A rendezõi változatban szerepelnek olyan részek (pl a helikopteres jelenet, ami biztos tetszeni fog neked is itt) ami nem volt benne a nagy mozifilmben. Ez minden idõk egyik legszebb háborús filmje, nekem az etalon a filmkészítésben, minden évben megnézem itthon többcsatornás hanggal. Ajánlom mint alapfilm minden fiatalabbnak is!

Nem bírom a rendezõi változatokat.
Ebbõl és a Született Gyilkosokból viszont valamiért csak a rendezõi vackot lehet megkapni :((

"A Vietnami háború igaz krónikája. Hullámlovaglás golyózáporban, helikoptertámadás Wagner muzsikára. Út a hosszú folyón a rejtélyes katonaszökevény misztikus birodalmába"
(Pesti Est ajánlója kb 10 évvel ezelõttrõl)

"Azt hogy mi a Mátrix, nem lehet elmondani.
Látnod kell."
(Morpheus)

A flm, az film. Tükör.
Ha valaki nem szeret magába nézni, ne menjen moziba.
Ha valaki elalszik rajta, akkor (vagy álmos), vagy még nincsen készen a szembenézésre.
Lehet, hogy nem a leghosszabbal kell kezdenie. Lehet, hogy a filmnyelvet kell kóstolgatnia.
S különös, hogy valakik azt mondják, irják itt, hogy számára a Wagneres faluszétlövés volt az est (film) fénypontja.
Ez is egyfajta borzalom, - ilyeneket olvasni.
Tudom, ez "csak" egy film. És a hatásosság szempontjából ez bizony jól lett összerakva, felépítve. (A nevezett jelenet is.) Nem nevezném azonban a benne lévõ igen komoly tartalom miatt fénypontnak.
Szerencsések lehetünk, hogy a háborúból nekünk, és a fiatalabb korosztályoknak is csak a fotelbõl való nézelõdés jutott. Ezt soha ne felejtsék el a kritizálók.

Jó, hogy elmondják a véleményüket, mert legalább látni lehet, tapasztalni, miként látja a mai ember az életet, az embert, a világot, az eszement háborúkkal együtt. Lehet, hogy a számára a háború is csak egy film. (Mint a srácnak, aki 17 évesen kerül bele a pokolba és a csirkés hajón zsigeri félelembõl rendezett öldöklés döbbenti rá - vagy még az sem-, hogy hol is van. És aki nincs benne a harcokban, õ talán nem is tudja, mi az, amibe beleõrülnek a normálisok.

Aki nem tudja felfejteni a film szálait, annak segítsen mindenki, aki csak tud, hiszen mi sem tudunk mindenmegfejteni. Ki többet, ki kevesebbet. Nem szabad hagyni, hogy az érdeklõdõk elriadjanak a nagyszerû alkotásoktól.

Ezért én támogatok minden filmes kaleidoszkópot, hosszabb-rövidebb elemzést amiket az itteni kérdésekre, méltatlankodásokra írnak a levelezõk.

Szerintem nagy film, remek alakításokkal. Nem hiszem, hogy hosszú volna. Fáradtan és nap végén ne kezdjenek bele.

- resti -

ez a kedvenc háborús filmem

Szerintem a film csak felhasználja a vietnámi háború környezetét, de nem azon van a hangsúly. Ez a film egy pokoljárás. Szerintem. Avval is vitába szállnék, hogy 2 órába kellett volna zsúfolni a filmet. Meg a fityfenét.
Félzenei ajánló:
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=21470

asszem osztom manchester utd velemenyet. En is nekialltam a filmnek kisse almosan es eszrevettem magamon hogy nem figyelek szinte semmire.Megneztem mar jopar hasonlo kategoriaju filmet: katonak voltunk, szakasz, elah volgyeben, stb es mind tetsztett is, de ez nagyon untatott az elejetol fogva.A tobbiben nekem jobban atjott ez a haborus filing, es nem a veres jelentek miatt.
Ugy ereztem a tobbi szol is valamirol ez meg nem.
Biztos megnezem megegyszer fitten mert ha ennyi embernek tetszett akkor csak nem lehet olyan rossz.

Amugy felig birtam megnezni aztan mar attol elment a kedvem hogy ilyen hosszu. Besurithettek volna mondjuk 2 oraba.
kesobb alkotok meg velemenyt a teljes filmrol.:D

Jó ez az elemzés, mert végigolvastam.

