övé vagyok, tudj, hogy szeretem és már nem küzd értem, nem kell erõlködnie, hogy megtartson... Szóval ha én újra kezdeném, lhet hogy nem mennék hozzá, csak együtt élnék Vele... Abban viszont igazad van, hogy valóban van egy rossz érzése az embernek, ha csak úgy együtt élnek... A gyerek szemponjából mindenképp jobb...

Érdekes volt, Sváby András úgy nyilatkozta, hogy azért házasodtak össze, mert rettentõen hangzik, hogy élettárs... Ez így van, rettenetes ez a szó, én is gyûlöltem, ha hivatalos papírokon így kellett szerepelnem...

Szóval sok sikert, senkit nem akarok lebeszélni róla, valóban van rengeteg elõnye...

Ami a mozit illeti, ezzel teljesen tisztában vagyok, hogy már nem kedvtelésbõl ennyire magasak a jegyárak... Ez nyilvánvaló, mert a DVD ammyira kiszorítja a piacról, annyival versenyképesebb, mint a mozi... A munkaerõ, villany, egyéb járulékos költségek, plusz a filmek jogdíjai lehetetlenné teszik, hogy olcsó legyen...

ha Emma nagyobb lesz, és Marci is olyan korú lesz majd, akkor négyesben tuti mozizunk, mert kell, hogy a gyerkõcöt megérintse a mozi varázsa, mert az egy varázslatos világ, és semmiképp nem tudja azt megadni a TV, DVD...

Nekem is legszebb gyerekkori élményeim között vannak, amikor a Fáklya, Belvárosi vagy a Vörös Csillag mozikban megnéztünk egy-egy filmet... Anyu mindig azon nevetett, hogy milyen jóízû, gurulósat tudtam nevetni a filmeken... Sõt volt olyan rész, amikor hallottam, hogy azon nevetnek mások, hogy nevetek... isteni élmények ezek...

Egyébként 10 évvel ezelõtt Allyvel ugyanígy éreztem... Nagyon imádtam, de akkor nagyon távol álltak tõlem a dolgai..

Most minden szülinapom klörül depis vagyok, mint állat, hogy milyen ráncos a szemem környéke, stb...

Szóval ugyanígy nagyon közel érzem magamhoz...

Szóval ez a plátói szerelem életem végéig elkísért, mert azt a fiút eltettem a szívem egy szegletébe, de sajna Õ már akkori formájában nincs meg, sokat változott... nem minden tekintetben elõnyére, mert az egyetem alatt kicsit elitista és sznob lett, de azért pár tulajsdonsága megmaradt...

A másik nagy szerelmem gimi alatt volt, életemben nem bánok semmit annyira mint amikor Bobi felkért táncolni, és én annyira zavarban voltam, hogy nemet mondtam, miközben majd meghaltam, hogy vele táncolhassak, és hozzá bújhassak... Sosem bocsátom meg magamnak, mert ezt úgy érzem életem legnagyobb hibája...

Szóval a nagy plátói szerelmek után jött az elsõ pasi 21 éves korom körül, akibe azt hittem szerelmes vagyok, pedig csak az érzésbe voltam szerelmes, hogy valakim van, és valaki szeret... Ennyit a szerelmekrõl...

17 évesen ügyvéd szerettem volna lenni, (bár a leghõbb vágyam az volt, hogy orvos legyek(egész pontosan mentõorvos), csak sajnos matek és fizika vonalon rém gyenge voltam, az pedig kellett volna hozzá...
De elõtte szerettem volna stewardess lenni (tényleg, csak mivel 162cm vagyok ez eleve elrepüplt...) de szerettem volna rendõr lenni, pszichológus, de ilyen suli akkor még nem volt Szegeden, és nem tudtam volna máshova elmenni, mert nem volt rá pénzünk, tehát olyan kellett, ami Szegeden is van... De akartam én kutatóorvos és meteorológus is lenni, Ezek egy része a fizika miatt kilõve... :-)))

10 év múlva 2 gyerkõc anyukája kívánok lenni, egy beindított vállalkozással, és el szeretném kezdeni a pszichológiai tanulmányaimat (addigra Emma már 10 körül lenne, Marci pedig kb 7,5-8, így tanulnánk mindhárman, már csak apát kéne benevezni valamire :-)

Addigra Csongrád megyében élnénk, egy szép kertes házban, közelebb Anyukámékhoz... Ennyi

Drága Blythe!

Azt kell mondanom, nem bánom, ha néha eltûnsz, ha ennyire SZUPER hozzászólásokat írsz!!!!! Egyszerûen csemege a szemnek, agynak és a többinek... le vagyok nyûgözve... Egy csomó dolog annyira közös bennünk, hogy tuti Te vagy az egyik igazi lelki társam...

