feketevipera 2011 okt. 05. - 12:47:45
(1/1)
Sajnos nagyon felemás értékû film, pedig sokkal jobb is lehetett volna (igaz, talán nem a magyar történelem és filmkészítés egyik legsötétebb idõszakában). A háború utáni nyomor és élni akarás ábrázolása viszonylag jó, bár torz abból a szempontból, hogy nagyon is fekete-fehér "sablonokban" mutatják be a szegényebbek és a gazdagabbak életszínvonala közötti különbséget (illetve nem tudtak semlegesek maradni ebben a kérdésben, sõt: a látásmód szándékos sarkításáról beszélhetünk). Nagyon is érezhetõ az átpolitizáltság, az ideológiai töltet, hiszen kizárólag a baloldali gondolkodású emberek a jófiúk, a "régi rendszerhez" tartozókat szinte kivétel nélkül rossznak állítják be, közülük - illetve az értelmiség tagjai közül - csak azok a jók, akik "ráébrednek" arra, hogy Magyarországon hûdeszuper az élet, és hogy nekik is be kell állniuk a munkásság soraiba. (Persze azért a film azt sugallja, hogy az "átállt" értelmiségieket megbecsüli az új rendszer, viszont tudjuk, hogy a valóságban nem egészen így volt, gondoljunk a kitelepítettekre, a koncepciós perekben elítéltekre, azokra, akiket ellehetetlenítettek vagy belsõ/külsõ számûzetésbe kényszerítettek csupán azért, mert "osztályidegenek" voltak.) Egyébként érdekes, hogy az akkori jelent hogyan vetítik át a múltba is (a film 1948-ban készült, és valamikor 1945-ben játszódik): az egyik jelenetben a gyár kapuja mellett (vagy a kapun) mintha a szovjet mintájú címer lenne látható, és minden bizonnyal a pszichopata Rákosi is szívesen vette, hogy párszor felbukkan képeken az arcmása a történet folyamán. Hátborzongató az az ütemesen dörgõ taps, ami az utolsó jelenetek egyikében fogadja a férfi fõszereplõ mondókáját, ez is már az "új szellem" térnyerését mutatja. Az alapvetõen érdekes témát így mérgezi meg az a métely, ami a filmbõl árad, sajna érezni az ideológiai töltetet, amit a nézõkbe próbáltak belesulykolni.