A magyar férfi csak amolyan járulékos veszteség volt, akit a jól sikerült családi háború után minden ok nélkül agyonvertek. Mert õk hevesebb vérmérsékletûek. Ezt azért meg lehet érteni. Végül is nem kellett volna odamennie annak a magyar férfinek. De, ha meg sem születik, akkor egész biztosan nem verték volna agyon.

A cigányimádó Fliegauf Benedek ilyen esetekbõl mikor készít filmet ?

Berzéki gyilkosság: az áldozat magyar volt, az elkövetõk cigányok
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kWZr3Phtpl8

Még jó hogy vannak érzékeny lelkû értelmiségiek a III. kerületbõl (marleen), akik a társadalmat, meg magukat hibáztatják a cigányok sorsa miatt..Én nem tartozom közéjük. Ez van. És ha már elõkerült a Puszták népe, nekem is eszembe jutott egy hatásos olvasmány. A mélyszegénység - amirõl annyit beszélnek a PC körök - szerintem valahol Móricz Zsigmond hét krajcárjánál kezdõdik..Amikor a tüdõbeteg, haldokló asszony 7 krajcárt próbál összekaparni, hogy vehessen egy fél szappant, de csak hatot talál, és a hetediket egy koldus adja oda. Ez a nyomor. Ellenben - bár nem voltam ott - nehezen tudom elképzelni, hogy pl. Móricz Zsigmond édesanyja összeverte a kis Zsiga tanárát, ha az rossz jegyet vitt haza - hogy csak egy napjainkra oly jellemzõ mozzanatot emeljek ki - mert valószínûleg tudatában volt annak, hogy a fia legfeljebb akkor élhet különb életet mint õ, ha tanul..A mi cigányaink sajnos még idáig sem jutottak el, és - köszönhetõen a PC köröknek - nem is fognak, hiszen õk nem tehetnek semmirõl, és nekik nem is kell tenniük semmit, mert minden rosszért az ún.: TÁRSADALOM a felelõs.

Köszönöm!

Sajnos napjainkban is követnek el szörnyû tetteket az emberek. Az ember úgy érzi, hogy ez a dolog is egyike azokban a furcsa, megmagyarázhatatlan, kegyetlen, igazságtalan eseményeknek amiket nem tud befolyásolni és ami után az ember megkérdezi, hogy miért kellett ennek megtörténnie és miért éppen velem, miért éppen így? Az ilyen tõlünk független események, különösen ha az egy olyan végérvényes dolog, mind a gyilkosság örökre megváltoztatja azok életét, akik nem haltak meg. Csak egyszer lehetséges, nincs visszapörgetés, nincs megbánás. Az ember úgy érzi, hogy a sors bizony nagyon nem igazságos (vagy éppen az lenne?), de legalább is mindenképp kegyetlen, nem egyformán mér, de nem is érdemeink szerint, nincs tekintettel se korra, se nemre, se tettre, se gazdagságra, se szegénységre, se semmire. Különösen akkor tûnik még kegyetlenebbnek a szerencsétlenség, ha az amúgy is magunknál szegényebb, elesettebb, védtelenebb embert érint, pedig hát valójában ha egy ilyen dolog szerencsétlenné tesz valaki, azt valószínûleg minden körülmény között szerencsétlenné tenné. Azt hiszem azért valahol mindenkinek eszébe jut az, hogy de jó, hogy ez nem velünk történt. De hát igazából történhetett volna. Igazából történhet is.
Azt hiszem nem szerencsés az ilyen tragédiákból általános érvényû dolgokra következtetni, eléggé egyediek.

kitûnõen összefoglaltad a lényeget. Én is azt tanácsolom, hogy mentsd le, mert törölni fogják és nagy kár lenne érte, hogy végleg elvesszen. Érdemes, minden fórumra bemásolni, ahol errõl a filmrõl szó esik.
Gratula!