10 éve pont 17 volotam én is (nár ezt már nem sokáig mondhatom el...). Akkor szereztem a jogsimat, és életem egyik nagy szerelme volt a vezetés, egész Emma születéséig, mert azóta sokkal óvatosabb vagyok, nem is szeretem ha más vezet, pedig a férjem nyugodt, nem egy kapkodós idegbeteg... Szóval evezetés terén sem lehetne egy szavam se, mégis szorongok, ha nem én vezetek, és Emma hátul utazik... Nagyon sok a barom az utakon... A parkolással ugyanez a szitu, hátra és elõre merõlegesen az útszegéllyel szépn beállok, de a párhuzamos parkolás nagyon gyatra... Remélhetõleg van már némi rutinom, de mivel Apu kamionos és ugye a kamionosok jó része vérprofi, szeretnék úgy vezetni, mint Õ, de sosem lesz akkora rutinom :-)))

A gimi elsõ két éve irtó szar volt, nem találtam a helyem, sem szép, sem vékony, sem szorgalmsa nem voltam, egyik klikkbe sem tartoztam... Aztán második év 2. félévétõl kezdtem hajtani, mert Jó jegyeket akartam és eghyetemre menni... A javítás meglett, a jók közé kerültem, lassan megtalálta a helyem (szép és vékony nem lettem), de élveztemn a gimit... Egyetem nem jött össze, de ez szerencse, mert az érzékeny lelkemet összetörte volna a jogi egyetem személytelen és taposós volta... Jobban járta a fõsulival, mert megtaláltam életem legtutibb barátnõjét az én Juliemet... (Õ az Ally rajongó...)

A fõsulin Julie miatt nagyon jól voltunk, életem egyik legboldogabb, és mindenképp a legeslegfelhõtlenebb idõszaka volt, de a pasizás nem ment... Életem egyik óriási szerelmét (plátói maradt...) megismertem afõsulin, akivel a jogot is együtt kezdtük, csak mivel Õ fiú és nem szült, meg nem is halasztott emiatt, már doki titulussal bolondítja a csajokat...

Jaj, még egy kérdés! Amire szerintem válaszolhatnátok Jocsill kérdésre válszolva, együtt. ...
Tehát, Jocsill kérdezte, hol voltatok 10 évvel ezelõtt?
Az én kérdésem pedig, hogy mit gondoltatok 10 évvel ezelõtt, hogy hol lesztek most és ez mennyire jött be?

Ez nekem akkor jutott eszembe, mikor a 10 évvel ezelõtti önmagamra gondoltam. Én 17 évesen azt képzeltem, olyan leszek, mit anyukám és 20 évesen majd szülök, és 27 évesen lesz egy 7 meg egy 2 éves gyerkõcöm.

Aztán arra is gondoltam, hogy na jó, ha nem gimiben, de a fõsulin talizom életem szerelmével és majd fõsuli után, 23 évesen házasodok meg, tehát 27 éves koromra egy férjet és egy gyermeket mindenképp el akartam érni.

És persze légi utaskísérõ lennék, vagy tv bemondónõ. Vagy filmproducer. Nahát egyik se lettem, de azért filmek közelében dolgozom, és pl. producer még lehetek. Szakmában vagyok valamelyest :)

Férjem az persze nincs, ezt tudjátok, meg pasim se, de legalább van saját lakásom és kocsim, meg önálló életem, ami azért asszem nagy dolog, és jó is.

Sokszor jut eszembe a szülinapom óta, hogy Ally is pont 27 éves, mikor az elsõ sorozat elindul és abban tölti a 28-at. És Renee megkrédezi tõle, miért nem akarja ünnepelni a szülinapját és "miért olyan nagy gond, hogy 28 leszel?". És õ erre azt mondja, már csak 2 év választ el a 30-tól." Meg hogy azt hitte, ennyi idõsen már férjnél lesz, gyereke lesz. Szóval tudom, hogy a 27 még viszonylag fiatlanak számít a mai világban, hisz tovább tanulunk mint rég és kitolódott a gyerekszülés korátlaga is, de egészen pontosan úgy érzem magam, mint Ally.

Gimis koromban is imádtam a csajt, de jókat mosolyogtam rajta és azt gondoltam, én velem ez nem fog megtörténni, csak egy jó sztori. De most PONTOSAN ugyanabban a cipõben járok mint Ally, amitõl még közlebb érzem õt magamhoz, mint valaha.

Mondjuk én sosem adtam petesejtet, szóval nem fog sehonnan lányom elõbukkani, ez azért jó! :))))

Na ezer puszi!!!

