Köszi!!! :) :*

Sok szeretettel üdvözöllek én is Téged! :) Örülök, hogy itt vagy! Ne fogd vissza magad, gyere gyakran. Mi is összevissza nézünk mindent, mindenki mást és más-más idõpontban, de nem számít. :)) A lényeg a jó társaság, amiben itt szerencsére nincs hiány. És a mai nappal plusz egy fõvel bõvült. Hurrá!!! :)

VAYYY,VAYYY,VAYYYY! :-))) Ez ám a meglepetés!
Hát nagy-nagy örömmel és szeretettel üdvözöllek köreinkben, kedves Hakmenné! (látom, már az esküvõ is megvolt, gratulálok!:-) Egy PVE-st (aki ráadásul még barlangrajongó is) mindig szívesen látunk bármilyen témában, remélem minél gyakrabban.

Erõsen kerestem valami pezsgõs-Pudingos képet köszöntésül, de sajna nem találtam csak ezt a virágosat. :-)
Ja, és egyben barlangunknak és Adrinak is gratulálok az ezredik hozzászólásért!

Most ennyire futotta, késõbb majd bõvebben.

Kedves Barlang!

Hol is kezdjem el...
Talán ott, hogy hatalmas rajongója vagyok a Sötét Barlangnak!
A facebookos pályafutásom befejezte után végigolvastam mindkét fórumot, a kötelezõ olvasnivalóim helyett ti voltatok az esti olvasmányaim, és meg kell mondanom, nem csak jó szórakozás volt, de hasznomra is vált. Általatok még radikálisabban látom már azt a sorozatot, pedig nem vagyok egy befolyásolható típus.
Utólag is köszönöm, hogy küldtétek a pozitív energiákat a PVE-nek. Meglepett, hogy nekünk is volt olvasótáborunk, de nagyon jól esett olvasni a kedves szavaitokat.
Egyúttal azt is el kell mondanom, csak a saját megnyugtatásom miatt: ha bárkinek egy törtmásodpercre is megfordult olyan gondolat a fejében, hogy a PVE ellenszenves érzések miatt nem vállalt közösséget a Barlanggal, az téved. (Bár csak a saját nevemben beszélhetek, de tagtársam rokonlelkét ismerve, szerintem õ sem gondolná másként.) Természetesen, akik ilyen szépeket írtak egyetlen Puding uramról, azok iránt csak pozitív érzésekkel lehetek.
Nem bírom ki, hogy ne mondjam el azt is, beköszönésemmel egy általam, elõzetesen, de nem szándékosan kikezdeményezett meghívásnak teszek eleget, magamtól, csak úgy, nem lett volna bátorságom.
Hasznos tagja nem biztos, hogy tudok lenni a ti Barlangállamotoknak, már csak aktuális idõbeli, informatikai problémáim, valamint török sorozatok-béli mûveletlenségem miatt sem (bár a Karadayit nézem és imádom), de néhanapján, ha kikívánkozik valami török sorozatizmus annak kinyilvánítását itt fogom tenni szíves engedelmetekkel.

Üdvözlettel,
Timea Hakmen
PVE-tag

Lemaradt a szöveg. :))

Bahçe duvarından aºtım
(Bahçe duvarından aºtım)
Sarmaºık güllere dolaºtım
(Sarmaºık güllere dolaºtım)
Öptüm sevdim helallaºtım
(Öptüm sevdim helallaºtım)
Yanıyorum yanıyorum yanıyorum hele
Mayii oldum gonca güle
Acem ºali ince bele
(Acem ºali ince bele)

Bir bakıºta yaktın beni
(Bir bakıºta yaktın beni)
Dert ile bıraktın beni
(Dert ile bıraktın beni)
Yaktın beni yaktın beni
(Yaktın beni yaktın beni)
Yanıyorum yanıyorum yanıyorum hele
Mayii oldum gonca güle
Acem ºalı ince bele
(Mayii oldum gonca güle
Acem ºalı ince bele
Acem ºalı ince bele)


Vállakozó kedvûek esetleg le is fordíthatnák. :)

Jónak ígérkezik ez a sorozat, és igen nagy valószínûséggel nézni is fogom. Jó lenne, ha a Marynk által emlegetett Yeter, és Adrink Kiralik Ask-ja is terítékre kerülne, mert azok is tetszenének.