Próbálkozni azért lehet

Így van. Azt hihettük, hogy változott, de az csak önbecsapás volt, mert a magunkról idealizált kép változott folyamatosan, az ember igazi lénye változatlan és az olyan események mint a Vietnámi háború elõhozzák, mert mellõzik mindazt a társadalmi, erkölcsi és pszichológiai hazugságrendszert, mely ennek a legbensõbb igazságnak a felismerését, évezredek alatt folyton meggátolja, pont azért mert erre nincs felkészülve a gyenge egyén, melynek gyengesége szüli pont ezt az önámítást.

SPOILERES tanulmány :)

Osztom a véleményt, pokolian nagy film, szimbolikájában nem csak a Vietnámi háborút érteti meg az emberrel, hanem az embernek a legbensõbb lényét hozza felszínre a környezõ világ, test, lecsupaszításával. Ennek ezköze az örület, mechanikája a borzalom és víziója a rémálom. A film lényege egy amint egyre jobban haladnak "Kurtz" felé (voltaképpen mindanyiuk sorsa felé) egyre inkább elveszti az értelmét a háború, pontosabban az illúzió veszik el, borzalom volt ez mindigis, csak nem annak látták. Miért? A képmutatás, önámítás miatt (Megtanítottuk a fiainkat hogy napalmal gyilkolják az embereket de nem engedtük meg nekik, hogy felírják a gépre a bazdmeg szót!) Kurtz ebbõl a képmutatás világból menekül. Õ rájött arra, amire Willardnak is rákellett jönnie, hogy nem a háború maga a borzalom, ahogy azt esetleg sok nézõ és katona akkor gondolta, hanem maga az ember az, lecsupaszítva, az út végén. Akkor jön erre rá az ember amikor már az út végére ért és csak fel fel bukkan a sötétbõl, mint Marlon Brando arca, amikor már csak egy hajszál választja el a teljes sötétségtõl. Kurtz utolsó szavai a végállomás, a film vége is, borzalom (the horror...) ez maga az ember és mivel ezelõl nincs menekvés, ahogy nincs Kurtznak a betegsége elõl se, megörül. Willard bensõ és szimbolikusan külsõ útja alatt rájön erre és Coppola választás elé állítja õt és minden vele együtt a lelke, a bensõ valója felé utazót: Meg kell ölni Kurtzot és el kell hagyni azt a földi poklot, ami nem maga a borzalom csak ügyesen elõhozta az emberbõl, ahogy a sok amcsi hõs a dzsungel közepére került, vissza a bensõ ösztönökhöz, tehát Willardnak két választása van, vagy átveszi Kurtz helyét a szembesültek sorában vagy hazamegy és abbahagyja. Willardot kéri, hogy bombázza le az õt Istenként tisztelõket, õk mi vagyunk, mi is sokáig egy haragos Istent imádtunk, ezen imádatunk kiszolgáltatottá tett minket a zsarnok elnyomó hatalom létezésének. Willardnak teljesítenie kell a küldetését de Kurtz szavai az utolsó képkockákban is élnek, a kõarc, Willard arca a sötétben és a Borzalom, Kurtz hangján. Ebben az egy pillanatban hidegrázás éri a nézõt, ahogy lefut elõtte az elmúlt három óra, itt már minden csendes, csak egy kicsit dörög az ég, sötét van. A Kilgori álszentség, a militarizmus vaksága, a sok tapasztalatlan, lelkileg fel nem készült fiú, a lövések, a Valkürök lovaglása ezek mind a borzalmat elfedõ máz, de itt már a végén, az ember mélyén, Kurtz halálával egy pillanatra csend lesz, csak utolsó szavai élnek még, mint valami elengedett szellemek, végsõ szószólóként. A Vietnámi háború egyetlen pozitív eredménye, hogy az ember szembenézhetett legbensõbb önmagával, ami ennek a bolygónak a legveszélyesebb lakójává emeli. Willard szép lassan a folyón haladva érti meg, ahogy egyre szürreálisabb, értelmetlenebb, szétszórtabb a háború, esik szét darabjaira körülötte az amit valami irányított jelenségnek hitt. Az egyik legjobb jelenet, amikor Willard megkérdezi az egyik katonát a lövöldözések közepette már közel Kurtz felé, "Ki itt a parancsnok?" Erre õ, "Nem maga?" Két ember típus van, az egyik Kilgore, aki otthonosan mozog a háborúban, nem hatja meg mások halála, mert a háború az háború, de ellensúlyozza ezen militarista hidegségét, hogy a sebesült csecsemõt a helikopterével viteti kórházba, csak szörfözhessen már. Õ a fasza csávó, a képmutatás ember, a becsapott idealista harcos polgárháborús címerrel, õ az amerikai hõs, aki nem bukik le a tûzben, mindenki ilyen sztár akar lenni, nem fog rajta a golyó, az igazi katona, a másik Kurtz aki szintén írtotta az embereket napalmal, de õ neki van lelkiismerete és a látottak hatására összetör, ezen hatások értetik meg vele, hogy az a gonoszság amit az ember el tud képzelni azt meg is tudja valósítani. Kicsit pontosítható, nincs az a borzalom amit az ember ne tudna elképzelni. A film két végletén van ez a két alak, hiszen a kezdet Kilgore, ilyen az ember amikor készül a háborúba, kezdõdik a film, ez az amikor az ember még nem érti a basszátok meg közlést, mint a szarvasvadászban. Az ilyen