Sziasztok!

Szoktam olvasni a fórumot. Nagyon értelmes hozzászólások születnek baráti csevelyben.
Amikor a Duna TV-n ment a DM, én is minden részt láttam és nagyon tetszett a sorozat.

Amiért most tollat ragadtam az nem hagy nyugodni engem. Pi-nek vagy kisebbségi komplesszusa van, hogy bomlassza a fórumot, vagy eleve a természetében rejlik a kötözködés. Nem értem, hisz az "ellenségei" már nincsenek itt a topicban, úgy láttam elköszöntek. Akkor mi ez az utolsó hozzászólás?

Úgy láttam a többiek itt nagyon értelmes, békeszeretõ fórumozók, akikkel mindent meg lehet beszélni, akkor mi ez a mûbalhé? Tudom nincs közöm hozzá, mert nem ide tartozok, de a bögyömben volt, hogy nem volt neki elég, hogy pár ember miatta itt hagyta a topicolást, most újabb balhét gerjeszt mesterségesen. Ne haragudj Pi, de nagyon unszimpi vagy a régimódi nézeteiddel. Az az elmélet, ami a fejedben megszületett /Joan és M anyja egy és ugyanaz a személy/ meg egyenesen abszordum.

Igaza volt annak a személynek aki azt irta, hogy eleinte nagyon frappáns észrevételeid voltak, késõbb kibujt belõled a maradi vénkisasszony, aki itt vezéregyéniség akar maradni és ha nem szólnak hozzád rögtön kiakadsz.

Mesterha, Coppélia, Di-A, Kreková megjelenése itt egy színt hozott, a felvetéseik nagyon értékesek és megfontolandók, a versek csodálatosak, a tapasztalatok átadása meg minden ember elõnyére válik, hisz tanul az esetekbõl.
Csak így tovább még szeretnék sok szépet olvasni tõletek.

Üdv.
Tilda

Goethe - A rémkirály
Egy apa nyargal beteg kisfiával az éjben, a fiú hallucinál, az apa hiába nyugtatja, s mikor végre megérkeznek valahová, addigra a fiú meghal.
Nagyon szép, átütõ erejû verset választottál, remélem hasonló történettel egyikünknek sem kell azért majd szembenézni ! Az én idõmben a rádióban sokszor leadták megzenésítve, Ditrich Fischer-Dieskau elõadásában. Mostanában nem tudom ki az elõadója .

Bizonyos mértékig igazad van, de szerencsére ami a szülõ szerint jó, azt a gyerek nem mindig tartja a saját részére jónak. Ezért gyerek. És a szülõnek az általa jónak tartott irányt kell tartani akár a gyermek elképzelése ellenére is. Ez a látszólagos rossz és a gyermek szemében is jónak tûnõ cselekedet keveréke segít elkendõzni a tényt, hogy mi mégis a gyermekeinkért vagyunk, s amellett hogy öt tesszük a középpontba mégsem fogja úgy érezni, hogy körülötte forog a világ. Amellett kell idõnként határozott nemet is mondani !

Pontositom az elõzõ beírásomat. A gyerek igen is lehet a család központja, de ne tudjon róla !

"....van amikor figyelek a gyerekemre, de bizony van amikor kéri a figyelmet és azt mondom most más dolgom van. ÉS azt hiszem bizonyos gyerekeknél ez sokkal meghatározóbb élmény, mint az, hogy figyelnek rá."

Mirõl ismerhetõ meg a jó szülõ ? Minden idejét a gyermekével kell vajon töltenie ? Csak vele kell foglalkozni ? Õ legyen a világ közepe ? Ha a gyermek azt látja hogy minden körülötte forog, ha minden alá van rendelve az õ szükségleteinek, szeszélyeinek az biztos nagyon fog tetszeni neki adott pillanatban, de mi lesz hosszútávon ? Kell a gyereket kinevezni középpontnak ? Azért ugye nem !
Valóban helyes a gyermekkel sokat foglalkozni, törõdni vele ma és a jövõben, hisz kiskorában lehet a jellemét formálni . Meg kell tanulnia hogy hol a helye a családban vagy az aktuális közösségben. Nem szabad a központba állítani. De ha igen akkor tesszük neki a legrosszabbat, hisz lehet hogy egy hatalmas egoval rendelkezõ, beképzelt, hisztis akarnok lesz belõle, ki azt hiszi hogy a való életben is megilletik mindenféle elõjogok, akár mások kárára is. Biztos hogy meggyûlölteti magát a környezetével, s õ maga is rosszul fogja magát érezni
Hogy M vagy L jó szülõ lesz e ? (ha eljutnak addig !) L tanárnõ, tudja e majd a saját gyerekét helyesen nevelni ? És M ? Elég a helyes étrendje, egészsége felett õrködnie, vagy más is kell ? Lehet e levonni messzemenõ következtetéseket a Peterrel való kapcsolatuk alapján ?

