Kíváncsi voltam rá pár ismerõsöm véleménye alapján. A film alapötlete szerintem nagyon eredeti volt, ezért nagyobb durranásra számítottam. Nem mondom, hogy rossz, mivel egy film célja az hogy szórakoztasson, de számomra nem lesz kultuszfilm. Ehhez a témához nekem kicsit hosszú volt a film.

:) Egyszer kivesézem a Tom És Jerry lelki kompexusait is, az tényleg tele van ilyesmivel :)
De komolyan, az a vonat...azért ez egy titkos szerkentyû. A tevékenységük illegális, félniük kell a lebukástól; hiszen a film során az eredeti építészt el is fogták. Egy teljesen nyilvános helyen csoportosan kitenni magukat egy erõs kábulatnak, amikor védtelenek és bárki rájuk törhet, nem képesek megvédeni magukat.......ez eléggé hihetetlen. Ráadásul a szerkezettel nem nagyon lehet szórakozni, jó alaposan ismerni kell, hogy mûködik, és nagyon meg kell bízni abban, aki kezeli. Pl. amikor Cobb csak magánpasszióból álmodott, akkor Juszuf felügyelte (bár nem mindig, volt, amikor egyedül maradt). De egy közös álomhoz már mindenképpen kell felügyelõ. Azt értem, hogy a nyilvános hely azért kellett, mert gyakorlatilag hirtelen és óvatlanul kell meglepni a célszemélyt, el kell kábítani stb. Na de - az energiaszektor egyik vezetõje, a világ egyik leggazdagabb embere miképpen utazhat egyedül egy gyorsvonaton? Semmi testõrség? Ez teljesen elképzelhetetlen szituáció.
És az álomban a szerelmi fészeknek is Kyotóban, legalábbis Japánban kellett volna lennie. Az utcán randalírozó, robbantgató tömeg viszont számomra arabnak tûnt, nem japánnak.

Azon kívül döbbenetesen gátlástalan a rengeteg agyonnyúzott motívum bedolgozása. Pl. a romlott és élveteg Eanes hol máshol dorbézolna, mint Észak-Afrika egyik zsúfolt, fülledt játékbarlangjában - amirõl jól tudjuk Rejtõ Jenõ óta, hogy a vidám bûnözõk törzshelye. Vagy mintha az Eredendõ bûnbõl, Angyalszívbõl pottyanna ki. Minden mozdulata sematikus.
Juszuf természetesen indiai - mert nyilvánvaló, hogy az indiaiak kísérleteztek legtöbbet a hallucinációval; õk "mindent fordítva gondolnak", úgyhogy ott az emberek felébredni járnak aludni.
És így tovább, séma séma hátán. Minden akciójelenet, a kocsik minden kifarolása, minden lövés és robbanás unásig ismert más filmekbõl. A párbeszédek legtöbbje is tele van panelekkel.
Persze ez mind azt szolgálja, hogy a nézõ azonnal és természetesen be tudjon illeszkedni a film terébe, otthonosan érezze magát, hiszen már "mindent látott", és "tudja, hol van"; a nézõ is könnyen kiigazodik, illetve képes "együtt álmodni" a szereplõkkel.

szerintem semmi köze nincsen a mátrixhoz

ez a film akkor is létezne ha a mátrixot nem csinálják meg

szakadjunk már le a mátrixról szerintem
az egy 11 éves film
a mátrixban eleve egy komplex világ létezik egy virtuális valóságban ahol az emberek az egész életüket leélik, az eredetben pedig csak pár ember egy pár órát alszik és álmodnak

a mátrixban se volt megmagyarázva minden, mégis most mindenki ebben a filmben meg akar magyarázni mindent
pl:
a mai napig nem értem hogy a mátrix 3 -ban Neo a film vége felé hogy volt képes a valóságban is megállítani az õrszemeket, sõt el is pusztította õket ?
(egyébként a mátrix is nagy kedvencem)

ilyen alapon pl: minden gengszteres film keresztapa koppintás ?
vagy minden sci-fi star-wars koppintás ?
stb.

Minden film fikció, nem feltétlenül kell, hogy sok köze legyen a valósághoz. Amikor nézel egy jobb filmet, akkor az fokozatosan megtanít a saját jel és szabályrendszerére, s ha sikerül vele azonosulnod, akkor bejön a film, ha nem, nem,:)

szerintem az valami nagy távolságú vonat volt nem olyan mint itt magyarországon
mindenkinek megvan a maga kényelmes helye miért mászkáltak volna az emberek ?
max wc -re, úgy mint egy repülõn
de biztos úgy választották meg a helyet hogy ne rajtuk keresztül mászkáljanak :)
látod ? mindenre lehet válaszolni :)

érdekes volt olvasni a hozzászólásaidat, elég mélyen belementél a dologba

nem rossz indulatból mondom de így ahogy te látod a dolgokat egy szimpla tom és jerry részt is ki lehetne vesézni :)

néz meg még egy pár filmet Nolan -tol ezeken is lehet agyalni rendesen:
pl: Memento, The prestige (tökéletes trükk),

amúgy rohadt unalmas volt ez a film, míg a mátrix descartesi filozófája, a párbeszédek ott, egészen a végéig lekötötték az ember elméjét. a látvány is ezerszer jobb volt, és izgalmas is volt.

ez az Eredet egy médiablöff. konzumidióták és/vagy fiatalok pedig eszik rendesen.

minden durva jelenetet elsütöttek a bemutatóban. (vonat az autóúton, várost felhajtja a csaj.) ez eléggé ciki.

erõsen mátrix koppintás. csak a két film között annyi a különbség, hogy a mátrix 1000x jobb.

ez teljesen mûmájer. giccses. üresfejû.
pl hogy tudnak egymás álmaiba belemenni? semmi magyarázat nincsen.

volt benn egy durva jelenet, amikor a feleségével a vonat elé fekszenek, de ez is csak 3 másodperc.