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál
CSAK A SZÉL Fliegauf Benedek operatõr: Lovasi Zoltán
Ápoltak hosszú körmei, kesztyûben szedi a szemetet, otthonában a víz a kútról, mobil csak
az iskolában tölthetõ. Két helyen dolgozik konok kitartással, szatyrosan gyalogol a világvé-
gi parlagfüves tájakon. Hétköznapi, rendes ember, mégis dögszagúnak csúfolják, akárki be-
leköthet a kocsma elõtt: cigány. Nagylánya összeszorított szájjal biflázza az angolt, Kanadá-
ban dolgozó apjával web-kamerás neten beszél, dekoratívan rajzol, körmeit színesre pöty-
työzi, a kislánynak virágkoszorút köt, néma és elszánt, de a busz nem áll meg neki, utána
kell futnia. Mindennapos szegények, akik ki akarnak mászni a posványból. Jó, a fiú iskola
helyett csavarog, az elhagyott házból lopott dolgokat titkos búvóhelyén rejtegeti, hátha
egyszer menekülni kell.
Polgárõrök, elsötétített ablakú fekete autó, az erdõ fácskái Rengeteg-ként zúgnak, forrón
sûrû a levegõ, a fakó utak kopáran kanyarognak, a kitartott képek nyomasztó atmoszférát
sugallnak. Lovasi Zoltán kamerája szinte rátapad az arcokra, a lepusztult belsõkben kö-
vethetetlenül cikázik, a tompán sötét közegben villanásnyi vörösök. Hajnal van, delelõ, al-
kony, alig észrevehetõ élfényekkel kontúroz a bágyadt koloritban. A menekülés lihegésé-
ben, a végzet bakancs-dübögése fölött csak a fegyvercsõ acélos reflexe és a torkolattûz.
Szûkített eszközök hatványozzák a hatást, a kézikamera hitelessége, az együttmozgás való-
disága. Ám a mezõ fölött sárgás köd gomolyog, a tó vizén szupernovaként rebben szét egy
buborékos habfolt.
Tört dialógok, félszavak,- beszédes tekintetek. Egyetlen párbeszédben magyar valóságunk
borzalma: "itt én mondom meg, kit kell "megcsinálni", hogy átjöjjön az üzenet"- oktatja vá-
rosi kollégáját a falurendõr, mintha a kóbor kutyákról beszélne. Félelmetes keménységû
profilok, színészek natúrban, civilek tökéletes azonosulással. Extrém kísérletezés és sor-
vasztó kommersz-giccs után Fliegauf Benedek egyedülálló tehetségéhez méltóan reagál
a véres aktualitásra, sajátos stílusának minden erényét összpontosítva a lehetetlen válla-
lásban. Szerzõi film, de ennél erõsebben semmi sem lehet társadalmi fontosságú.
Nem egy gyilkosság anatómiája, nem krimi és nem kell a tetteseket keresnünk. Látlelet a
az országról, zuhanás közben. De az idõben záró nyitóképben újra felkel a Nap, az angyal-
testû fiú jõ réteken átszökellve: a túlélõ, akinek ükunokája még államelnök is lehet.
Mielõtt megnézzük, mélyedjünk egy kicsit magunkba, roskadjunk be és vegyünk egy mély
lélegzetet. Utána képtelenek leszünk.

Szerintem amit írtál, te sem gondolod komolyan.Külföldön pont ugyanannyira értelmesek az emberek, mint itt, de töredékannyi információ jut el hozzájuk a magyarországi cigánykérdésrõl. Na ebbe - az információhiányba - tud belehasítani ez a film de nagyon.És ez az ami káros.

A szöveget igen. Úgy véled, kitörlik?

Lementetted?

Neked meg a rasszistázásodra amit törölt a modi, csak itt csak most, sok-sok éven át a legjobb barátom egy cigánysrác volt, akit a rokonságom is befogadott, az õ rokonsága is engem, persze nem azok közül voltak akikkel tele van a bulvár és megkeserítik a környezetük életét.

A Pesty-film destruálásával a mosóvízzel együtt kiöntöttétek a gyereket is, fontos üzenet ment veszendõbe: egyedüli kiút a felemelkedésre, ha a gyerekeket taníttatják és „kiragadják” abból a kulturális környezetbõl, ahol a börtönviseltség az érték.

És nem, nem gondolom, hogy bárkit is meg kellene ölni a származása miatt, de azt igen, hogy a bûnelkövetésért olyan mértékû büntetésben kell részesíteni, hogy annak elviselése ne lehessen a betyárvirtus része.

Tisztelt Moderátor!

Ha már nem volt rest kitörölni a 37. hsz-re írt válaszomat, és az azt követõ adok-kapokat, legyen szíves kitörölni azt a 37.-et is, ami elindította. A hsz-ben nagy nyilvánosság elõtt felháborodás keltésére alkalmas, egyoldalú félretájékoztatáson alapuló vélemény került megfogalmazásra – elég csak utalnom válaszom elsõ részére, amelyet idemásolok.

„OFF: Ez olyan mint a viccbeli Móricka, akinek mindenrõl AZ jut eszébe.
Amikor a CUCC nevû k.e.rõl kiderült a Patkánysága akkor miért nem sírtál a két misiért hm? Ja meg a lemondásáért is?”