Jut eszembe: Adri, tudod-e, hogy az almagurulós zene le van mentve a telefonomra is a kedvenc zenéim közé, és rendszeresen hallgatom? :)) Nagyon tetszett, az elénk tálalós posztoddal egyetemben. ;) Annyira aranyos volt, jókat kacarásztam közben. És ahányszor meglátom valahol azt a (szerintem huncut arcú) fiút, mindig te jutsz az eszembe. :))

Ha már zene, és török és tetszik: csak nekem ennyire bejövõs ez a dal? Tegnap hallottam elõször, és azóta már vagy ötvenszer (nem viccelek). :) A szövege is le van mentve, dalolgatom is szorgalmasan. (A családom szerint nem vagyok normális, de ezzel ugye nem mondanak nekem újat). :))
Nem mellesleg Murat barátocskám énekli, ami még egy külön élvezet. Úgy a látvány, mint az elõadás. Sejtésem szerint ez valami népszerû nóta lehet ott turkish honban, ugyanis rákerestem, és sok verzót találtam, de nekem Murat elõadásában és ebben a hangszerelésben jön be legjobban.
Íme: https://www.youtube.com/watch?v=zx5xA8Ex_Qc

Ha esetleg nektek is tetszik, becopyzom a szöveget, és lehetne akár barlang induló is belõle. (Valami kerítésen átmászós témája lehet (mélyebben még nem álltam neki lefordítani), amiben mi szerintem jók lennénk - annál is inkább, mivel kis akciócsoportunknak ebben tényleg profinak KELL lennie.)

Mindenkinek jó étvágyat az ebédhez! :))

Sárga. :)))

Ballonkabát?

Igen, akkoriban ezek mentek. :)) A trapézgatyó visszaköszönt valamikor 2000 tájékán, nekem is volt és furamód szerettem (pedig azelõtt fiatal lány koromban minden gatyámat beszûkítettem.) Szerintem amúgy hamarosan újra divatba jön, mert a divat (csakúgy, mint a történelem) sokszor ismétli önmagát. :)
Mankos! Répagatya, válltöméses borzalmak nálam is játszottak. :))) Alföldi pacsker visszajöhetne a divatba, mert nagyon kényelmes volt. Öreg fájós lábaim igen hálásak lennének érte. ;) De a fa klumpámat is nagyon szerettem és szeretném. :))

Kisjányok! Hamarosan új feliratozott sorozat érkezik!!! (Diriliº Ertuğrul) :)
Ehhez a fickóhoz mit szólunk? ;) (Marycim, úgy kiházasítanálak már!) :))

62-es bölüm eleje tájéka: Yasinon világoskék ing, rajta nagy fehér pöttyök. Én itt hörögtem (két zokogás között).

Marycim!!! MARYCIM!!!!!! ------------------------------> Hááááát persze, hogy így jó!!!!!!!!! :))))

Áhhh, megyek elásom magam itt az erkélyünk alatti parkban....

Ja, még egy kimaradt gondolat, ha már Songül ruhatáránál tartunk... Én azt a trapéz kockás nadrágját szeretném rituálisan felgyújtani!!! :-):-):-) Illetve Nilay Kara házban viselt zöld kardigánját!!! :-)

Ja, közben te is megjöttél Erikacim, nem láttalak.
Hûha, megmozgattad az agytekervényeimet a TSZ-es gondolatokkal ;-), majd írok rá, most szaladnom kell.

Erika ablacim, szerintem Marycim, de így is jó :-))
Köszi a motoros fiút, végignézem majd, amúgy tök szépen beszél, sokkal szebben mint az én ismerõsöm.