Még három dolog: az egyik: csak én láttam úgy, hogy a film elején, az Inception cím helyett ez volt kiírva: Syncope? A szinkópának több jelentése is van, többek között az is, hoyg rövid ideig tartó eszméletlenség: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szink%C3%B3pa de természetesen itt inkább az eredeti görög jelentésbõl kellene kiindulni: 'együtt ütni'.
A másik, ami itt már bizonyára sokakban felmerült: miképpen volna lehetséges egy álmot elõre megtervezni? Hiszen az álom épp attól álom, hogy spontán, azonnal keletkezik az álmodó tudatában. Ráadásul ezek az "álmok" nem is voltak álmok, csak valami elõre megtervezett helyszínek, ahol aztán õk egészen tudatosan mozogtak és cselekdtek. A megtervezett helyszínek pedig a célszemély tudatához igazodtak. Pl. az elején Mal azt mondja: "Amint látom, most Arthur tudatában vagyunk" - pedig ez egy japán környezet volt. Arthur tudatalattijában biztosan nem lehetett benne ez a különleges, több emeletes japán épület. Aztán Saito titkos szerelmi fészkérõl az elõzõ építész állítja, hogy az az õ álma. Vagy a fülledt és élveteg mombasai Eanesrõl is nehéz elképzelni, hogy magashegyi sítúráról álmodjon; egészen más álmot tételeznék róla. Ez (is) tehát meglehetõsen kamuszöveg.
Harmadszor - meglehetõsen furcsa az is, hogy ezt, noha illegális tevékenység, meglehetõsen forgalmas környezetben végzik, ráadásul teljesen avatatlan idegenekre bízzák az irányítást. A repülõt még úgy-ahogy ki lehet magyarázni azzal, hogy lefizették a stewardest és védett helyen voltak; de az elején a vonatot, ahol bárki átjárhatott rajtuk és az irányító egy fiú volt, egy szimpla utas - már nagyon nehéz.

És eszembe jutott még egy kérdés: ha mondjuk Mal nem volt függõ Cobbtól...ha mindezt csak Cobb találja ki, ha csak az õ tudatalattija vetíti ki, találja ki Mal ragaszkodását - akkor Cobb álmában vajon miért visszautasító vele? Miért mondja neki azt, hogy nem bízhat benne; miért álmodik róla úgy, hogy öl, pusztít, akadályoz, hogy félni kell tõle? Arthur is utálja, ha felbukkan. Álmodhatna egészen másról is. De miért pont így projektálja?
(És jut eszembe: Ariadné épp azt a munkát végzi el Cobb-bal, amit Arthurnak kellett volna Fisherrel - feltérképezi, mire lehet számítani Cobb tudatalattijában; képes elõre számítani a veszélyekre.)

semmi sincs a stáblista után. végignéztem. rám szóltak a takarítók,hogy tiplizzek.valaki jól be etetett mindenkit.

Az jutott eszembe, hogy ez jellegzetesen az a film, ami igen esélyes arra, hogy a bevételek miatt megpróbálják folytatni, pontosabban az elõzményekrõl forgatni egyet. Ha pedig igen, akkor sok minden kiderülhet arról, vajon Nolan milyennek képzeli az élõ Malt, és mit csináltak ötven évig a Váróban.

„Jaj... azt hiszem, valami erõs nõgyülõletet vetsz ki erre az egészre.”
Hûha…hát ez meglehetõsen érdekes egy mondat. Mitõl lenne bennem nõgyûlölet? Ez a lehetõség olyannyira vonzó és klassz, hogy ha tényleg lehetséges volna, naná hogy én is pont ugyanazt csinálnám, mint Mal. Valószínûleg a nõk nagy része ugyanígy tenne. És elég nagy tanulság, hogy a férfiaknak ez nem túl vonzó lehetõség, õk piszkosul unnák. De én sem unnám meg, ahogy Mal sem.
Amit írtam, a filmbõl levont tanulság: Nolan ezt mondja: hé, ti nõk, ha túlságosan magatokhoz kötitek a férfit, pórul jártok. A nõk agyában sokkal nagyobb szerepe van a kötõdésnek, a kapcsolatnak. Gondolj bele: tulajdonképpen Ariadnét sem az izgalmas kaland vonzotta ahhoz, hogy részt vegyen a vállalkozásban, hanem Cobb. (Hiszen neki nem kellett volna, elég, ha megtervezi és betanítja a szinteket). Õ volt az, aki végig követte Cobb-bot; mert az egészbõl Cobb sorsa érdekelte, nem a kaland.


„Nem hiszem, hogy azok a házak üresek lettek volna, hiszen a szállodát, az összes álomszintet betöltötték projekciók, ahogy valszeg az övékét is. MIndent tudtak teremteni, így embereket is:)))) bármilyen hihetetlen.Projekciókat, amik embereknek látszottak.”
Arthur azt mondja: „az a strukturálatlan álomtér, amiben nincs semmi …legfeljebb csak az, amit otthagyott az, aki már járt ott.”