Kérem tegye meg, ne kelljen ismét a kettõs mércével példálóznom.
Köszönettel, üdvözlöm.

Amikor 1934-ben Illyés Gyula útjára bocsátotta Puszták népe címû regényét, tudta, hogy óriási lesz a felháborodás, mintha követ dobna az állóvízbe, s nem is volt más célja ezzel. Szándékoltan lezáratlan az elsõ magyar irodalmi szociográfia, mert nem tudott megoldást, s azt remélte: lesznek olyanok, akik miután a bajt feltárta, meggyógyítják majd ezt az elfeledett, elsüllyedt társadalmi réteget, a népesség akkori harmadát alkotó nincstelen parasztságot.
Nem nehéz párhuzamot vonni Fliegauf Benedek (Bence) filmjével, a Csak a szél-lel. Más kor, más kifejezési eszköz – mégis, a cél ugyanaz. Dokumentálni, feltárni, megoldást találni. Biztos vagyok benne, hogy amiképp Illyés mûve után húsz évvel, itt sem lesz megoldás.
Bele kell halni a filmbe a szereplõkkel együtt, ez az egy biztos. Fáj nézni ezt a filmet, minden percben elönt a düh: miért kell ezt nekem néznem, miért tolja az arcomba, miért büntetem magam vele, ahelyett, hogy valami könnyed kis vígjátékon szórakoznék húsvét délután? Majd belémhasít: nem a rendezõre, nem magamra, hanem a társadalomra – s benne magamra is - vagyok dühös, amiért hagyja megtörténni mindazt, amirõl a film szól.
Ráadásul Fligeauf meg is nehezíti a dolgunk: a kézikamera minden pillanatban a szereplõk nyakszirtjére, homlokára mered, szinte megérinthetnénk, elsimítathatnánk a kibukkanó kósza hajtincset, a zene mindig jelen van, lüktet, lélegzik együtt velük, a fények – mintha a külvilág egyáltalán nem lenne fontos – folyton tompák, homályosak. Egyedül a szag nem jön át. Pedig érzik a kívülállók, fel is hívják rá a figyelmet, s mi már csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy ez a nyomor bûze, vagy a bõr sajátos, jellegzetes szaga.
Konstansan, körülbelül tíz percenként van közben hányingerem. Hol a kávélevestõl, hol a “nyalós kávétól”, hol a földre dobált koszos, piszkos edényektõl. Nem tagadom, közelrõl érint a film, hiszen minden embertípusát közelrõl ismerem, hosszú-hosszú évekig életem részesei voltak az iskolától a körzeti orvosi rendelõig mindenhol.
Valóságos a film, s a pár elütõ részlet csak úgy jelenik meg, mint vágyott álom egy ideálisabb világról. Ilyen a közmunkások csoportját vezetõ nõ csókja, a skype-on, Kanadából beköszönõ édesapa, a kislány angol szavainak mormolása.
Szinte hihetetlen. Sokkal hihetõbb az elsuhanó busz, a gyógyszerfüggõ család, a magára hagyott kislány, a kikapcsolt áram, a házért megjelenõ uzsorások, a kocsmai verekedés képei, a lopással való állandó gyanúsítás, a leszegett fejek, lehunyt szemek. S a rendõr, aki sorolja, hogy kit kellett volna inkább meggyilkolni a “dolgos család” helyett, az “élõsködõk” közül.

Amikor eldördülnek a fegyverek, már mindent tudunk. Már szavaink sincsenek a tettre.
http://marleen.hu

Valóban, ez egy olyan film, amirõl Magyarországon legalábbis nehéz csak szakmai szemmel írni, sõt, inkább lehetetlen. Rohadtul megosztó a téma, és PC - nem PC, szerintem akkor is látni kell. Lehet, hogy a "könnyû siker" hajtotta a rendezõt, és nemzetközi szinten el is éri/érte azokat - itthon sajnos nem hiszem, hogy sokan nézik majd meg. Arra hivatkozni meg, hogy külföldi megnézi, és azt gondolja, milyen barbár emberek a magyarok, hiszen cigányokat öldösnek hülyeség - arrafelé értelmes emberek élnek, akik nem a királyi televízió híradójából tájékozódnak .... Írásom a filmrõl : http://www.filmkocka.hu/2012/04/csak-a-szel/