ember kalandnak fogja fel a háborút és poénnak, helyt kell állni és kész. Az ilyen ember napalmal zárja le a harcot, hogy végre szörfözhessen, az erõszak a módszere, de a napalm felkavarja a légnyomást és a hullámok szart sem érnek, a gyõzelem szaga a benzin szag, tönkre tette a szörfözést, csak ekkor érti meg, amikor saját magáról van szó. A középsõ szakasz a Willard féle ember, aki e kettõ egyvelege és folyamatosan épül le, míg el nem ér a Kurtzi emberhez, aki a végpont, a megtestesült borzalom, míg Kilgore a vakolt álom katona, Willard az ebbõl leépülõ, Kurtz pedig a végpont. Emlékeiben megtudjuk, többször kiakart szállni, de aztán megtört pl az olyan eseteknél amikor a beoltott gyerekek kezeit levágva látta. Úgy sírt mint egy nagymama. Egyszerre tiszteli azokat akik erre képesek, akiket olyanná tesz a háború,mint a pengén végig haladó csiga, akik bírják a hihetetlen gyûrõdést, de egyszerre meg nem akar szembenézni azzal, hogy ezt a borzalmat az ember sosem vetheti le, csak a halálával érhet véget, vagy a felismeréssel, hogy szembenézünk igazi valónkkal. Willard a Kilgori emberbõl lett Kurtzi ember, valahol mindkettõ, vágyott a bevetésre, de végig vedeli, õ is tudja, hogy elkerülhetetlen a felismerés, talán azért is vállalkozott rá. Az intézményfüggõség (lásd remény rabjai) õt is eluralta, sokan azt hitték haza akarnak menni, otthon meg visszavágytak ide") Ritkán került az emberiség olyan közel önmagához, mint a vietnámi háborúban, ezért is fantasztikus film az apokalipszis most, mert erre világít rá, hogy sokáig a magas politikai vezetést, a kommunistákat, a háborút vádoltuk, pedig mindezek végrehajtóját, az ember mélységben lévõ, a sötétségben lakó igazi önmagát, a borzalmat kell hibáztatni, a film szembeállít vele, közel visz hozzá, diagnosztizálja bennünk mint valami szervet, amirõl eddig csak sejtettünk de nem tudtunk, vagy ha tudtunk, akkor letagadtuk, hazudtunk, hogy nincs ott, pedig ott van mindenben és ez a felismerés reménytelen örülté tesz mint Kurtzot is, és elkezdünk eszerint élni. A borzalom ember ott van mindenhol és az igazi küldetést Willard a film végén kapja meg, ez ellen harcolni, bár nem tudjuk tényleg ezt teszi e, de elindul visszafelé a folyón, vagyis van remény arra, hogy egy új ember tér vissza a borzalmas mélységbõl, van remény arra,hogy a vietnámi háborúból egy olyan generácó lép majd ki, akik megpróbálnak nem teretengedni a borzalomnak, akik nem hagyják, hogy ennyire lecsupaszodjon az ember, elhagyja önmagát és felszínre engedje vagy tetszik vagy nem énjét, a borzalmat. Willard azt feleli a ki vagy te kérdésre, hogy katona, erre Kurtz: Kifutó fiú vagy akit elküldött a fûszeres." Ennyit az ember önmagáról alkotott illúziójáról, a háború valódi felelõseirõl alkotott illúzióról. Kurtz az aki szembenéz önmaga mélységeivel és aszerint is él, de eszerint nem lehet élni és be is végzi az útját. Az ember igazi lényének ellentmondása, a valós borzalom és az önbecsapó képmutatás világ örökös harca a legtisztább örület. A film erénye, hogy nem próbál megoldást kreálni, talán nincs is, hanem folyamatosan szembesít minket a bennünk lakozó borzalommal. Kurtz ezredest egyszerre aprítja fel Willard, miközben be be vágják a szarvasmarha levágását, kit szán meg a nézõ is, az állatot, nem az embert. Mindketten áldozatok, mindketten állatok, az ember bármire képes, bármire ami borzalom. Ahogy a filmben is énekli Jim Morrison: This is the end... az apokalipszis, ez van az út végén. A vietnámi háború (nem mintha a többi nem az lenne) de tükör volt az emberiségnek bensõ énjéhez. Talán itt nem voltak nemes álcélok, felháborító casus bellik, hõsies célok és diadal sem, talán ezek a képmutató társadalmi hazugságok veszik el a felismerés lehetõségét. A valóság örülete viszont az, hogy a Vietnámi háborút az emberiség nem tanulságként fogta fel, hanem szintén képmutató és végletességbe merülõ álhumanizmus és álpacifizmus alakult ki hatására, ami az embert még messzebb vitte a felismeréstõl. Kurtz mondja, a borzalom a barátod, talán így is van. Mindent egybevetve túl jó ez a film ahoz, hogy a széles tömegek teljes egészében megértsék, de a megértést nem a szellemi szintjük nem teszi lehetõvé, hanem az emberi képmutatás, sokan ezt nem akarnák elfogadni, bediliznének ha rájönnének, ahogy a lefelé tartó hajón sem ért le mindenki. Én hiszek abban, hogy a borzalom bennünk van és jöhet kereszténység, liberalizmus, hinthetnek bármit a szemembe, hogy ne lássam, mi is az ember legbensõbb valója, az apokalipszis most, segített összerakni a képet. Nagyon nagy film, remélem egyre többen megértik majd.

