szasko 2016 máj. 06. - 18:27:40
(3/3)
Mi kaptuk a jegyet az elõadásra.
A kezdés elõtt 2 órával néztem utána és akkor fedeztem fel, hogy "versek" , 2 óra 45 percben. Mivel egyéb fórumon nem kaptam választ, arra miként épül fel az elõadás (mint talán anno az iskolában:Felállnak elmondják a verset, taps, leülnek?) ezért más programot szerveztünk be magunknak gyorsan.
mesekeresõ 2015 ápr. 17. - 23:38:11
(2/3)
9/10
FElepHánt 2014 ápr. 12. - 17:50:35 9/10
(1/3)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Mácsai Pál már az Örkény István Színház nyitódarabjával,( "Azt meséld el, Pista!"), jelezte személyes irodalmi elkötelezettségét, ám most, a Költészet Napján az egész társulatot állítja csatasorba. Csak úgy záporoznak a gyönyörûséges verssorok, Ómagyar Mária siralom-tól Petri György-ig.
Mondják, mondják áradóan, a legnehezebb föladat a fenséges orgánumú Szandtner Annának jut, az elsõ bombát Ficza István robbantja. Petõfi segesvári tömegsírjából, az illõ áhitatot meghazudtolva, fenyegetõen dörgi a Szeptember végén sorait: "... feljövök érte a síri világból...". Karcos humorát csillogtatja Csokonai Vitéz Mihály vénasszony-szédítõ klapanciájában is, míg Bíró Kriszta ritmikus ráolvasásként görgeti Babits Feketeország-át. Kerekes Viktória poétikusan recitálja Adyt, az Arany Lacinak írott Petõfi verset meg pajkos gesztusokkal ízesíti.
Lírai gyengédséggel tolmácsolja Kosztolányi Körúti hajnal-át Epres Attila, hogy aztán a Brezsnyev-versben radikálisan mutassa meg a Nagy Októberi-t. Takács Nóra Diána is bekeményít, Csokonai nagybetûs Remény-ét kiábrándult nyersességgel utasítja el. Egész állatsereglet

jut Csuja Imré-nek, a József Attila-i szõke disznó, meg a nevezetes Anyám
tyúkja, de igaz emberségét is megcsodálhatjuk Kosztolányi Boldog szomorú dal-ában.
Pompásak a páros remeklések. Arany János Fülemülé-jében az acsarkodó gazduramékat Kerekes Éva és Für Anikó heves asztalcsapkodásokkal karikírozza, utóbbi alaposan bele is fárad, az Aludj el szépen kis Balázs egyre kókadtabb könyörgései õt magát bólintják álomba. Az Éjszaka csodái megejtõ tüneménye muzsikál Gálffi László és Pogány Judit duettjében, erõsítve azt a gyermeki nosztalgiát, melyet a mûvésznõ annyi melegséggel idéz a "Cserebogár, sárga cserebogár"-ban.
Ezentúl a Négy ökrös szekér sem Major vehemens pátoszával él emlékezetünkben, a dionüszoszi kedélyû Vajda Milán múltba révedõ szavaival egy ütemben zötykölõdünk a csillagfények szerelmes éjszakájában, ahogy Balassi Bálint reneszánsz szenvedélyét is átéljük
a Júliához szólás hullámzó ritmusában. Nem is tudhatjuk, álmodjuk-e ezt, mint Dzsuang Dszi a lepkét, a lepke a festõt, avagy a költõ mind a kettõt...
A Betlehemi királyok trióban Znamenák István képviseli a csavaros furfangot, Pilinszky Apokrif-je több szájra bontva sem veszít tonnányi súlyából. Az emblematikus Négysoros-t Kákonyi Árpád surranó szólamaiban négyen éneklik Máthé Zsolt vezényletével, a teljes
kórus zümmögi a Bóbita, Bóbita álmos-t.
Költészetünk mérhetetlen gazdagsága manifesztálódik a fináléban, mindenki mást mond, a verssorok egymást követve szólalnak meg, grandiózus fúgában ölelkezve tornyozzák fel nyelvünk kincses katedrálisát.