Melih-gyász. De, dramaturgiailag szerintem is túlzásba vitték, ahhoz képest, hogy Melih mennyire elhanyagolt szereplõ volt, de a forgiírók mentségére hogy õ Feride testvére és mivel ez egy olyan sorozat ami napról napra játszódik, így nem rendezhették el egy bölüm alatt a gyászt. MS papa 63 bölümös temetõs jelenete nekem tetszett (volna, de ez a színész annyira fura) de nála úgy se lesz karakterfejlõdés, ezért én se érzem indokoltnak az õ gyászának ilyen fokú megjelenítését.
A kislányától való elbúcsúzásnak szerintem szimbolikus jelentése lehetett, hogy majd egyszer találkoznak, Allah országában. De valóban kegyetlenség volt vele szemben, ezért is nehéz ezt megítélni. Ja, amúgy a színészkislány tényleg az Ask Yenidenes, viszont a búcsúzásnál még más játszotta.
Erika, rossz hír, hogy még a 63. bölümben is megy egy kicsit a Melihzés, de jó hír, hogy Turgutcumunk megint hatalmasat alakít, komolyan mondom, néha egy-egy pillanatra megsajnálom :-))

Adri a nyílt hét ötletét természetesen támogatom, minden barlanggal szimpatizálót szívesen várunk, a nagy Kenan-szöktetésre amúgy is gondoltam hogy toborozni kellene embereket nehogy úgy járjunk, mint februárban.

Tiltottal majd késõbb jövök, nem akarom ellopni Erika abla gondolatait.

Köszöntök minden kedves barlangos cimbimet!

Marygim - így helyes, most már tudom, hogy a múltkor mekkora hülyeséget írtam. :)) Szégyen... Ennyit már illene tudnom leírni. Mentségemre legyen mondva, hogy kiejtésben sokkal, de sokkal jobb vagyok ám!! ;)

Üdvözlöm és támogatom Adri ablánk nyílt hetes ötletét! Én viszonylag újnak számítok ezen az oldalon, de nem bántam meg, hogy anno (remegõ térdekkel) bemerészkedtem ide, mivel igen kedves fogadtatásban részesültem, és a mai napig örömmel idõzõk idebent, a mélységes és sötétséges barlangban. Tök jó hely!!! :))) Szóval gyertek bátran, kedves olvasgatók! :)

Örömmel jelentem, hogy kivégeztem az nagy 62-es Karadayi zokogós bölümöt. Hát, hogy is mondjam... Ilyen tényleg már nincs!!! Egyem a kis szívét és a fantáziáját a forgatókönyv íróknak!

Nem kérem, hogy spoilerezzetek, de ha most azt mondjátok, hogy emiatt Mahirt ismét sittre vágják, én komolyan eret vágok. :)) ELEGEM van már ebbõl a dutyi-dilibõl!!! YETER!!!!! (Osman helyeske volt, bizony ám! ÉS a napszemcsis Királynõs gyászolók is bejövõsek voltak nálam is - csak hogy csapongjak kicsit a sorozatok között).

Érdekesnek és szépnek és meghatónak találom a török temetéseket. Nekem tetszik, hogy a családtagok hantolják el a szeretteiket. Ami a leginkább megrázó nekem, hogy a fehérbe bugyolált holttesteket a hozzátartozók emelik be a karjaikban a sírgödörbe. Ettõl mindig kész vagyok. Hogy nem egy koporsót tesz be a sírba 4-5 vadidegen ember (temetõi alkalmazott), hanem a testet és a családtagok. A temetéses jelenet pálmát nálam amúgy még mindig Kurt Seyt - Szerelemben, háborúban - viszi el. Ahogy Kivanc ölelte az anyja holttestét, az igencsak kitörölhetelen nyomot hagyott a lelkemben. Aki még nem látta, javaslom, hogy nézze meg. (6. bölüm.)

És hát akkor jöjjön a beígért TSZ véleményezésem. Én ÍGY láttam, NEKEM ez a véleményem. Örömmel és szívesen veszem, ha valakinek vitatozni támad velem kedve. :)