B :)

Tudom, most jó sokat írtam, de remélem, azért szívesen olvassátok :)

További jó fórumozást, és persze, majd jövök még! :)

B :)

Jocsill!
Hát én 10 évvel ezelõtt konkrétan harmadikos gimis voltam. Addig a suliban annyira frusztrált, hogy kirekesztett vagyok (egyik klikk se vett be), hogy nagyon sz*rul álltam a tanulással. Harmadikban megráztam magam és azt mondtam "nem érdekel, ha utálnak, a suli tanulásra való és akkor én csak a tanulásra koncentrálok" Nagyon be akartam jutni valami jó fõsulira. Tv bemondónõ akartam lenni, vagy stewardess. Be is adtam a jelentkezésem indegenfogalmi suliba, de nem volt nyelvvizsgám, így nem vettek fel. De aztán az egri fõsuli összejött és boldog vagyok hogy oda kerültem. Bár nem lettem tv-s szerkesztõ, aminek állítólag jó lettem volna. Megtanultam, hogy milyen stresszes meló, és nem akartam ennek kitenni magam egész életemre.
Ja és 17 évesen voltam nyáron vitorlástáborban (de lehet, 18?). Megtanultam kis vitorlást vezetni, olyan jól ment, hogy letehettem volna vmi vizsgát, csak nem volt rá lehetõségem. Amúgy nagyon szerettem (Na ez is olyan, ha visszamehetnék az életben, soha nem hagynám abba a vitrolázást.)
Ja és asszem a jogsimat is akkor tettem le. Eltelt 10 év, és azt hiszem, most jutottam el vezetésbõl a tûrhetõ szintre. De ha úgy vesszük még csak 2 éve vezetek rendszeresen, szóval, egész ügyi vagyok, asszem :) Ha 10 év múlva megkérdezel, remélem,azt mondhatom a parkolás minden formája bekötött szemmel megy már :))))
Hát ennyi, nem történt velem sok minden 10 éve.
Többiek?

És hol szeretnétek tartani 10 év MÚLVA? Vagy hol lesztek szerintetek?

Megvárom, míg mindenki megírja, hol volt, és aztán megírom, hol szeretnék lenni :)

Lehet, hogy régimódi, de én házasságpárti vagyok. Sokan érvelnek azzal, hogy a párom ugyanúgy megcsalhat, ha a férjem és ha az élettársam, hisz a kettõ alig különbözik, csak a papír miatt, de szerintem ez nem így van. Szerintem ha egy pasi már rászánta magát, hogy az oltár elé áll veled az egész rokonság elõtt, az mégiscsak nagyobb súly ad ennek "az örökké veled" elvnek, mintha csak ketten egymásnak megfogadák, vagy egyszerûen csak úgy alakulna.
Én semmiképp se szeretnék egyszer 5-10 év múlva arra ébredni, hogy van mellettem egy pasi, akivel együtt élünk 4-6 éve és jé, hát akkor õ már olyan, mintha a férjem lenne és nincs róla papírunk? És akkor most merjem nekiszegezni a gyerekkérdést vagy se?
Nem tudom, értitek-e, de nem szeretnék olyan kapcsolatot, ami csak úgy alakul valahogy és visszanézve veszed észre, hogy lett valahogy.
Abban meg nem hiszek, hogy azt mondjuk egymásnak, hogy "nem én sosem hagylak el, olyan vagy mint a házastársam, de ne házasodjunk össze, mert pénzkidobás" Lehet tartani spórolós esküvõt legközelebbi családtagoknak is. Lehet bemenni az anyakönyvvezetõhöz farmerben és utcáról hívott tanúkkal. De esküvõ és papír kell!
Akkor hiszem el, hogy szerinte is örökre szól. Legalábbis remélem, hogy nem azzal az elvvel megy bele, hogy "ha nem megy, akkor elválunk." :) :) :)
Hát így...

Jaj Jocsill!
Ebben is úgy hasonlítunk. Nekem az elsõ kapcsolatom a fõiskola utolsó évében jött össze. Gimiben mindig kívülálló voltam, a fõsulin jól éreztem magam, de valahogy nem ment a psizás. Egyik haverom azt mondta, hogy a fiúk nagyképûnek láttak, pedig csak félénk voltam.
Na szóval az elsõ barátom 22 évesen köszöntött az életembe. 2 évig tarott, mire jött a következõ, vele 2,5 évig, most meg itt állok aggszüzen. :)))

Néha úgy irigyellek a férjedért meg a kislányodért. Bár tudom, hogy nekem most még tök jó, mert élhetem az életem és tombolhatok kicsit (a nõvéremen látom, hogyha gyereked van, akkor csak õ van), de azért nem szeretnék egyedül maradni.

És hát akármennyire is megterhelõ és fárasztó a család, azt hiszem mégis nagyobb érzelmi biztonságot ad, mint egyedül lenni, még ha fel is találod magad és elboldogulsz egyedülállóként.

Ez picit azt hiszem a házzaságos kérdésedre is válasz, de arra írok még :)