http://www.youtube.com/watch?v=NlL5VLYMIXs&feature=channel_page

Életem legnagyobb filmélménye (még szinkronnal is)!

Szépen bemutatja az amcsi katonákat...borzalom,borzalom,borzalom

Amúgy létezik egy kb. hat órás változat is, neten le lehet vadászni, ha ügyes az ember. Amúgy a forgatás két éve alatt összesen több mint 300 (!) órányi anyag kéyzült el, ehhez képest ez a rendezõi változat is össze van csapva :).

Na jó azért annyi idõre ott lehet hagyni, de tény, hogy nem fõzés-alvás-telefonálás stb. közben érdemes félszemmel nézni, mert az semmit sem ér :)).

:QQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQ

Eredeti angol nyelven a valaha készült egyik legtökéletesebb film.Magyar szinkronnal csak egy jó háborús mozi, de csak azért mert vizuálisan a magyar verzióban is ugyanolyan.Egyértelmûen angolul kell megnézni,hogy egy 100%-os filmet kapjunk.(A legjobb példa erre talán Kilgore ezredes hangja mivel a magyar szinkronban úgy hangzott mint valami nyugdíjas katona.)

A FILM
mérföldkõ a film történetében
zseniális szereplõk, nagyszarû karakterek, egyedülálló forgatókönyv
a vietnam-feelingben szenvedõknek kötelezõ darab
és hogy kinek mit mond....
"hullámlovaglás golyózáporban, helikoptertámadás Wagner-muzsikára, út a hosszú folyón a titokzatos katonaszökevény misztikus birodalmába"

a végén a snitt az Áldozatról egyszerûen zseniális,
és a zene: It is the End....

"the Face of The Horror"

csak ne egybe adják le a 3,5 órás filmet, hanem dobhatnának bele egy szünetet, legalább...mert hát akinek wc-re kell mennie, de nem akar róla lemaradni....

Hát igen, félálmosan nem szerencsés nekiállni, elõször én is elaludtam és én is Brandonál, úgy látszik nem én vagyok az egyetlen :). De aztán pihenten nekiálltam megint és úgy hatalmasat ütött. Nekem az elsõszámú kedvencem, gyanítom az is marad...
Ja és hatalmas respekt az M2nek, amiért aránylag fõmûsoridõben levetítette ezt a remekmûvet, arra gondoltam, hogy mostantól este 9tõl hanyagolhatnák a Q kategóriás német krimiket és néha adhatnának valami hasonló különlegességet is, úgy érzem lenne rá igény.