Programkereső

Téma: Doc Martin

Spoiler
bl.bo 2008 márc. 03. - 09:08:50
(474/1414)
" DM is férfibõl van, ugyanis miután ígéretet kapott egy ott töltött éjszakára, egybõl közelebb tolta a sótartót! "

Nekem is feltûnt. :-))
Válasz
9/10
Kreková 2008 márc. 03. - 08:06:50 9/10
(473/1414)
Valóban kevesen írnak a fórumba, de részemrõl szívesen olvasgatom minden nap, Sõt megnéztem a feltett videókat is és jókat derültem, mert:
DM is férfibõl van, ugyanis miután ígéretet kapott egy ott töltött éjszakára, egybõl közelebb tolta a sótartót!
Válasz
nofrit 2008 márc. 02. - 22:54:30
(472/1414)
Én is itt vagyok. Imádlak olvasni titeket :)
Válasz
bl.bo 2008 márc. 02. - 22:52:49
(471/1414)
Persze, örülnék én is, ha többen leírnák a véleményüket!
Talán azért csökkent a hszólások száma, mert már elég részletesen ki lett vesézve a film.

Jóéjt!
Válasz
bl.bo 2008 márc. 02. - 21:43:45
(470/1414)
" Úgy gondolom, hogy az Õ történetükben, ha korai volt is, szükségszerû a házasság felvetõdése, majd elvetése. "

Igen, elõbbrevitte a kapcsolatukat.
Válasz
bl.bo 2008 márc. 02. - 21:09:10
(469/1414)
Bár nem túl fontos momentum, eszembe jutott, hogy M. nyilván a legjobb, legszebb öltönyét vitte tisztítóba, hogy võlegényként felvegye. Amikor délután már közelgett az esküvõ idõpontja, fel akarta venni, de kiderült, hogy a tisztítós nem az õ ruháját adta oda. Így hát errõl le kellett mondania, a szekrényben maradt következõ legjobb öltönyét vette fel. Aztán segédkezett a szülésben, és ezt is le kellett tennie, és egy másikat felvenni.
Ahogy az öltönyökben haladt a kevésbé ünnepi felé, az is kiábrázolja az esküvõtõl való távolodást.

Az életben semmi sem véletlen!, minden kis apró eseménynek van valami jelentõsége, és azért is életszerû ez a filmsorozat, mert a jellemek fejlõdésén túl ezt is beépítik.
Az akadályok nekünk, kívülálló nézõknek a jeleneteket izgalmassá, néhol viccessé teszik, de nem csak errõl van szó!
Hányféle akadály is jött közbe?
- Az esküvõi virágok bezárva maradtak az üzletben, mert a virágárust a rendõr túlbuzgóságában letartóztatta („Rossz elõjel” – mondja Joan, M-nak anyja helyett anyja).
- Ugyanaznap az esküvõ levezénylésével megbízott papnak eltörik a csípõje, és kórházba szállítják („Vikárius nélkül nincs esküvõ” – mondja Joan).
- Amikor fel szeretné venni, kiderül, hogy a võlegényruhát a tisztítós elcserélte más ruhájával.
- Az esküvõi sátor összeomlik.

Csupa olyan akadály, ami közvetlenül az esküvõvel kapcsolatos. Számomra ezeknek az akadályoknak egyértelmû üzenete, hogy ennek az esküvõnek nem szabad (még) megtörténnie, el kell engedni...

M. és L. részérõl ezért jó döntés volt, hogy elengedték.

(Voltatok már úgy, hogy valamit nagyon szerettetek volna, de jöttek az akadályok? Van, amikor csak próba ez, de van, amikor jelzés, hogy talán nem kéne a csukott ajtókat betörve továbbnyomulni. Velem elõfordult régen, hogy addig döngettem, amíg el nem értem a célom, s akkor jöttem rá, hogy az én védelmemre volt az a kapu bezárva...)


Nem tudom, hogy M. és L. mennyi ideje éltek egy faluban (kb. 3 évet saccolok), de más egy faluban élni, ritkán beszélgetve felületesen ismeretségben, és megint más gyakran találkozva, közelebbrõl megismerkedni.

Ilyen szempontból ez az esküvõ kellõen meg nem alapozott, elsietett volt, hiszen az "együttjárás" idõszaka nagyon rövid volt, talán 1 hónap.

Bár az esküvõ most elmaradt, ezek az események közelebb hozták õket egymáshoz, az érzéseik is mélyültek.
Várom a további fejlõdést velük kapcsolatban! :-)
Válasz
bl.bo 2008 márc. 02. - 20:47:27
(468/1414)
Amit írtál, hogy a koszorúslány L. kételkedõ énjét jeleníti meg, döbbenetes jó megfigyelés – míg nem írtad, nem tûnt fel.