Hát, a mi kb.szolgáltatónknál sosem lehet tudni :D

Ma lenne a 3. évad 1. része ismét, és a Hallmark helyén a mi kábelünk csak azt írja hogy searching... >>(

Na jó megpróbálok egy gyors választ
" A gyerek az anyához odabújik, az apára felnéz. P-nek nincs apja, hát M-ra néz fel."
Ezért gondolod,hogy M-t válassza.
De lehet csak jófejnek tartja vagy ugy gondolja gyerekfejjel,hogy itt kevésbé lenne felügyelet alatt s azt tehetné amit akar,vagyis szabadabb lenne és nem mondanná mindenki meg,hogy mit tegyen.M mikor átpasszolja L-nak talán azt hiszi,hogy a lehetõ legjobb kezekben hagy egy gyereket mivel az õ tapasztalata igen csekély e téren...(L szerinted bebizonyitotta,hogy pocsék anya lessz,mert csak az iskolában van türelme a gyerekekhez,ahol mindenki látja....tényleg igy látod a dolgot?)M vajon miért nem J néninek adja Petert, vagy esetleg Pollynnak,vagy....másnak??
"Nevetséges, hogy felnéz Magára"
Ezzel azt sugalja,hogy rá fellehetne nézni de M-re nem,mert ez nevetséges.Nem hiszem,hogy ilyen nyilt durva és megondolatlan sértésnek szánta volna.Szerintem inkább egy buta szituba bután reagált..De hát kimondhatja el magáról,hogy mindig kéznél van a legmegfelelõbb frappáns és odaillõ válasza....Nem éreztétek még soha,hogy akkor és abban a helyzetben talán jobb lettvolna azt és igy mondanni....Nekem L-ról nem jutott az eszembe errõl az esetrõl,hogy nem lessz jó anya....
M felelõségtudata nem sugalta nekem,hogy saját gyerekét esetleg J nénik adná,valószinüleg márcsak azért sem mert segitségre számitanna a gyerek anyjától is...Nekem M-rõl nem jutott az eszembe errõl az esetrõl,hogy nem lessz jó apa....De folytathatnám a sort Mark-kal,vagy mással....
"....van amikor figyelek a gyerekemre, de bizony van amikor kéri a figyelmet és azt mondom most más dolgom van. ÉS azt hiszem bizonyos gyerekeknél ez sokkal meghatározóbb élmény, mint az, hogy figyelnek rá."
Ki mondja azt a gyerekének,hogy a felnõttek hibátlanok és minden döntése helyes és megfelebezhetetlen...???Ha hibázom bocsánatot kérek a gyerekemtõl és állitom,hogy nem esik nehezemre,esetleg megpróbálom megvilágitanni számára,hogy mit miért tattam ugy-ahogy,milyen cél vagy gondolat vezérelt..Bár lene idõm mindig csak velük lenni,csak rájuk figyelni ahogy egy ideig igényelik(bár ez az idõ is hamar elmulik)de kérdem én akkor miért harcoltunk az emancipációért mikor maradhattunk volna a gyereknevelés és a fakanál mellett....