„Nem tudom, ez lehet így volt”
Nézd, azt, hogy Cobb unta a Várót, és ki akart belõle szabadulni, Cobb mondta, úgyhogy ez teljesen biztos. És az is biztos, hogy ennek Mal volt az akadálya; Mal maradni akart, õ pedig menni. Úgyhogy õ vette rá Malt arra, hogy feküdjenek a vonat alá, õ mondta neki, hogy a világ csak álom, amibõl a halál a szabadulás. Erre nincs más variáció, különben az egész filmet hazugságnak tarthatod, és mondhatod, semmi se úgy volt…..de ahhoz egy másik film kéne, ahol minden másképp van.


„az is lehet, hogy Cobb hazudik önmagának”
Nos, igen, ez nemcsak lehet, hanem teljesen biztos.
Például Cobb saját maga is függõ: õ az álmoktól függ. És õ is tagad, mint minden függõ: amikor a professzor arra kéri, térjen vissza a valóságba, azt mondja: de hiszen a gyerekek számára ez a valóság.
Az a mondat, hogy az élet álom, amibõl a halál a szabadulás, az õ agyát is ugyanígy megfertõzte, õt ugyanígy ez irányítja. Azt mondja, amikor elkezdtek kísérletezni a mesterséges álmokkal, õ volt az, aki mindig mélyebbre és mélyebbre akart menni. Ettõl akarja a professzor visszarántani; õ volt olyan mélyen, ahol a többiek még nem; õ az, aki már képtelen „természetesen” álmodni. És õ az, aki pontosan tudja: akit ez „megfertõz”, az már kevésnek és szûknek fogja érezni a valóságot. Tudja, hogy Ariadnét is függõvé teszi – mert õ is függõ. A függõség egyik jellemzõje, hogy a függõ igyekszik abba másokat is bevonni – hiszen ha a környezete is így viselkedik, akkor a viselkedése máris „normálisnak” minõsül.
Emiatt végül is lehetséges, hogy Cobb számára a valóság már olyannyira el van maszkolva és annyira tagad, olyannyira nem képes szembenézni az igazsággal, hogy szinte minden hazugság, amit állít. Például elképzelhetõ egy olyan variáció is, hogy Mal nem vált függõvé, õ ostobaságnak tartotta a mesterséges álmokat, számára a valóság maradt a gazdag élményanyag alapja; ebben az esetben Mal tényleg fenyegetést jelenthetett Cobb álmaira. Olyan pusztító erõt, ami folyton összeomlással fenyegeti az álmokat – mivel esetleg megpróbálta kirángatni belõle, sikertelenül. Ha így történt, akkor a dolog vége vagy az lehetett, hogy Mal elment, és elvitte magával a gyerekeket is, tehát hogy nem igaz, hogy azok otthon vannak a nagymamával. (Pl. Cobb fel sem ismeri a hangjukat; hogy miért nem, arra is persze több magyarázat lehetséges). Esetleg az is lehet, hogy Cobb tényleg lelökte Malt az ablakból, egy csúnya dulakodás után, és tényleg üldözi a törvény.
Ez mind lehetséges, hiszen Cobb sem szabad. Nem is érzi magát szabadnak. Mal azt mondja neki a Váróban: nem vagy te paranoiás? Nem érzed azt, hogy állandóan üldöznek a „valóságban” is? A rendõrség, pont úgy, mint a projekciók az álomban? (Vagyis: mitõl volna más a „valóság”, mint az álom; ha pedig nem más, akkor mindegyik egy lehetséges valóság, amik között szabadon lehet választani). Az viszont, hogy a paranoiára emlékeztette, azért érdekes, mert szinte minden drog, hallucinogén szer mellékhatásaként, pontosabban szövõdményeként felléphet a paranoia. Az pedig egészen nyilvánvaló, hogy ez az egész álomvilág a hallucinogén szerek hatása alatti „utazásokra” emlékeztet a leginkább.