Kezdeném azzal, hogy Adnan bátyót a kezdetektõl fogva ki nem állhattam. Az milyen már, hogy valaki a temetõben a halott felesége sírja mellett folyton egy fiatal nõt gusztálgat?? Mert igenis gusztálgatta Bihtert. Nekem már itt forgott a gyomrom. A szintén ezen környezetben megejtett lánykérés is nálam (is) erõteljesen kimeríti a morbid kategória fogalmát. Az öreg pasi - fiatal, szép nõ frigyekrõl szintén igen cinikus véleménnyel bírok. (Õ komolyan elhitte egy percig is, hogy bejön Bihternek, mint pasi? Szerintem igen. Sõt, nanááá.) Ha én vagyok Adnan, és nekem van egy ilyen fiatal klasszpasi unokaöcsikém, mint Behlül, aki ráadásul velem egy háztartásban él, én bizony haza nem mertem volna vinni egy ilyen szép, fiatal nõt feleségemnek. Szóval õ szerintem már itt elszabta, de rendesen. A többi, ami történt, már ezek egyenes következménye volt. Én személy szerint nem tudtam elítélni sem Bihtert, sem Behlült azért, mert megkívánták/megszerették egymást. sõt, bevallom, egyenesen csodálkoztam volna, ha nem így történik. Két fiatal, szép, egészséges, vágyakkal megáldott embernél, aki ráadásul egy fedél alatt él, csak idõ kérdése volt, hogy az a bizonyos szikra (ami már elég hamar megvolt közöttük) mikor lobban lángra. És hát belobbant. Emlékeim szerint Bihter kezében volt az öngyújtó, mikoris Behlül beteg volt, és õ csodafõzetet készített neki és betakargatta. Persze lehet azt mondani, hogy az csak egy gondoskodás volt részérõl a beteg rokon fiú felé, de ki hiszi ezt el? Én ugyan nem.

Behlülben persze bindult a bûntudat és onnantól kezdve elindult a hullámvasúton. Egyik hülyeséget csinálta a másik után, próbálkozott mindennel, hogy távoltartsa magától Bihtert, de a szív és az érzékek ugye nem hagyták nyugton. Amúgy szerintem ember legyen a talpán, aki egy ilyen kialakult vonzalom esetén hosszú távon ellen tudna állni. Értem ezt mindkettõjükre. Bihter nyilván többet akart, hiszen benne nem volt meg olyan magas fokon a bûntudat, mint Behlülben, aki mégiscsak a nagybátyját, apja helyett apját, jótevõjét szarvazta fel. Behlül "csak" az öregecske férjét csalta meg, akihez tulajdonképpen azért ment hozzá, hogy az anyját bosszantsa vele, ezáltal bosszút állva rajta az apja miatt. (Ez egyben a válaszom is arra a kérdésre, hogy szerintem miért ment hozzá Bihter Adnan úrhoz).

Amúgy végig azon csodálkoztam, hogy Adnan hogy nem vette észre olyan sokáig, hogy valami zajlik a két fiatal között. Pedig ízzott körülöttük a levegõ, ahányszor csak egy helyiségben voltak. Tényleg ennyire hülye volt, vagy csak NEM AKARTA észrevenni? És ha ez utóbbi történt, akkor vajon MIÉRT nem akarta észrevenni? (Errõl érdekelne a véleményetek, és persze a többirõl is!).

Ezek most csak nagy vonalakban a sorozattal kapcsolatos gondolataim, értelemszerûen van még sokkal több is, de most a fõ csapásvonal mentén akartam csak haladni.

Menekse rajongók FIGYELEM, este 8h-kor jön a finálé! :)

Csók mindenkinek! :*

SPOILER!!!!!!!!!!!!!!!!




Nézem a 62-est, és tulajdonképpen most nem is vagyok itt, csak egy gyors felvetés erejéig pattantam be.
Szerintetek nincs egy kissé (nagyon) eltúlozva ez a Melih-gyász? Úgy értem, hogy nem volt õ akkora karakter ebben a sorozatban, ami ezt indolná. Sírunk, zokogunk immár 2. része... Vagy a másik verzió, hogy a korábbiakban volt akkor nagyon elbagatellizálva a karakter. De ezt most komolyan nem értem, és tényleg túlzásnak tartom.
Másik felvetés: A kislánya meglátogatásakor Melih már tudta, hogy meg fogja öngyilkolni magát (hiszen oda is búcsúzni ment). Akkor mi a fenének ígérte meg a kis Mesének, hogy eljön majd érte és elviszi haza? Ez szerintem hatalmas kegyetlenség, és a kicsi lány most éppen üvöltve keresi az apját, és hajtogatja, hogy megígérte neki, hogy elhozza. Húú, de nem bírom az ilyent...

