Színház

Egy Carmen

opera, magyar, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

A zsámbéki színház 2009-es évadának egyik kiemelkedő előadása "titokban maradt". Színházi workshopnak indult ugyanis a munka és nem azzal a szándékkal, hogy közönség elé kerüljön. A kaposvári egyetem színművészeti tagozatának hallgatói a workshop végére egy olyan előadást hoztak létre, melyre úgy éreztük, kell nézőket hívnunk. Két este láthatták az Ottmaradottak címre keresztelt előadást azok a szerencsések, akikhez eljutott a híre.
Idén ezért már a színház fontosnak ígérkező új bemutatója készül a múlt évben összeállt csapattal, melyről a rendező, Kárpáti Pál a következőket írja:
"Az előadás Bizet Carmenjének újragondolása. Az eredeti - Prosper Mérimée kisregényéből
készült - librettó Sevillában játszódik, szereplői cigánylányok, katonák, csempészek. A mi történetünk nem az opera atmoszféráját kívánja felidézni. Nálunk nem a karrierista tizedes leépüléséről és az ösztönei által irányított cigánylány pusztulásáról szól a darab. A vágyak és indulatok hasonlóak itt is, de ez egy füstös lebuj mélyéről konokul és szikáron kiszivárgó kegyetlen és durva, ám fanyar humorral átitatott történet. Minden szereplő jelen van végig, nem rejthetik el egymás elől szándékaikat és vágyaikat, kénytelenek nyílt kártyákkal játszani. A zsigeri játékon keresztül megpróbáljuk beleásni magunkat az ember bonyolult lélektani folyamataiba. A féktelen mulatozások és túlfűtött érzelmi állapotok mélyén valójában elfojtások, önhazugságok tömege, valamiféle egymás közötti kimondatlan hierarchia lappang.
Zenés színház. Az opera partitúrája a kiindulási pont, de az egy hónapos workshop jellegű próbafolyamaton az a célunk, hogy a színészekkel és zenészekkel egy új zenei anyagot hozzunk létre. Nem tudnánk és nem is akarjuk Bizet operáját színpadra vinni. Élő és aktuális színházat csinálunk, hogy felvethessünk a huszonéves fiatalok belső világával kapcsolatos alapvető, de tabuként kezelt kérdéseket. Ehhez igazítjuk a darab zenei világát is."

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

7/10
FElepHánt 2010 júl. 13. - 18:27:55 7/10
A bikafej csak dizájn, nem pattog a flamenco, nincsenek csempészek és színes ruhák: a helyszínnek a neve Sevilla, de az is csak Bár. Kárpáti Pál ragyogó dramaturgiai érzékkel sûríti Villas Pastia kocsmájába a cselekményt, Bizet opera-librettója helyett, inkább Prosper Mérimée kisregénye alapján. A Torreádor és Don José hadnagy jó cimborák, a vendéglátóipari alaphangot jazz-combó és keleteurópai import túrista-görlök adják meg. Carmen sem csábító démon, nem is tüzes, nem is cigány: Lovas Rozi alkata eleve komollyá, energikusan határozottá, legyõzhetetlenül öntörvényûvé teszi. A brutálisan mácsó közegben, ahol a férfi jogosnak érzi, hogy ha szeret és akar egy nõt, az ettõl már szinte a tulajdona, s mivel a féltékenység Andalúziában enyhítõ körülmény, akár meg is ölheti, - Õ saját érzéseit követi, így túl korai elõfutára az egyenjogosító feminizmusnak. Temperamentumos femme fatale helyett Lovas Rozi Nóra-i drámaiságú hõsnõt formál meg, biztos, hogy prózában jobb lett volna, de így, néhány nappal a zavaró akusztikai benyomások után, egy igen szuggesztíven ábrázolt személyiség eleven képét õrizzük emlékezetünkben.

Carmen a mennyekbõl lép alá és halálában oda száll fel a kocsmaasztal ravataláról, Kárpáti Pál rendezése kiválóan mozgatja szereplõit a betonsiló minimál-terében. Frappáns szövegekkel is gazdagítja a történetet, elég itt a szenvtelen komika, Rainer-Micsinyei Nóra vajákosan beás élesztgetését, vagy a Carmennel leszámoló monológot idézni. Az elhagyott falusi szeretõ, Czakó Julianna csalódását árnyaltan kifinomult énekléssel fejezi ki, majd hiteles metamorfózissal, bosszúból szédül mindenki karjába. Sipos György Don Joséja az elvakult szerelem tüzes ikonja, elementáris hévvel énekel, szélsõségessége ellenére képes megõrizni szimpátiánkat. Gazdagítja az arcképcsarnokot Porogi Ádám, a valószínûleg kevéssé jövedelmezõ humán-szférából lecsúszott, derûsen alternatív kocsmárosa. Öblös köszöntésére felkapjuk a fejünket: Molnár Gusztáv-ot harsány antréja egy pillanat alatt a középpontba helyezi, a torreádor-dalban aztán teljes erejében mutatja meg ellenállhatatlan karizmáját.

Grandiózus lényének mélységeit az elõadás legszebb jelenetében ismerhetjük meg: kikosarazva, remegõ szájjal mered maga elé, miközben remegõ kézzel hamuzik a lámpaernyõbe, bajnoki könnyei peregnek alá hõsi profilján, bánatos bluest dünnyög a mikrofonba, a váratlan, ismét õt hívó válaszra pedig hitetlenkedve ugrik fel: "Én?!? Hát mégis engem...!?!" Összességében a Kaposvári Egyetem Színészkarának utolsó és utolsó elõtti éves csapata ígéretes produkcióval rukkolt ki, tovább növelve a Csehov.zip, a Tom Jones, a Mágnáscsárdás és a Cseh Tamás-est keltette jó hírét, a szintén végzõs színész, Kárpáti Pál pedig, koncepciózus írói-rendezõi munkájával, feliratkozott a reményteli fiatal alkotók sorába.