Téma: Delete

FElepHánt 2013 jan. 23. - 15:10:11
(1/1)
DELETE Vidovszky György Kolbri Pince
Ropog a kavics a talpuk alatt, hevesek, túlzók, bizonytalanok: Sturm und Drang, ez a kamaszkor, a rettenetes szélsõségek pokoli évada. Új fiú érkezik az osztályba, föntrõl bukik, idõsebb, érettebb, keményebb, irigyli-csodálja mindenki. Lakos nem sokat beszél, de néma kívülállása imponáló, bandája, pénze is van, a nadrágját pedig félülepig letolva hordja.
Csabesznek is nagyon tetszik, amit legjobb barátja, Boti, a számítógép-virtuóz nem néz jó szemmel. A lányok természetesen rajonganak érte, a jó tanuló-jó sportoló eminens Dórit is beleértve. Két bajnokság és három ötös-dolgozat között Császár Réka, a nagylány a zongoránál, titkon róla ábrándozik. Fehér ruhája szétterül a pianínón és lám, megjelenik a tiniálmok vagány kishercege, hosszú övénél fogva, hangszerestõl lassúdad maga felé húzza a lányt, a nézõk által közrefogott fehérmurvás ösvényen végig...
Ha csak ez az egy csodálatos kép lenne, akkor is felsõfokon kellene Vidovszky György rendezését dicsérni! De már az komoly tett, hogy Gyõri Katalin kiváló megfigyelésekre épülõ, éles szituációkat, jól megrajzolt karaktereket felvonultató, ám dramaturgiájában következetlen darabjából, Tasnádi István értõ segítségével, a nagyszerû epizódokból feszes tempójú, szerkezetileg is erõs produkciót hozott létre.
A megszédült Dóri szerelmeslevelét, a vágy gátlásos tárgya, tipikus kamaszreakcióval nyilvánossá teszi, Kõszegi Mária és Czupi Dániel fergeteges gúnydalban közhírré is teszi. Nagyokat nevetünk, remekül szórakozunk a fantasztikusan mozgó-éneklõ pároson, pedig a mélyben iszonyatos sebeket kap a leleplezett lány, de az elkövetõ is. Bárdi Gergõ egyhangú dallamot pötyög gitárján, elszigetelt magányába a bumfordi natúrburs Csabesz hiába próbál behatolni. Boti, Ágoston Péter, finom megfigyeléseivel messzebbre jut: az
osztályideál Lakost verik otthon, haverjainak imponál, de senki sem szereti. Amikor õ, számítógépes sikere után, apai ölelést kap, a fiú csak dermedten bámulja: Bárdi Gergõ tekintetében, fagyott lángokkal ég a kitaszítottak, szeretetlenek minden fájdalma.
Az elõadás katartikus csúcsa után, bekövetkezik a váratlan vég, az osztálytársak önmagukat hibáztatva keresik az öngyilkosság okát. Ebben a labilis életkorban egy szikra is elég a végzetes lépéshez, bár jó lett volna kicsit tudni, mi is volt az a porszem, amely a tetté kristályosodás robbanását beindította.
A Kolibri Színház drámapályázatának nyertes darabja azonban így is értékes elõadássá érett, biztos, hogy gimnazista célközönségnek máshogy, még többet mond, mint nekünk, "okos" felnõtteknek. Vidovszky György és saját nevelésû, egyedülálló csapata újabb létfontosságú elõadással ajándékozott meg.