„és ha még így is volt, miért haragszol ennyire Malra???miért haragszol egy fiktív karakterre? tett valamit ellened? vagy csak kivetítesz vmit rá abból, amit érzel?”
Nézd, ezzel nem tudom, mit akarsz mondani. Ez egy film, amivel a rendezõ valamit közöl. A filmben Mal karaktere játszotta az antagonist szerepét. Ha nem õ játszotta volna, az egész történet másképp alakul. Ezt a kérdést inkább a rendezõnek tedd fel; mondd neki, ne bánjon el így szegény Mallal.
Egyébként Mal karakteréhez, a társfüggõséghez még annyit: Mal „valóságában”, a Váróban mit csinál? Semmit. Milyen célja van azon kívül, hogy együtt legyenek? Semmi. Legyenek együtt és kész. De mivel strukturálják az idõt? Milyen célokat tûzzenek ki? Milyen terveik legyenek, amiért érdemes küzdeni? Ha már elérték azt, hogy együtt legyenek, akkor onnan tovább kellene lépni; de Váróban nem lehet sehová sem lépni. Cobb számára az egy csapda. Neki az egész film során szeme elõtt lebeg a célja: hazajutni a gyerekeihez. A gyerekekkel való együttlét nem olyan statikus, merev és mozdulatlan, üres valami, mint ami a Mallal való együttlétet jelenti: a gyerekekrõl állandóan gondoskodni kell, tanítani és nevelni õket, azok állandóan változnak. A gyerekek nem ejtik csapdába úgy, mint Mal.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nõvel való kapcsolat feltétlenül csapda egy férfi számára. Mondjuk hasonlítsuk össze Ariadnéval, a másik nõi szereplõvel. Mi az, ami Malt Cobb-ból érdekelte? Hogy együtt legyenek. És ezen kívül? Mire volt még kíváncsi? Mit kérdezett, mi iránt érdeklõdött?
- ÉN hiányzom a gyerekeknek? Emlékszel, mit ígértél NEKEM? Válassz ENGEM. Maradj VELEM.
Mal állandóan önmagáról beszél, a saját hiányérzetérõl. Önmagán kívül senki mást sem lát. Cobb gyakorlatilag az õ része: „Milyen érzés egy egész felének lenni” - Cobb az õ fele, hozzá tartozik, neki tartozik, beléje tartozik, ezért Cobbnak kutyakötelessége állandóan vele lenni, ott, ahol õ van; ha nem, hát pusztuljon – a Váróban megkéseli. Ez pedig bármi, csak nem szeretet.
Tulajdonképpen Cobb bármennyit adott neki, az soha nem volt elég; Mal soha nem telt el, soha nem elégedett meg, és soha nem jutott ideje, energiája arra, hoyg Cobb-bon kívül bármi mással is foglalkozzon, bármi egyéb is érdekelje.
Nézzük Ariadnét: õ nem függ Cobbtól. Mégis érdekli, igyekszik felfedezni, még a tilalom ellenére is. Mert nem fél tõle, és nem is nagyon érdekli, Cobb mit szól hozzá, ha nem igazodik hozzá. „Az érdekel, mi lesz veled”. És attól sem fél, hogy szembesítse a rossz dolgaival, hogy negatívnak állítsa be – „a többiek nem is sejtik, hogy tõled kell itt a leginkább félniük” „A tudatalattid nem lehet kellemes hely” stb. Ugyanakkor minden reménytelenség ellenére is bízik benne: „de igen, visszajön”.
Ezért Cobb számára is teljesen természetessé válik, hogy maga mellett tartsa a hegyen. És Ariadnénak is természetes, hogy vele tartson a Váróba. És amikor onnan egyedül kell visszajönnie, akkor sem esik kétségbe, hogy most mi lesz. Nem érzi azt, hogy Cobb nélkül képtelen volna máshol lenni, muszáj, hogy Cobb is ott legyen, ahol õ.
Ariadné nagyon izgalmas dolgokat talál ki, hirtelen szárnyalni kezd a fantáziája: a film leglátványosabb, legjátékosabb jelenetei akkor vannak, amikor csak õ és Cobb van jelen. Õ még izgalmasabb álmokat tudna álmodni, mint Cobb. Viszont érdekes, amit itt mond: „eddig azt hittem, egy álomban a látvány a legérdekesebb - most már tudom, hogy a hangulat.” Vagyis az érzés. És valószínûleg jól érzi magát Cobb társaságában; ez nem ingerli pusztításra.
És érdekes az a jelenet is, ahol tükrök közé zárja önmagát és Cobb-bot. Hirtelen kizár mindenki mást a világból, csak õ és Cobb marad, megsokszorozva, tükrözõdve; aztán hirtelen elpattintja ezt a tükröt, õ nem akar ezen a szûk, bezárt helyen ácsorogni, tovább akar menni és felfedezni, mi van tovább. Együtt megy Cobb-bal, egy irányba, és nem Cobb felé. Mert ha Cobb felé menne, akkor automatikusan szembekerülne vele, mint Mal.




„Cobb bezárta a projekcióját emlékekbe. Ez nem azt jelenti, hogy Mal ezt álmodta. Nem is tudjuk, Mal hogyan álmodik... nincs is errõl szó a filmben.”
Nem is ezt írtam. Hanem hogy Mal meg van rekedve, és teljesen mindegy, milyen projekciókról beszélsz – a film így jellemzi és kész. A film valóságában Mal ilyen. Nolan azt akarta bemutatni, hogy Mal ilyen. Neki ez a véleménye, õ ezt tartotta fontosnak. Ha mást akart volna mondani, akkor másik filmet ír és rendez. Mal nem csinál semmit, csak ül és vár; de ha csinál valamit, akkor inkább ne csinálna, mert csak öl és pusztít. Azon kívül még állandóan kifejezésre jutatja, hogy mennyire rosszul érzi magát, milyen végtelenül szerencsétlen, üres, kétségbeesett és szemrehányó.
Persze Cobb saját magát is így érzi. Az õ problémája az, hogy anno a Váróban képtelen volt nyíltan és õszintén elmondani Malnak, mit szeretne (szeretne innen elmenni) – mert félt, abból mi lenne. Tulajdonképpen õ is ugyanúgy függött Maltól, mint az tõle – így hát alamuszi úton, sunyin manipulálta. Csak hát, a manipuláció önjáróvá vált, önállósította magát, olyanná vált, mint egy halálos betegség, és pusztított. Cobb addig nem is talált békét, amíg nem tudta mindezt nyíltan, szemtõl-szembe elmondani Malnak, tehát a kommunikációjukat ismét õszintévé és nyílttá tenni. És ugyanakkor elengedni. Tulajdonképpen ez volt Cobb egyik legfõbb problémája: hogy mivel õ is fügött Maltól, képtelen volt elengedni, magával hurcolta, manipulálta; de akkor is, így sem volt elkerülhetõ az, hogy elveszítse. Manipulációval, sunyi módon nem lehet valakit magunkhoz kötni, az elvesztés teljesen törvényszerûen bekövetkezik. És ezt kellett Cobbnak feldolgoznia; utólag is magához kötötte Malt, kísértetté vált az álmaiban. Be kellett vallania neki, hogy õ rontotta meg, õ okozta a pusztulását és végleg el kellett engednie, hogy továbbléphessen, teljesen újat kezdhessen, megszabadulva az árnyaktól, a visszahúzó, dermesztõ emlékektõl, a Maltól való függõségtõl, félelemtõl. Hogy Mal számára többé ne ijesztõ árnyék, mélybe húzó kötelék legyen.