Nahhh, nézem tovább.

Mary kedves (Marycem? - így írják vajon?), hiányoztál!! :) Abbéli örömömben, hogy bejelentkeztél, nem hagylak szó nélkül. :)
Felpiszkáltál ezzel a 62-essel. Akkor holnap elkezdem nézni. Mifffene lehet megint végén?? :O A királynõn ma már úgyis kellõképpen kidühöngtem magam. :) Amúgy Meryem elvéreztetése ellen csakis Kartal és a kicsi tündér Osman miatt lett volna kifogásom. A nõ felõlem is mehetett volna a levesbe. :))
Most tényleg csak nagyon röviden vagyok már itt, de holnap!!! Holnap jövök én is a TSZ véleményezésemmel, ami megsúgom, Marycem (akárhogy is kell írni, mert tudom, hogy te úgyis érteni fogod), nagyon nagyban egyezni fog az általad felvetettekkel. Mindig kiveszitek a szót a számból, amit amúgy élvezek, mert sokkal jobban meg tudjátok fogalmazni, mint én. :))

Szemeim leragadóban, íyi geceler!

UI1: Mankos, csak még annyit, hogy a Hakanos véradásnál Oktay számára te is hánytál? :))

UI2: ezt a FB oldalt ismeritek-é? Egy jópofa srác motorozgat (sokszor igen vakmerõen) Isztambulban, közben cuki magyarsággal mesél arról, hogy mi merre mennyi és hogy Törökországban. Én nagyon élvezem, egyszer még remélhetõleg hasznát is veszem a tõle kapott információknak. :) Görgessetek lefelé, mert már 3 ilyen motoros idegenvezetése is van. A Boszporusz hídon átkelõsnél többször is leállítottam a videót, olvasgattam a táblákat, nézegettem az útszéli hirdetéseket, igyekeztem mindent magamba szívni (tudom, nem vagyok normális, de mentségemre legyen mondva, hogy ezt sosem állítottam magamról, és nem is akarok az lenni). :))

https://www.facebook.com/isztambuliidegenvezetok/?fref=photo

Sziasztok, beugrottam én is egy gyorsra.

Erika a 62. részt mielõbbi megnézését javaslom, mert a végén tátva fog maradni a szád! Megint az ILYEN NINCS dolog fog elõjönni.
Én folyamatosan ámulok a forgikönyvírók találékonyságán, zseniálisan játszanak a nézõk idegeivel. A Sadoglu ház cselédjével meg nem tudom mit csinálnék legszívesebben!!4WÁWÁWÁ!!!44! :-)))) Ja és képzeljétek, ebben a részben én is felfedeztem valamit az Oszmány legényben... nem tudom, talán nagyobb lett a haja, vagy a sál teszi, de jól nézett ki, *elpirul* :-))
A többirõl majd késõbb jövök, 63-ból még hátra van egy negyed részem, meg nem is akarok spoilerezni.

Adnan-téma.
Én nem hiszem, hogy õ igazán szerelemmel szerette Bihtert, de azt se, hogy csak a szex miatt kellett neki. Inkább talán szeretetre, nyugalomra vágyott, imponált neki hogy egy fiatal nõnek megtetszett. Amit nem értek, hogy hogy lehetett ennyire buta, meg se fordult a fejében, hogy miért megy hozzá feleségül egy fiatal lány, esetleg hátsószándék miatt, mert gyakorlatilag nem is ismerték egymást. Elég a szerelemhez annyi, hogy néha szemeztek a temetõben??? Amúgy így belegondolva, tényleg elég morbid randi helyszín. Ezt soha nem értem, amikor egy 21. században, Isztambulban játszódó sorozatban, épelméjû, modern felfogású emberek így házasodnak, nem hiszem hogy ilyen létezik a valóságban, ez ugyanaz a kategória mint a szexmentes házasság, elmaradt nászéj, szimpla török szappanopera toposzok. Az erõszaknál az is fura volt még, hogy egy tapasztalt férfi miért nem kezd el gyanakodni a feleségére, amikor hónapokig nem fekszik le vele? Komolyan szellemi fogyit csináltak a forgiírók ebbõl a szegény Adnanból.