Szia!
Na látod ez egy jó kérdés! Mert amint a barátunk õszintén a szemünkbe mondja a hiányosságainkat, hibáinkat, az már rosszul esik és megsértõdünk, sõt mi is félve mondjuk el barátainknak a negatív kritikát. Ezekbõl aztán jön a sértõdés, összeveszés, vagy csak a "rossz szájíz". És csak esetleg évek múlva jövünk rá hogy az illetõnek igaza volt, de akkor már rendszerint valami végleg elromlott. Tehát az igazi barátunk õszinte velünk és mégsem?
Ismered azt a mesét hogy úgy szeretem édesapámat mint a sót? ? Körülbelül ezt eredményezi a teljes õszinteség.

Sziasztok mindenkinek.
Bár megigértem,hogy reagálok az elõzõ hozzászólásokhoz is,idõhiányomban egyenlõre ez utolsóval vitatkoznék most egy kicsit(ha az emberkéim látnák,hogy nincs idõm a kedvenc forumomra se,talán elhinnék,hogy mi is dolgozunk idefent néha).
Nos Pi szeretném megkérdezni tõled mielõtt komolyabban elkezdem megvédenni Martint(hiszen az állitás,hogy jó apa lenne tõlem származik),nos szeretném megkérdezni tõled,hogy azt akartad-e megmutatni az esettel,hogy se Martin,se Mark nem válna be jó apának,L pedig egyenesen csapnivaló anya lenne(a falu többi lakóját már ne is emlitsem,hiszen mindenki tudja,hogy P anyukája korházban van,tehát a gyermek egymagára maradt),hiszen szépen levezetted miként próbálják a nem kis felelõséget a másik embertársukra háritanni.Tehát summa-summárum mind megbuktak ezen a vizsgán.....
"Peter magára marad. Szüksége van egy felnõttre. M felé fordul bizalommal"
"Mark talál rá és elviszi M-hoz, mert Peter vele akar lenni."
Válaszold meg miért M és nem MÁS, hiszen te montad a fentieket....
Ha megtudod válaszolni akkor megpróbállak meggyõzni,hogy ebbõl az esetbõl nem következtetheted,hogy Martin nem lenne jó apa..

Szia!
így utólag olvasva lehet hogy nem egészen azt fejeztem ki amit akartam, de a kapcsolat alatt én egy kicsit bensõségesebb dolgokat értettem. De hõsünk utálja mind a kutyát, mind a macskát, és bár volt olyan jelenet, mikor társalgást kezdeményezett vagy nem orvosilag nyilvánított véleményt, érdekes módon senkitõl nem kapott bátorítást, Ezek lehet hogy azt akarják kifejezni, mennyire ellene van a falu hiszen más, vagy hogy nagyon rosszul indította a mûködését és ezáltal beskatulyázták? Egyszer Berttel is próbált beszélgetni Bert kérésére és mikor õszintén beszélt a dologról vagy olyasmit mondott ami nem tetszett, Bert egyszerûen otthagyta a padon.
Hát igen lehet hogy fogynak a mondanivalók, de még mindig élvezettel olvasom minden sorát. további szép napot!

„ DE részben vitatkoznék veled kedves Mesterha, mert szerintem a szovjet filmek között is voltak mestermûvek”