Elõrebocsátom, nem leszek politikailag korrekt (továbbiakban: PC), de még korrekt sem, ugyanis nem néztem meg a filmet, és nem is fogom. (Ezzel erõsítve a PC körök azon elõrecsomagolt vádját, miszerint a magyar társadalmat hidegen hagyták a cigánygyilkosságok, és még arra sem képesek, hogy egy mozi erejéig szembenézzenek bûnös mulasztásukkal.) Nem kell megnézni ezt a filmet ugyanis ahhoz, hogy tudjuk mirõl és kiknek szól. (Ahogy a Pesty filmet sem kellett megnézni ahhoz, hogy tudjuk, mi van benne. Elég volt látni a PC körök bõsz támadását, amivel rávetették magukat a rendezõre és a filmben közremûködõ – egyébként cigány - Forgács Istvánra.) Bõven elég az az ajnározás és kritikátlan nyáltenger, ami körbeveszi a filmet, ahhoz, hogy tudjuk: itt bizony szegény, kirekesztett cigányok napi szenvedésérõl, és megalázásáról van szó, amiért a többségi társadalom, illetve a többségi társadalomban masszívan megtûrt rasszisták a felelõsek. A fiatal és bizonyára rendkívül tehetséges (más nem is lehet, ha ilyen témában forgat filmet, ugye) rendezõ talán nem is tudja mennyit árt egy ilyen alkotással a hazájának. Bizonyára a jószándék vezette, de mint tudjuk a pokolhoz vezetõ út is jószándékkal van kikövezve. Ezt a jószándékot ugyanakkor némiképp megkérdõjelezi azon profi méregkeverõk közremûködése, mint pl. Vágvölgyi B. András, akirõl mindent el tudok képzelni, de, hogy õszintén érdeklik a cigányság problémái már nem nagyon. Szóval lehetséges, hogy az ifjú rendezõt is inkább a könnyû siker ígérete vezette, hiszen egy ilyen filmmel nem lehet megbukni, a siker garantált. Lehet menni, haknizni Berlinbe meg mindenféle filmbemutatókra körbeutazva a világot, lehet gazsulálni a jogvédõ szervezetekkel közben learatva a babérokat PC körökben. Miközben, akik megnézik a filmet világszerte, azok Magyarországot olyan helynek fogják látni, ahol öldösik a cigányokat, és hogy mindez ne legyen elég, a cigányok elképesztõ nyomorban élnek ráadásul napi szinten az iskolában, a munkahelyükön (mert ugye szorgalmasan járnak iskolába és szorgalmasan dolgoznak) meg is alázzák õket a mindenhol jelen lévõ rasszisták. Ezt Magyarországon nehéz lesz eladni, mert az emberek többsége tisztában van a valósággal, ami ennél egy csöppet árnyaltabb, de Berlinben, ahol az emberek – történelmi okokból - különösen érzékenyek az ilyen témára, gyerekjáték. Valamit Fliegauf is érezhetett a problémából, vagy csak egy pillanatra elszégyellte magát, ugyanis a filmfesztiválon elengedett egy olyan megjegyzést miszerint Magyarország nem az a hely, ahol jellemzõ, hogy csak úgy gyilkolásszák a cigányokat. Ok, szerintem sem az, de akkor miért csinál errõl filmet, illetve miért használja fel ezt az egyébként feltáratlan hátterû gyilkosságsorozatot arra, hogy a cigányság kitaszítottságát, nyomorát bemutassa?? Tisztességes dolog ez?? Erõs lesz a hasonlat, de ez kb. olyan dolog mintha egy norvég rendezõ Breivik féle brutális tömegmészárlás apropóján arról készítene filmet, hogy egy átlag norvég család napi szinten szenved a szélsõjobbos fundamentalisták megnyilvánulásaitól. Ki nézné meg ezt a filmet. Senki – nagyon helyesen. Ez a film is hazug, ahogy az összes többi, hasonló alkotás (pl. a Vespa) mert torz és egyoldalú képet fest a valóságról, ráadásul ehhez egy valóban gusztustalan bûncselekmény sorozatot használ fel, ami aztán különösen visszataszítóvá teszi az egész storyt.