A GAZDAG idõsebb pasi - fiatal nõ pénzalapú házasságokról még annyit, hogy én egyszerûen nem értem ezeket az öregeket, ez tényleg menõnek gondolják, amikor megjelennek egy fiatal feleséggel, akirõl mindenki tudja, hogy csak a pénzért van velük? Mert még ha titokban ellátogatnak néha-néha Süreyya házába ok, de hogy feleségül is veszik és nyilvánosan mutogatják...

Királynõ. Offf yaaa! pedig úgy vágytam rá hogy elvéreztessék Meryemet, az annyira szép szimbolikus kivégzése lett volna a színészi karrierjének. :-)) Bocsi, bocsi, bocsi. :-) Ugye hogy nem mindig jó a happy end? Szerintem is ilyesféleképp éreztük magunkat a KG végén, (bár tudom, az nem volt teljesen happy).

Így van, ahogy írod: "idegesítõen tökéletes". Ez a sorozat pont attól volt (eddig) jó, hogy fordulatos, izgalmas, váratlan, meglepõ, kiszámíthatatlan cselekmények váltogatták egymást. A végére is betehettek volna egy ilyen csattanót, és akkor nem lett volna olyan érzés bennem, hogy a szereplõk arcra ismerõsek, de az eddig megismert jellemük eltûnt, mint szürke szamár a ködben, ezáltal az ismert szereplõk is idegenné (és "idegesítõen tökéletessé") váltak. Kár érte, nagyon szerettem. A forgatókönyv írók nem is értem, miért nem voltak bevállalósabbak, hiszen nézettség szempontjából már oly mindegy lett volna, lévén hogy ez volt az utolsó rész.
Én viszont Kartalt és Selint mindenképpen életben hagytam volna, de például Esra közremûködésével betehettek volna egy lezáratlan, esetleges késõbbi "balszerencsére" utaló szálacskát(értem ezalatt, hogy "bosszút állok, nem felejtek, most csak mutatom, hogy nincs harag, de megkereslek még, Selin").

Közben az is eszembe jutott, hogy az elsõ részben Kartal többször is hangsúlyozta, hogy Selinbõl híres parfüm "tervezõ" válhat. Szerintem ezen a vonalon is ment volna a sztori, ha idõ elõtt nem kellett volna befejezniük. És igen, Mert lejövetele az anyagról is túl simán és egyszerûen ment, pedig az életben ez nagyon is kemény és nehéz dolog, már akinek sikerül (mert sokaknak sajnos nem).
Szerintem nagy tervek és klassz forgatókönyv tervezet volt itt, csak az a fránya nézõközönség valami (vagy valaki) miatt nem úgy fogadta a sztorit, ahogy õk remélték. Sajnos... és nem hiába mondom, hogy sajnos, mert amúgy nagyon tetszett és irtóra sajnálom, hogy nem nézhettem tovább még sok-sok hónapon keresztül.

Túl vagyok a Királynõ finálén... Adri (illetve lányok, aki látta), vélemény? Merthogy nekem lenne.
Mivel már napok teltek el, feltételezem nem számítok spoilõrnek (ezt az szót most találtam ki, vagy legalábbis én még sosem hallottam magam elõtt..) :)) Aki mégsem látta még, ne olvassa tovább.