Természetesen vitatkozhatsz, csak nem tudom hogy van e értelme, mikor lényegében én is ezt mondom, bár én nem mellékeltem listát. Én sem azt mondom hogy egyik vagy másik csak jó, vagy csak rossz filmet gyártott. Az általad említett filmek jó részét én is láttam, jó is a meglátás, s nyilván ha gondolkodnánk, még bõvíthetõ is lenne a sor.
"Különben a rendszerváltás a filmek terén tényleg bejött. A rengeteg szemét szovjet film helyett most már rengeteg szemét amerikai filmet tálalnak elénk. Sajnos ritka az érték !"
A rendszerváltásról írtakat maradéktalanul fenntartom ! Az én korszakomban bizony a mozikban vetített filmek ~ 90 százaléka szovjet film volt, a maradékot egy-egy olasz, angol vagy amerikai film alkotta. Tessék leellenõrizni a mai kínálatot ! Mintha megfordult volna a trend . A tv újság kitûnõ terep. Persze ilyen tömegben nem is lehet klasszisokat forgatni. Esetleg hozhatnának még indiai filmeket, ott is van tömeg meg szemét. És a szemét bizony szemét marad, még ha tudunk is ellenpéldákat felhozni. Ja a „szemét” ebben a témában a kulturált megnevezés, különben kimoderálnák.
Ami a háborús filmek szemléletét illeti az oroszokra az volt a jellemzõ hogy filmjeikben a németeket végletesen hülyének állították be. Gutaütés volt, hisz tudjuk hogy a németek idõnként embertelenek, kegyetlenek voltak, de hülyék nem ! Üdítõ kivétel volt az általad is említett „A tavasz 17 pillanata ”. De ez már azért késõi film volt a többihez képest. Az amerikai filmek pedig valóban egy kicsit komédiák. A filmek kapcsán még említsük meg az orosz mesefilmeket. Volt színvonaluk ! Esetleg a meséik is.
Legnagyobb bajom a témában hogy ma is egyoldalúan nevelünk és tanítunk. Valaki mindig elõtérbe helyezi magát, a másikat pedig ha lehet letapossa, kiradirozza.
Min is vitatkozunk??
„Pillanatra visszatérve a teóriához, hogy mi lett volna ha nem marad el a házasságkötés:”
Mondta valaki hogy ez egy tuti megoldás ? Ugye nem . Ez valóban egy elõre menekülés, ami szintén kétesélyes. Jó lehetõség arra hogy ténylegesen testközelbõl megismerjék egymást, egymás gondolatait. Felmérjék az esélyeiket, jövõjüket. Amúgy nem a középkorban vagyunk, mint írtam, ma már nem a patás ördögtõl való a válás gondolata sem !

Nekem bármilyen furcsa, nagyon szimpatikus szereplõ a kutya. Igazi kutyahûséggel követi vélt gazdáját, aki még egy állattal sem képes kapcsolatteremtésre (bár eltûri). Szerintem ez párhuzam a doki-emberek, doki-kutya kapcsolatok között.

„De azért felteszem a kérdést: el tudod-e képzelni, hogy a kapitány és Derszu ugyanaz a személy? ”

Nem tudom . Mentségemre szolgáljon hogy nincs sajátos látásmódom. Amúgy remélem nincs harag ! A 3D-s képeket s a sok információt mit megosztasz velünk sokra értékelem. Az én látásmódommal.

„A Derszu Uzalát újra megnézve már teljesen másként jön át, mint amikor zöldfülûként elõször láttam. Ugyanarról szól, mint a Doc Martin, és ha átmennénk abba a fórumba ugyezekrõl beszélgethetnénk, mint itt. „

?????????

„1902-ben expedíció indul az Usszuri vidékére, vezetõjük Arszenyev kapitány. Az õsi vadon feltérképezésén dolgoznak. Egyik éjszaka találkozik Derszu Uzalával, a nanáj vadásszal. Megkéri, hogy csatlakozzon hozzájuk, legyen segítségükre. Derszu egész életét a tajgán töltötte, ért a fák, a virágok nyelvén. Számára a növények és az állatok éppolyan társak, mint az emberek. A katonák elõször megmosolyogjak az öregember tanácsait, de hamarosan rá kell jönniük, hogy leleményessége, tapasztalatai nélkül nem jutnának messzire. Az expedíció teljesíti feladatát, visszatérhetnek a városba. A mûvelt százados és a természetben élõ Derszu között mély barátság alakul ki. Néhány év múlva Arszenyev ismét kutatóútra indul, és a véletlen ismét elé hozza Derszu Uzalát...
Amikor az öreg látása meg romlik és ez lehetetlenné teszi számára a vadászatot, Arszenyev magával viszi a városba, Derszu azonban itt nem tud élni, visszamegy a vadonba meghalni. „

"A Derszu Uzala, habár cselekménye régen játszódik, mégis mai film, hiszen a ma emberének mesél arról, hogyan élhet az ember egyetértésben, békében a természettel." /Akira Kurosawa/