„ De csak az a fontos milyen mikor együtt vannak, a többi nem számít: milyen mikor együtt vannak? Nem mutatja ki érzelmeit, antiszociális éppúgy mint másokkal, nyomasztó a kapcsolatuk. „

M-nak a koncerten tanúsított viselkedése, aztán az eljegyzési vacsorán: tényleg nyomasztóan hatott L-ra. De ez az „antiszociális” viselkedés nem mindig mutatkozott meg, pl. az idõben ezeket követõ erkély-jelenet, amikor arról beszéltek, hogy csupán 3 hét van az esküvõig; itt M.-ról igazán nem mondható, hogy nem mutatta ki az érzéseit, és az a három „Ne haragudj!” egymás után… – az embernek az jut eszébe, hogy mennyire sokat változott.
Válasz
bl.bo 2008 márc. 02. - 20:45:33
(467/1414)
„Másnap aztán megint a bezárkózott M-nal találkozik s azt kapja hogy beteg, stalker (ezt használja az angol).
Megijed, mikor azt látja, hogy M el akar menni a faluból és fel kell tárnia érzelmeit, hogy maradásra bírja. Látsztólag semmi nincs útjában, hogy összejöjjön M-nal. De hiába teremti meg az alkalmat, M nem kezdeményez.”

A két bekezdés között valami fontos (M. kezdeményezése) kimaradt, ezt kiegészíteném.

Amikor L. megmondja M-nak, hogy szereti, nem hiszi el, és betegségnek (képzelt vonzódásnak) tartja, L. egy darabig hitetlenkedve hallgatja a fejtegetését, aztán felháborodva leken egy pofont neki.
Ezután L. kerülné, de M. keresi vele a találkozást (azóta már átértékelte magában, amit L. mondott neki), és meglepi egy figyelmességgel, a születésnapjára megajándékozza egy képeslappal, plusz meghívja õt magához vacsorára! L. azt hiszi, hogy az ötlet Joan-tól származik, mert nem néz ki ilyen figyelmességet M-ból, de téved.
A lapot megköszöni, de a vacsorameghívás elfogadása elmarad, mert megpillantja a rég nem látott apját közeledni, bemutatja õket egymásnak, aztán M. magukra hagyja õket.
M. közben Joan-tól megtudja, hogy L. apja évekkel ezelõtt tûnt el, amikor egy nagyobb összeget ellopott, de L. nem hitte el ezt az apjáról.
Amikor legközelebb találkozik M. a lánnyal, õ épp fagyit eszik, M.-t is megkínálja, újra közvetlen, látszik, megbocsátotta már M.-nak a betegséggel gyanúsításos esetet. Beszélgetés közben M. elmondja L-nak, hogy Joan lopáson kapta az apját. L. nem hiszi, és tehetetlen haragjában a fagyiját M. homlokára nyomva távozik. M.-nak nincs lehetõsége további magyarázatra, mert feltartják, és így benne az rögzül, hogy L. haragszik, és látni sem akarja.
Ezután történik, hogy M. el akar menni a faluból, de L. azt mondja, szeretné, ha maradna – így mégis marad.


„ÉS nem tesz semmit a koncerten, csak a szokásos elutasító modora.”

M.-nek ez a modora egyáltalán nem elutasító (bár annak hathat), csak gátlásos; mivel az érzéseit nem nyilvánítja ki, távolságtartónak, hidegnek látszik akaratlanul.
Válasz
9/10
julio 2008 márc. 02. - 19:54:13 9/10
(466/1414)
Amikor pedig megtalálja akkor elmenekül, nem olyan mint aminek gondolta. Vágyik valamire , de olyanra ami hagyományos, ezt a dokitól nem kaphatja meg. Nagykérdés ,hogy elfogadja a dokit minden furcsaságával együtt.A kapocs ami két embert egyéleten át összeköt megvan közöttük.
Válasz
9/10
julio 2008 márc. 02. - 19:50:21 9/10
(465/1414)
Sziasztok

Nagyon érdekes volt pi írását olvasni. Én nem nagyon érzem a realitásának annak, hogy L. megszabadul a félelmeitõl. Õ valahogy mindig egyszerûnek képzelte az élete szerintem , nem számított komplikációkra. Lesz gyermeke és családja és úgy fog élni mint egy átlagos család. Igazából õ az aki nem képes vállalni a szerelmét. érdekes az 3. sorozat 1.rszében Burttel folytatott beszélgetés."Úgy néz ki nem szeretne gyereket"
"De igen ha megtalálom az igazit"
Válasz
lady blakeney 2008 márc. 02. - 19:13:51
(464/1414)
Szerény véleményem szerint legalább 2 év,de ez csak tipp!:-)))
Válasz
bl.bo 2008 márc. 02. - 08:39:48
(463/1414)
Ezt nevezem idõzítésnek, Lujza napján összefoglalni L.-t! :-)) Majd még írok.
Válasz
bl.bo 2008 márc. 01. - 21:09:23
(462/1414)
Nagyon jó volt olvasni ezt az eszenciát két részletben a filmrõl! (Épp gondoltam rá, hogy annyi megfigyelés elhangzott már, érdemes lenne összefoglalni.)