„Hát ja, a saját projekcióm valszeg irántam érdeklõdik, ahogy Fisher nagybácsi projekciója is Fisher iránt a filmben:))))) a szállodai szinten.”
Tulajdonképpen a filmet úgy is lehet értelmezni, hogy az egész csapat, sõt Saito és Mal is csupán Cobb projekciója, valamiféle tudati kivetülése. A csapattársak valamiképp Cobb jellemét tükrözik vissza, hiszen mindegyikbõl csak az érdekes, hogy õhozzá kötõdnek; az életükbõl semmi mást nem tudunk meg, csak ami Cobb-bal kapcsolatos. Nagyon különös, hogy ez a világ mennyire homogén. Senkirõl sem tudjuk meg, hogy bármiféle egyéb kapcsolata, felesége, barátnõje, szerelme volna. Ebben a projektben csak Cobbnak lehet magánélete, másnak nem. Illetve van egy különös félmondat Saito férjes asszony szeretõjérõl, aki elárulta a rejtekhelyet. És amint írtad, hogy az elõzõ álomjelenetben kapcsolatot véltél felfedezni Saito és Mal között…hát...nem tudom. „Közel járt, már majdnem megtudta”….vagy valami ilyesmi a párbeszéd köztük……és ugye éppen Saito az, aki a Váróba ragad velük együtt.
Egyébként az is különös, hogy mintha az volna a párbeszéd értelme: Saito azért öregedett meg, egyedül és keserûen, mert nem kockáztatott. Ugye a helikopterben mondja ezt Cobbnak: Vagy kockáztat, vagy egyedül és keserûen öregszik meg. És ez a párbeszéd tér vissza a végsõ jelenetben. De vajon mi lehetett az, amit Saito nem kockáztatott?
A valóság szintjén nyilván azt, hogy nem vállalta tovább a nyílt versenyt a Fisher-cégbirodalommal. Õ ezt akarta sunyi, álnok módon tönkretenni. És a film álomterében ezért megbûnhõdött, mert mindent elvesztve egyedül öregedett meg. Ugyan a repülõs jelenet szerint nem – hiszen felébredt és telefonált, betartotta az ígéretét.
Saitón kívül még Fisher is eljut a Váróba; Fisher is egy olyan szereplõ, aki valamiféle változáson megy át, akinek a hátterérõl, magánéletérõl megtudunk valamit.
A többiekrõl semmit.


„Ezt honnan tudod? hogy utálná a többi feladatot és kivonná magát? holvolt errõl szó a filmben? minden feladatot szabotál:) még a projekció is résztvevõ és felbukkan....”
Nézd, bármikor, amikor felbukkan, volna rá lehetõsége, hogy érdeklõdjön arról, mik Cobb aktuális tervei, céljai. Vagy a többieknek. Pl. a professzornak, aki talán az apja. Mi van a nagymamával, mi van a gyerekekkel (azon kívül, hogy õt hiányolják-e) és így tovább. Felbukkanhatna segítõként is.
Az, hogy pont így szerepelteti Nolan, nyilván nagyon tudatosan, elõre megfontoltan teszi. Így fejezi ki a véleményét valamirõl, és mivel minden szereplõt élõ emberek játszanak, nem valami animáció stb., ezért a FILM TERÉBEN minden szereplõ ugyanúgy személy, egyéniség, akiken keresztül az alkotó elmondja az üzenetét.



„ezt hol írtam? azt írtam, sztem van vmi kapcsolat közöttük.A totem kétszer is kapcsolatba kerül Saitoval. és az elsõ jelenetnél nekem Mal még vibrálónak, elevennek tûnik.”
Igen, a totem és Saito…hát a totemnek tényleg nincs valódi jelentéshordozó szerepe. Írtál a gyûrûrõl, mint esetleges totemrõl – de a legelsõ álomjelenetekben is az ujján van, úgyhogy ennek sincs jelentõsége.
Ami Mal elsõ felbukkanását illeti – miért? Belelõ Arthurba. Késõbb hasbaszúrja Ariadnét. Ez szerintem nem éppen életteli és vibráló.



„Nos, pontosan azt írtam, nem derül ki Mal vagy Cobb apja volt, mert a párbeszédben arról volt szó, hogy unokáink és nem tudjuk meg kinek az apja.”
Igen; de az esetleg ad valamilyen támpontot, hogy a professzor Párizsban tanít, és Mal francia. Cobb született amerikai, aki csak diákként járt Párizsban. A professzor viszont tartósan ott tanít.
De érdekes a nagymama is – õ Amerikában van (tehát valószínûleg inkább õ lehet Cobb anyja) – és nem hajlandó beszélni vele a telefonban.
Tehát a filmben a férfi-nõ viszony tényleg nagyon problematikusnak van ábrázolva.