Fliagauf a film kapcsán végigturnézta a PC médiát és érdekes dolgokat mondott. Azt mondta pl., hogy egyes embereken segíteni filantrópia, az egész problémahalmazt kell bemutatni, és neki ebben lehet szerepe a maga filmjével. Hogy lássák az emberek a nyomort, amivel õ maga nem találkozott 10 éve, amióta kikerült az iskolából. Abból az iskolából ahol cigányokkal járt egy osztályba, és saját bevallása szerint nem is érti, hogy miért nem lett belõle rasszista. (Hm, érdekes, ilyen könnyû rasszistává lenni? Esetleg van ennek valami kiváltó oka?) Azt mondja megdöbbentõ a nyomor ma Magyarországon, miközben mi Skoda Oktáviából, meg welness hétvégékbõl építünk falat magunk köré, hogy ne lássuk. Igen. Igaza van. Emberek élnek ma Magyarországon - jellemzõen cigányok - állatias körülmények között, a kérdés azonban az, hogy mindezért az ún. többségi társadalom tartozik –e felelõsséggel vagy esetleg inkább maguk az érintettek? Miért kéne nekem lelkiismeret furdalást éreznem? Adófizetõ állampolgárként egy olyan országban élek, amely bõven a lehetõségei felett igyekszik támogatni ezeket az embereket, biztosítja a napi megélhetésüket, segélyezi õket, ruháztatja, étkezteti a gyerekeiket, ingyenes iskolát, orvosi ellátást biztosít nekik, és akkor még nem beszéltünk a számtalan ösztöndíjról, támogatásról, ami mind arról szól, hogy a cigány társadalom kiemelkedjen a nyomorból és próbáljon meg integrálódni. (Az ország meg közben csõdbe megy.) A rendezõt mindez nem érdekli, vagy nem akarja látni. Pedig ha meg akarná érteni a cigányprobléma lényegét, nem kellett volna mást tennie, mint szétnézni a környezõ országokban, ahol a kormányzat a nálunk alkalmazott – és az országot úgy mellesleg halálra ítélõ – pozitív diszkrimináció helyett a természetes szelekcióra bízza a cigányproblémát. Meg kéne nézni, hogy miként élnek a cigányok Szlovákiában, Romániában, Szerbiáról nem is beszélve. (De érdemes lenne szétnézni egyszer Franciaországban is, ahol cigányokat lényegében karanténban tartják.) Mégsem Szlovákia – amely egyébként is bezzegország – és nem is Románia – ahonnan százezrével mentek el a cigányok - kerül a szégyenpadra az ilyen filmek miatt, hanem mi – miközben a probléma nem (csak) magyar probléma.
A film tehát árt a Magyarországnak, de árt a cigányoknak is, akiknek állítólag segíteni akar. (Ahogy a PC körök is segíteni akarnak, de csak ártanak.) Abba a vonulatba illeszkedik ugyanis, ami arról szól, hogy elhitesse a cigányokkal: nektek aztán az ég egy adta világon semmi felelõsségetek nincsen abban, hogy úgy éltek ahogy, hogy olyanok vagytok, amilyenek, mindenrõl a gádzsók tehetnek. (Gádzsók, ahogy Fliegaf mondja. Én meg kikérem magamnak.) Ez az attitûd változik aztán át primitív embereknél agresszióba és követelõzésbe, amivel nap, mint nap találkozik az ember a cigányok részérõl, és ami sokaknak nem tetszik. (Õk a rasszisták.) Ez látszott a fõszereplõn, Toldi Katalinon is a film díszbemutatóján az Urániában, amikor jó érzékkel neki szegezték a kérdést, nevezetesen mit szól ahhoz, hogy Mága Zoltán hegedûmûvésznek nem tetszett a film. A válasz, amibõl sugárzott a felháborodás, és a kitörni készülõ indulat, kb. az volt, hogy nem tetszett neki, mert biztos nem tetszik neki a valóság. Ez a nõ a hátralévõ életét már úgy fogja leélni, hogy meggyõzõdése, a nyomoráért, ahova vissza kell, hogy menjen, nem õ, és a környezete a felelõs, hanem a gádzsók. (Meg az olyan cigányok, mint Mága Zoltán, akiknek van pofájuk máshogy élni és gonolkozni, mint õk.) Hiszen vannak olyan gádzsók, mint Fliegauf, vagy Vágvölgyi, akik errõl filmet is csinálnak, és ha csak egy rövid idõre is kiemelték õt a szutyokból – hogy aztán vissza is lökjék ugyanoda, de ez utóbbit nem foga érteni.
Lehetne még sok mindent írni, de így is túl hosszúra nyúlt. Remélem, azért néhányan elolvassák és megértik.

Csak a szél fúj. De már itt a vihar. És errõl nagyban tehet a politika is. http://mediafika.blog.hu/2012/04/05/csak_a_szel_meg_a_ciganyokat_leszaro_politika

Dokumentarista a felépítése, attól, hogy játékfilm. A kritika is tévedhet...