Szóval: (itt most hosszas sípszó van)....
Egy ilyen klassz sorozatot így elszabni egy ilyen véggel... Hát komolyan mondom, mûvészet. Legalábbis nekem hatalmas csalódás volt. Míg néztem ezt a finálét, végig azon gondolkodtam, hogy most vajon ugyanazt a sorozat nézem-e, amit eddig olyan nagy figyelemmel és izgalommal követtem. A szereplõk stimmeltek, de a sztori akkorákat sántított, hogy ezt már inkább bukdácsolásnak nevezném, sõt, idõnként el is esett. Tisztában vagyok vele, hogy sok olvasónknak nem fog tetszeni a véleményem, ugyanis szinte csak hozsannázó kommenteket olvastam a befejezést illetõen.
Elmondom, mire gondolok. Milyen szép is lenne az élet, ha tizen-huszonakárhány éves szerelembõl (illetve elmebajból!!!) két hónap alatt ki lehetne gyógyulni. (Esra) Aztán a másik véglet, Hüma asszony, aki tizen-huszonakárhány éves nemszerelembõl egyszer csak hopp, beleszeret Hakanba. Ez is nagyon érdekes.
De visszatérnék kicsit Esrára. Ennek a lánynak gyerekkora (vagy legalábbis hosszú évek) óta komoly pszichiátriai betegsége van. Azonkívül rá hatványozottan igaz, hogy a vér nem válik vízzé, az apja génjei erõsen dominálnak benne. Legalább két alkalommal kárt akart tenni saját magában (a fának hajtás a sorozat elején, illetve a vége felé a szikláról való leugrás a tengerbe - ami végül meghiúsult). Plusz Selin életére is rátört kétszer (egyszer közvetlenül, amikor rágyújtotta a házat, ill. egyszer közvetve a gázoltatáskor). Namost ez a tündibündi, ámde erõsen elmebeteg kislány röpke két hónap leforgása alatt 1: feldolgozza szeretett apja öngyilkosságát, 2: kiábrándul a gyerekkora óta imádott férfibõl és beleszeret egy másikba, 3: nemcsak, hogy kiábrándul a szerelmébõl, hanem meg is bocsát neki, illetve nem csak neki, hanem Selinnek, a beste nõnek, aki miatt ez az egész tragédia sorozat elindult és bekövetkezett. Olyannyira megbocsát neki, hogy még a keblére is öleli. Selin pedig, akinek kétszer is az életére tört ez a kisjány, mosolyogva visszaöleli. Spongyát rá, így is van. Szeressük egymást, gyerekek!
Apropó, ez a Mehmet (Esra új szerelme) kicsoda? Nem véletlenül az a halász fickó, aki utoljára megmentette (pontosabban nem engedte, hogy megölje magát)? Mert nekem valahogy az lett volna a logikus, hogy õ lesz az új szerelem.
Amit nem értettem (bár kicsi izgalommal dörzsöltem ennél a résznél a tenyeremet), hogy amikor Selin és Kartal a tengerparton ücsörgött, mit akart a készítõgárda sugallni azzal, hogy odafújatták a széllel (szélgéppel) Aziz halott feleségének a fotóját. Ezt tényleg nem értettem. Bevallom, pedig felcsillant a szemem, miközben a nagy szerelmi áhitatot néztem (Kartal részérõl, mert Selin, alias Meryem kisasszony olyan csapnivalóan alakította a szerelmes asszonyt, hogy nála szerintem még én is hitelesebben tudtam volna Murat Yildirimre szerelmesen bámulni). Szvsz. a kis Osman anyukájaként is iszonyatosan hiteltelen volt. A múltkori frizurabírálgatásom miatt viszont itt kérnék tõle elnézést, mert valahol olvastam, hogy azért nézett ki ilyen szörnyen és igénytelenül a feje, mert leégették a haját.

Öreg Osman papával most akkor mi is történt? Néztem volna egy bírósági ítéletet is, mert ez legalább olyan fontos lett volna, mint a nagy összeborulások. Azt tudjuk, hogy Oktay megkapta a büntetését (a miért is? Az õ tette elenyészõ volt Osmanéhoz képest.) De az öreget egy az egyben kiiktatták az utolsó részbõl. Ez sem tetszett.

Összességében én nagyon sajnáltam, hogy ilyen szirupos nyál véget kapott ez sorozat. Ha mondjuk Esrát meghagyták volna bolondnak, akibõl nem veszett volna ki teljesen a bosszúvágy (és ugye az apja vére), és akárcsak annyit csinált volna, hogy Selin válla fölött belekacsint gonoszan a kamerába az utolsó képkockánál, máris egy fokkal elégedettebb lennék. Ha Hakan nem bocsátott volna meg Hümának, már két fokkal.

Na, nem koptatom tovább a billentyûzetemet. Úgyis nagyon hülyén is fogalmaztam. Bocsika érte. :)