„Halóhaló!!!! ez egy akciódráma, az egyetlen erotikus jelenet az volt, amikor megpuszilták egymást Arthur és Ariadné...(megért egy próbát) Nolan-nak amúgy sem erõsség a filmjeiben bármiféle erotika.De téged ez miért zavar?”
Nem zavar, csak megjegyeztem: ha Mal Cobb tudatalattijának kivetülése, akkor elég természetes volna, hogy szexuális vagy erotikus fantáziaként jelenik meg. Ez a film logikájából következik. Ahhoz nem kell pornófilmet forgatni, hogy a tudatalatti projekciója erotikus vagy szexuális legyen. Azt pl. megemlítik, hogy azért esik az esõ, mert Juszufnak pisilnie kellett. Vagy megjelenik egy gyerekes szélforgó, ítéletként a felnõni nem akaró fiúról. Tehát bármi bevillanhat, hiszen ez a tudatalatti. Ahhoz képest meglepõen tudatos, fegyelmezett, konvencionális és strukturált. Ami azt illet, Lynch filmjei valóban sokkal jobban hasonlítanak a tudatalatti ösztönös és logikátlan csapongására.


„A szerelmet rengetegféleképpen lehet ábrázolni. Nem kell hozzá lágyzenés szexjelenet.... vagy csókok.
Láttad a Bábelt?...”
Igen, láttam. Az nem a tudatalatti projekcióiról szólt, bár tényleg ösztönös jelenet volt.



„? azt hiszem, ez vmi saját elképzelésed a backsztoriról. De vmiért erõsen gyülõlöd azt, aki kötödni szeretne vkihez.”
Van egészséges kötõdés és van beteges függés. Az tény, hogy a filmipar általában a beteges dolgot adja el normálisként; tehát aki a filmekbõl tanul meg szeretni, az normálisnak hiszi a függõséget. Pedig igencsak keserû egy másik ember fogságába esni. És valóban nagyon nehéz ebbõl kigyógyulni. Nagyjából arrafelé kell elindulni, amerre Fisher. Ha valaki szabad, akkor képes arra, hogy adjon a másiknak anélkül, hogy azért viszonzást várna el. Kevéssel is beéri, az is kielégíti – míg aki függõ, annak semmi sem elég, az mindig elégedetlen.
Nolan ezt a függõ viszonyt rombolónak ábrázolta, és az õ dolga, hogy miért. Ha gondolod, bíráld felül a rendezõt.



„Ezt honnan veszed? Mibõl? Hogy energiavámpír lett volna? Errõl nincs szó a filmben.”
Hát, pedig igen. A Váróban addig jut, hogy megkéseli Cobb-bot, végül Ariadné lelövi, és ez azt jelenti, hogy Mal végképp elpusztul, mint projekció is megsemmisül.



„Egy egész felének lenni, azt jelenti van bátorságod önmagadat is megõrizni és csatlakozni egy mibe:) (Olvastál már Feldmár Andrást? hanem, akkor sztem olvass!:)))”
Már olvastam. Nagyon tetszik ez az idézet tõle: "És honnan lehet valóban megtudni, hogy én szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni a másikat. A szeretetnek mondjuk a tesztje, az a másik. Az sohasem én vagyok. Én mondhatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ha a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem... És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de hogy ha a másik azt mondja, hogy mióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor máskor, akkor szeretem."



„Jaj, mamám, leírtam a teóriám, miért látja hirtelen már öreg párosnak magukat, és ha sivárság van a városban, az csak Cobb fejében lehet, mert átveri magát, hogy végre megöregedtek együtt, betartotta az ígéretét, és nem tartozik többé magának és Malnak, így a kis álomvilágában újra szembenézhet végre a gyerekeivel:) Szóval én ezt gondolom. Nem hiszem, hogy Cobb rosszfiú lenne, vagy gyenge, csak egyszerûen elveszett az álom-valóság határon. (talán direkt választotta,talán csak eltévedt)”
Elég sokszor elõkerül a filmben ez az utalás, hogy õ már kipróbálta, ötven évet lehúzott a Váróban; hogy amikor Mallal felébredtek, Malnak nagyon furcsa volt újra a fiatal testébe kerülni a megvénült lelkével stb.
Valamint az is elhangzik, hogy a Váró egy strukturálatlan álomtér, ahol semmi sincs.



„?Sztem a sivár kietlen látvány a szerelem hiányát, elvesztését, múlását jelzi.”
Ne õrjíts már…ugyanúgy szeretik egymást, ugyanúgy ragaszkodnak egymáshoz. Semmi se múlt el, ugyan mi múlt volna el? Cobb minden álmát az emlékei közt tölti, Mal állandóan felbukkan, tele van vele a tudatalattija, és Mal is állandóan vágyakozik Cobb iránt. Semmi sem múlt el.


„Ha már az építõknél tartunk, mikor lemennek, ott már csak Cobb él a Cobb és Mal párosból. Tehát, amit látsz, az csak Cobb tudatalattija lehet. Halott tudatalattijába nem tudsz alászállni, mert már nincs agya..”
Igen, Ariadné megkérdezi: „Ez a te világod?” Bár közben Saito is odakerül és meg is reked, meg is öregszik ott. Ha szerinted Mal és saito közt van valamiféle kapcsolat, akkor szerintem Cobb és Saito még inkább összetartoznak valami módon: együtt „öregedtek meg”, együtt tudnak csak kiszabadulni a Váróból; valami nagyon fontosat együtt éltek át, egymás segítségével – Cobb nem tudta volna átélni, ha Saito nem béreli fel, és Saito sem tudta volna átélni Cobb nélkül.
Valójában, ha az antagonistnak az a szerepe, hogy a fõhõs útjába álljon és ezzel hozza ki belõle a legjobbat, akkor Saito sokkal inkább antagonist, mint Mal. Mal ebben az értelemben Cobb rosszabbik, lehúzó, pusztító énje, akitõl Saito, pontosabban Saito feladatának segítségével szabadul meg.



