Programkereső

Téma: Egy Carmen

Spoiler
7/10
FElepHánt 2010 júl. 13. - 18:27:55 7/10
(1/1)
A bikafej csak dizájn, nem pattog a flamenco, nincsenek csempészek és színes ruhák: a helyszínnek a neve Sevilla, de az is csak Bár. Kárpáti Pál ragyogó dramaturgiai érzékkel sûríti Villas Pastia kocsmájába a cselekményt, Bizet opera-librettója helyett, inkább Prosper Mérimée kisregénye alapján. A Torreádor és Don José hadnagy jó cimborák, a vendéglátóipari alaphangot jazz-combó és keleteurópai import túrista-görlök adják meg. Carmen sem csábító démon, nem is tüzes, nem is cigány: Lovas Rozi alkata eleve komollyá, energikusan határozottá, legyõzhetetlenül öntörvényûvé teszi. A brutálisan mácsó közegben, ahol a férfi jogosnak érzi, hogy ha szeret és akar egy nõt, az ettõl már szinte a tulajdona, s mivel a féltékenység Andalúziában enyhítõ körülmény, akár meg is ölheti, - Õ saját érzéseit követi, így túl korai elõfutára az egyenjogosító feminizmusnak. Temperamentumos femme fatale helyett Lovas Rozi Nóra-i drámaiságú hõsnõt formál meg, biztos, hogy prózában jobb lett volna, de így, néhány nappal a zavaró akusztikai benyomások után, egy igen szuggesztíven ábrázolt személyiség eleven képét õrizzük emlékezetünkben.

Carmen a mennyekbõl lép alá és halálában oda száll fel a kocsmaasztal ravataláról, Kárpáti Pál rendezése kiválóan mozgatja szereplõit a betonsiló minimál-terében. Frappáns szövegekkel is gazdagítja a történetet, elég itt a szenvtelen komika, Rainer-Micsinyei Nóra vajákosan beás élesztgetését, vagy a Carmennel leszámoló monológot idézni. Az elhagyott falusi szeretõ, Czakó Julianna csalódását árnyaltan kifinomult énekléssel fejezi ki, majd hiteles metamorfózissal, bosszúból szédül mindenki karjába. Sipos György Don Joséja az elvakult szerelem tüzes ikonja, elementáris hévvel énekel, szélsõségessége ellenére képes megõrizni szimpátiánkat. Gazdagítja az arcképcsarnokot Porogi Ádám, a valószínûleg kevéssé jövedelmezõ humán-szférából lecsúszott, derûsen alternatív kocsmárosa. Öblös köszöntésére felkapjuk a fejünket: Molnár Gusztáv-ot harsány antréja egy pillanat alatt a középpontba helyezi, a torreádor-dalban aztán teljes erejében mutatja meg ellenállhatatlan karizmáját.

Grandiózus lényének mélységeit az elõadás legszebb jelenetében ismerhetjük meg: kikosarazva, remegõ szájjal mered maga elé, miközben remegõ kézzel hamuzik a lámpaernyõbe, bajnoki könnyei peregnek alá hõsi profilján, bánatos bluest dünnyög a mikrofonba, a váratlan, ismét õt hívó válaszra pedig hitetlenkedve ugrik fel: "Én?!? Hát mégis engem...!?!" Összességében a Kaposvári Egyetem Színészkarának utolsó és utolsó elõtti éves csapata ígéretes produkcióval rukkolt ki, tovább növelve a Csehov.zip, a Tom Jones, a Mágnáscsárdás és a Cseh Tamás-est keltette jó hírét, a szintén végzõs színész, Kárpáti Pál pedig, koncepciózus írói-rendezõi munkájával, feliratkozott a reményteli fiatal alkotók sorába.
Válasz