Ha már én ajánlottam, azt hiszem nekem is kell megvédenem !
A két film nincs is egy súlycsoportban. Nem is voltak-lesznek összevethetõk ! A doc. Martinra már a kutya sem fog emlékezni, mikor a Derszu még mindig a klasszisok között lesz számon tartva ! ( a rendezõ sem akárki!)
Megmutatja hogy két külön korosztály, két külön kultúrából érkezõ, két külön iskolázottsági szinten álló ember között igenis kialakulhat valódi mély barátság, egymás iránti feltétlen tisztelet, mely oly mélységû hogy akár az életüket is feláldoznák a másik megmentése érdekében.
Az öreg vadász számára a növények és az állatok éppolyan társak, mint az emberek. Felismeri a természet jeleit, megérti õket. Együtt tud élni a természettel harmóniában, nem akarja azt kihasználni, ok nélkül tönkretenni. Nem csak elvenni akar, ha teheti védi is, s ad is.
Ugyan a vadonban, mondhatni vadon él, mégis szilárd erkölcsi tartása van, melyet igyekszik megtanítani a vele kapcsolatba került emberekkel. Nem erõszakosan, nem bonyolult magyarázatokkal, hanem példamutatással.
A vadász és a kapitány bizonyos helyzetekben életképtelenek, de a egymásra mindig számíthatnak, a másik segítsége mindig kisegíti õket a bajból

Külön tragédia filmben hogy a kapitány ajándéka, melyet Derszunak ad nagyrabecsülése jeléül, végül is az okozza a vadász halálát.

Kedves Pi !
Lehet hogy elfogult vagyok ezzel (is)a filmmel, de ebben nem tudom elfogadni a véleményedet (persze lehet hogy én tévedek), és most megkérlek a párhuzam megjelenítéséhez MOST ne vedd elõ Joan és M mamája lelkét ! Remélem nem haragszol !
Ui. Majd elfelejtettem, ez a film arra is példa hogy nemcsak az amerikai stúdiókban tudnak jó filmet csinálni. Sõt !! Igaz ezen a vidékeken sem sûrû az igazi remekmû.
Különben a rendszerváltás a filmek terén tényleg bejött. A rengeteg szemét szovjet film helyett most már rengeteg szemét amerikai filmet tálalnak elénk. Sajnos ritka az érték !

Pillanatra visszatérve a teóriához, hogy mi lett volna ha nem marad el a házasságkötés:
„De egy házasságban jobban elengedve magát még azt is megengedheti magának, ami esetleg már nem jó a másiknak. ”
Lehet, de ott már kontroll is van, a másik pontosan látja, tudja annak a cselekedetnek az okát, tudja hogy mi vezetett oda. Esetleg idõben közbe tud lépni. Talán hatni tud a történésre. Hiszen belülrõl látja a dolgokat, talán meg is érti !
L házasságon belül talán jobban megértené M-t, hisz sokkal többet vannak együtt. Együtt étkeznek,
együtt alszanak, együtt horkolnak. Biztos oldottabbá válnak beszélgetéseik, jobban kifejezik magukat, s talán a másik is jobban megérti.
„De elég a magvas gondolatokból, ragyogó nap ígérkezik, használjuk ki a napsütést! Le a tepsivel és irány a természet!”
Nem, nem és nem ! Ez így nem jó !
Ragyogó nap ígérkezik, használjuk ki a napsütést! Tele a tepsit, és irány a természet!
Nos így már azt hiszem jobb !

Én is egy nagy bolond lennék, ha pont egy biológussal vitáznék !
„Hidd el, hogy abból a sokból csak EGY sejtmaggal! A többi csak segít annak az egynek, nélkülük az az egy nem lenne sikeres.”
Nem lehet hogy tartalmilag én is ezt írtam ? Csupán azt nem írtam, hogy egy férfi már csak ilyen gavallér, bõkezûen, számolatlanul szórja a magot. Tessék, tessék, lehet válogatni, pedig azt is tudjuk hogy a nõi petesejt sem hajlandó ám az összes jelentkezõt beengedni. Majd Õ válogat !
Írtad hogy szereted a csavarbolt férfi eladóit zavarba hozni, különleges csavarok kérdésében. Nos a visszavágót majd megtartjuk a különleges, zsinór, fûrész, páncélcsõ vagy angolszász méretezésû menetek területén !
„De azért ha megnézzük sok olyan eset is van, amikor bizony a gyereknek jobb lenne, ha nem lenne apja!”
De azért ha megnézzük sok olyan eset is van, amikor bizony a gyereknek jobb lenne, ha nem lenne anyja! Biztos tudod, nem elég egy gyereket kihordani, etetni, mosdatni. Talán elsõ példa M anyja. Nem ám az egyetlen ilyen anya ! Hány anya dobja el a gyerekét ? Hány nem törõdik vele ? Hány van aki megtartja, eteti, törõdik vele, de közben lelkileg megnyomorítja ? Lennének példáim, hány emberrel találkoztam kik még felnõtt korukban sem tudtak szabadulni az édes mama terrorjától ! Téveszméket vertek beléjük, ismereteket zártak el tõlük, kényszeres cselekedeteket erõltettek rájuk, saját kényelmük érdekében végletekig kihasználták õket !
Óvatosan az ilyen egyértelmû kijelentésekkel ! Amúgy amit írtam senkit nem ment fel !