„Én azt gondolom, az ember szociális lény és mindig függni fog másoktól, a kérdés az hogy ez a függés mennyire korlátoz minket a szabadság és szeretet megélésében.
Miért zavar téged az, hogy egy fiktív karakter függ vki szeretetétõl?”
Mert én is társfüggõ vagyok. Tudom, ez milyen gyötrelmes, és milyen fájdalmas belõle a szabadulás, kínos a távolságtartás. Nagyon is megértem Malt, de tudom, hogy ez a hozzáállás keserû eredményre vezet.


„Szted biztosan analizálható, hogy viselkedik Mal ebben a filmben?”
Igen, ismerem az idevágó szakirodalmat, remekül felismerhetõk a tünetek.


„Mert én azt gondolom - kivéve az elsõ jelenetnél, ott bizonytalan vagyok - hogy Mal egy projekció, egy halvány kivetülés, egy személyiségtöredék, amit Cobb hív elõ a bûntudatából és megtölti az emlékeibõl vmiféle élettel.”
Igen, de az Malon múlt, hogy milyen emlékek maradtak meg róla.
Viszont az elején leírtam: azt el tudom képzelni, hogy Mal valójában elhagyta, és Cobb csak kétségbeesetten hárít, csak képzelõdik arról, hogy õ jó férj és jó apa, hogy sietnie kell a gyerekeihez.
Ebben az esetben, természetesen a felelõsséget is hárítja: Mal kizárta a valóságot, Mal öngyilkos lett, már nem bízhat Malban….lehet, hogy mindez csak üres, önvédõ hárítás és vádaskodás, ami a paranoid gondolkodásra maximálisan jellemzõ logikai bukfenc. És hogy Cobb paranoid, azt épp Mal mondja a Váróban, amikor emlékezteti Cobbot arra, hogy õt mindenhol „üldözik” – az álomban az extraktorok, a valóságban a rendõrök. És az üldöztetéses tartalmak is jellegzetesen a paranoid elmemûködés körébe tartoznak.
Ergo: az egész filmet lehet úgy értékelni, mint egy paranoiddá vált szenvedélybeteg drogos fantáziálását.
A bibi csak ott van, hogy semmiféle vonatkoztatási rendszer nincs, ami segítené ezt eldönteni. És akkor ebbõl a szempontból teljesen MINDEGY, teljesen IRREVELÁNS az, hogy az „igazi” Mal milyen lehetett – a lényeg itt az, hogy a film valóságában, szövetében mi jelenik meg; Mal annyi, amennyit a filmben megtudunk róla – azt kell elfogadnunk, értékelnünk, amit ott megtudunk róluk. Ezt kell elfogadnunk valóságos kapcsolatnak, valódi szereplõknek, és kész. Értelmetlen azon agyalni, hogy vajon milyen lehetett az a Mal, aki nem jelenik meg – mert csak arról tudjuk, hogy milyen, aki megjelenik.
És az a biztos, hogy EZ A FAJTA FÜGGÕSÉGI kötõdés, ami a filmben kettejük között van, nem jó, beteges, romboló és pusztító.


„Még egyszer:) a filmben mindössze néhány villanásnyit képet látsz arról, õk hogy éltek ott lent 50 évet. (A vonatos jelenet és ahogy sétálnak háttal+ ahogy a tengerparton elkezdenek építeni) Projekciók - mindkettõjük elméjébõl -ugyanúgy megjelentek ott (pl. a gyerekek), és miután tudták - vagyis Cobb tolmácsolásában egy ideig Mal is tudta - hogy lent lehetnek 50 évet, miközben fent csak néhány óra tellik el - miért ne próbálták ki, a teremtést. Mal nem Cobb-tól függött sztem - ha már azt a sztorit vesszük valóságnak, amit Cobb elmondott - hanem a teremtés által keltel illuzió tökéletességétõl, attól a világtól, ami számára korlátlan volt.
Amit látunk, az már a rombadõlt illuziók világa. Attól ne várj színt:)))”
Hm. Mal azt mondta, illetve a vonatnál azt mondták: „Mindegy, merre visz a vonat, mert ott is örökké együtt leszünk.” Számára a lényeg az volt, hogy örökké Cobb-bal maradhasson. És ezt ki ne értené meg? Ki ne szeretné ugyanezt? Ezért írtam: szinte mindenki ugyanazt csinálná, amit Mal. De tanulságos, hogy ez hová vezet.



„Csakhogy, én abban hiszek, hogy nem csak az álomban, hanem a valóságban is mi vagyunk a teremtõk:))))))))))))”
Ez érdekes gondolat. Esetleg másodteremtõk, a fantázia, kreativitás olyan, mint a „másodteremtés”.