Írtad elõzõleg, hogy találtál valami nagyon érdekes összefüggést a s3e7-ben, ami érlelõdik benned, de majd leírod. Ez is benne volt?
Válasz
lady blakeney 2008 márc. 01. - 17:23:54
(461/1414)
Ide csak pszihológusok járnak??;-)Viszont igen jól látják a dolgokat!:-)))))
Válasz
lady blakeney 2008 márc. 01. - 12:43:09
(460/1414)
Nem vagy te pszihológus teljesen véletlen!:-)
Nem semmi ahogy te látod ezt a filmet!Szem nem marad szárazon!:-))))
Válasz
10/10
tusi74 2008 márc. 01. - 09:50:44 10/10
(459/1414)
Hihetetlen ez az elemzésed. Gratulálok! :)
Válasz
bl.bo 2008 febr. 29. - 21:13:36
(458/1414)
Nem a filmbõl szûrõdött le ez a gondolat, csak a film kapcsán írtam le. Egyébként nagyon jó együtt gondolkodni a filmen, olvasni mások meglátásait, amik hol megerõsítenek valamiben, hol pedig felhívják a figyelmem olyasmire, amit nem vettem észre (pl. amit a jelképekrõl írtál, de nem csak ez).

Ma estére elszakadok a sz.géptõl. Jóéjt!
Válasz
bl.bo 2008 febr. 29. - 20:06:16
(457/1414)
Az jutott még eszembe, hogy ha a sorozatnak az lenne a végkifejlete, hogy M. és L. sosem alkot egy párt, akkor simán befejezhették volna az egészet a 3. sorozat utolsó részével.
Válasz
bl.bo 2008 febr. 29. - 20:04:42
(456/1414)
Én is azt gondolom, hogy M.-t csak L és Joan érdekli igazán, a többiek csak nagyon felületesen (nem tökéletesen közömbös, ez Markkal kapcsolatban is látszik). Sosem lesz olyan érdeklõdõ az emberek iránt, mint L., de ha családos ember lenne, azt hiszem, picit változna kedvezõen ilyen irányban is.

Amikor az esküvõ elõtt L. mondta M.-nak, hogy „Szeretlek, de…”, akkor M. befejezte helyette: „…nem tennélek boldoggá.” ; ezt L. helybenhagyta. Aztán M. folytatta, hogy „És te sem tennél engem boldoggá (?)”
L. erre azt mondta: Ó!...igen. (mintha azt mondta volna: "Ó, erre nem is gondoltam!"), aztán sietve hozzátette, hogy ezt nem gondolja, mármint azt, hogy õ nem tenné M.-t boldoggá.
L. számára a döntésében ez volt a szempont: „Boldoggá tesz engem?”

Egyszer hallottam egy kis történetet (nem tudom, valóban megtörtént-e vagy csak tanmese) :
Fiatal pár ment a lelkészhez esküvõ elõtti elbeszélgetésre.
Az öreg pap szeretettel méregette az elõtte ülõ jegyespárt, majd megkérdezte:
- Fiam! Boldog akarsz lenni?
- Igen, atyám! – válaszolta az ifjú.
- És te lányom?
- Én is.
- Akkor ne házasodjatok össze! – tanácsolta a pap.

Miért mondta ezt a sommás mondatot? Mert nem a házasság tesz boldoggá – aki ezt várja tõle, az szükségszerûen csalódni fog. Minél többet várunk a másiktól, annál több csalódást okozhat (nem szándékosan).
Minden ember tökéletlen többé-kevésbé (senki nincs hiba nélkül), és mivel két tökéletlen ember köt házasságot, a házasság sem lehet tökéletes.

Joan elfogadta és szerette M.-t olyannak, amilyen.
M. és L. kapcsolatának végkifejlete szerintem fõleg azon múlik, hogy L. szereti-e M.-t annyira, hogy elfogadja azokkal a tulajdonságaival együtt, amik nehezen elviselhetõk számára.
Arra gondoltam, még mûködõképes is lehetne, ha mindkettõjüknek az lenne a boldogság, ha a másikat boldoggá teheti...
Válasz
10/10
pozsizsuzsi 2008 febr. 29. - 19:59:55 10/10
(455/1414)
Úgy van, én is emlékszem. ( a pofonnak hallatszó csattanásra )
Válasz