Kedves Pí!
Bevallom én is úgy voltam vele mint Mesterha, kíváncsiságból ragadtam itt a fórumon, mert a sorozat valóban jó és különleges volt és sokáig csak olvasgattam a cikkeiteket, mígnem egyszercsak úgy éreztem, jó ismerõsök között vagyok. De ami még különlgesebb az az, hogy kérdéseiddel folyamatos töprengésre késztetsz, sajnos mire kieszelem a felvetéseire adandó választ, máris egy újabb témában találom magam. És az én koromban már az ember véleménye nagyon is kialakult, és tudni kell ezeket az itt felvetett dolgokat összegezni, nem a fõrumért hanem magamért. Jó hogy ebben a nem mindennapi társaságban részes lehetek

Hogy mi hozott ide ? A film kapcsán elkezdtem a neten keresgélni, és az kidobta ezt a fórumot. Beleolvasgattam, s feltûnt hogy Ti hölgyeim, milyen mély elemzõkészséggel és tárgyi tudás birtokában társalogtok. De mint írtam „ hot komolyan” ! Hát gondoltam ebbe a sima vizû tóba bedobok már egy kavicsot. Vet e hullámot ? Azóta is dobom, dobom. Biztos észrevettétek hogy idõnként szándékosan provokálok olyan témákkal, mely tudom hogy a nõi lelkek neurotikus pontjai. Nem sértõ szándékkal, de legyenek gyûrûk is már azon a víztükrön ! S átmenetileg itt ragadtam
„A fajfentartási és reprodukciós ösztönrõl: ez azért nem teljesen így van, hiszen nézd meg az állat és növényvilágot: a hím csak egy sejtmaggal járul hozzá, a nõi ivar pedig az egész szervezetével.”
Ami a faj fenntartást illeti Te is tudod, hogy azért így nem igaz, mi az hogy csak 1 sejtmaggal ? Egész sereggel ! Persze idõnként felmerül némely embertársunk kapcsán, hogy ha õ volt a leggyorsabb, legügyesebb sperma, milyen lehetett a többi ? Aztán a késõbbi nevelési folyamatokban szerinted tényleg csak a nõi nemnek vannak érdemei ? Itt szerintem mindkét nemnek vannak érdemei és kötelességei. Ott ahol csak egy szülõ nevel, ott bizony hamarosan jelentkeznek a káros hatások. Az áldozat pedig a gyerek

Kedves Pí!
De egy házasságban jobban elengedve magát még azt is megengedheti magának, ami esetleg már nem jó a másiknak. Ez is két élû fegyver!
valóban. És mégis mennyien teszik meg nap mint nap? Rengetegen. Ezek lehetnek apróságoktól kezdve nagy horderejû dolgokig. És mégis nagyrészt túllépünk rajtuk mert szeretjük a másikat, toleráljuk a hülyeségeit, hiszen nekünk is vannak rossz tulajdonságaink nemcsak a párunknak. Egyébként igazgad volt a régebbi hozzászólásaidban tényleg mindannyian Martinok és Luisák vagyunk, ki így, ki úgy, egymásban keressük önmagunkat, de nem találjuk, hiszen mindenki más. De elég a magvas gondolatokból, ragyogó nap ígérkezik, használjuk ki a napsütést! Le a tepsivel és irány a természet!
(Lehet hogy kicsit zavaros vagyok, de már nem törlök, hanem küldök!)