„Másrészt. Napokban láttam a WALL-e-t és megdöbbentõen emlékeztettek a szemétbõl épített felhõkarcolók az Eredet nagy égbenyúló épületeire. Errõl viszont azt gondolom, az, hogy a világunk egy része - azon szeglete, amit nyugatinak nevezünk, és gazdagnak és civilizáltnak és fejlettnek gondolunk (kérdés, mit tartunk az igazi gazdagság és fejlõdés) azt gondolom, egyértelmûen azt mutatja, a szeretet"mentes"en steril, hatékony technológia és versenyszellemre épülõ feljõdés nem élet és természetbarát.. Ezt pedig:) inkább a patriárchális társadalom problémájának látom. Számomra ezt tükrözte:) a filmben a hatalmas felhõkarcolók építése és aztán összeomlása.”
Arra, hogy patriarchális probléma, nem gondoltam; az viszont eszembe jutott, hogy a film egésze egy LEFELÉ irányuló utazást ábrázolt. Egyre lejjebb és lejjebb mentek. Az egyes szintek közti mozgás mellett az ébresztõ lökést is egy-egy zuhanás adta meg: a hídról belezuhanni a folyóba, a lifttel lezuhanni a liftaknába, a Váróban kizuhanni a felhõkarcolóból. A havas részben ez kissé megakadt, ott több minden is megakadt, kiesett a többi ritmusából, hiszen az kültéri színhely volt, tehát a természet, míg a többi helyszín szigorúan az emberi épített terekhez kötõdött; itt nem volt érvényes a gravitációs anomália és nem zuhanással jutottak ki belõle.
Mindenesetre erre az állandó lefelé tartó motívumra nagyon szépen rápakolódott az égig nyúló felhõkarcolók látványa; két helyszínen a leginkább: Kyotóban, ahol Saito felbérelte õket és a Váróban. Ezek az égig nyúló felhõkarcolók valóban a hiábavaló pökhendiséget fejezték ki, az embertelen nagyképûséget, ami nem ér célt, kudarcot vall. Amirõl kiderül, hogy járhatatlan út, mert aki ezen indul el, az egyedül és keserûen vénül meg. Nem véletlen, hogy Fisher is arra a gondolatra, hogy megszabadul apja vállalatbirodalmától, a felhõkarcolóktól a lehetõ legtávolabb, a „természet ölén” jutott el, egy hegyi kórházteremben. A hegy természetes magaslat, az Istennel való találkozás természetes színhelye; a hó a megtisztulás jele – Fisher mintegy „megtisztult” és „újjászületett”, végleg felnõtt.
Az emberi magaslatok sorsa azonban az összeomlás, a rombadõlés; azok nem különböznek sokban a homokváraktól. A felhõkarcolók foglyul ejtik azokat, akik építették azt; fenyegetõen tornyosulnak föléjük.
Az is érdekes volt, hogy viszont a lefelé tartó út viszont a függõségbe való belemerülést jelentheti – és ebbõl csak egy-egy nagyobb trauma képes kiemelni; vagy „meghal” valaki az álomtéren, vagy nagy ütés, csattanás, esés éri, vízbe pottyan stb. Tehát a függõségtõl csak egy trauma képes megszabadítani.
Hogy az egyes szinteken egyre lassabban múlt az idõ, az szerintem azt jelenti, hogy aki egyre mélyebbre merül egy függõségbe, az egyre nehezebben és lassabban képes abból megszabadulni.



„Nolan férfikarakterei sztem gyönyörûen hozzák a társadalomban is felbukkanó problémákat, ahogy a szuperhõs hirtelen sebezhetõ lesz, , meg akarja menteni a világot/vmely részét és/ vagy a szeretett nõt és hibázik, téved - és gyötri a bûntudat..”
Sajnos egyetlen más filmjét sem láttam.


„Szóval, engem nem bosszant, hogy függnek egymástól, vagy hogy egy szerelemben egy egész két felévé váltak..:) Azért él olyan sok ember egyedül, mert félnek vkihez tartozni. Pedig baromság, mert még akkor is, mikor egy bezárt szobában írsz, olvasol, énekelsz, alszol, akkor is hatással vagy a világra, és teremtesz. Szóval tök mindegy:) összetartozunk, ez van.”
A szerelem valóban egy kölcsönös függés, és az is természetes, hogy összetartozunk, hatunk egymásra. Csak az nem mindegy, hogy ez a hatás építõ, jobbító, szabadító és gyógyító – vagy éppen pusztító és romboló.

Sziasztok! Nagyon tetszett a film, megkockáztatom, hogy Nolan legjobb alkotása az Eredet! Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni.

SPOILER

Amikor a 3. álom szinten vannak a havas tájon akkor ott miért nem lebegnek, miért nincs súlytalanság mint Arthur szintjén? A lökést ugyebár "érzik" /lavina/ de valahogy nem áll össze a kép.

és ha te azt szeretnéd látni, hogy egy hisztérika volt valszeg a házasságban, szíved joga”
Nem, nem gondoltam, hogy Mal hisztérika volna. Egyáltalán nem úgy viselkedik; az egyetlen dühöngõ jelenetet a film szerint elõre megfontolt szándékkal, megtévesztésül rendezte el, õ maga nem tenné. És más jelenetekben sem tûnik számomra hisztérikának, eléggé hûvösen és nyugodtan viselkedik.
Én azt írtam: függõ. Cobbtól függ, szeretne vele összeolvadni úgy, hogy mindenki mást kizárjanak a világukból. Bármirõl álmodhatnának, végül is; hogy mit hoznak bele az álomba, az csak rajtuk múlik. Mal és Cobb közös álmában nincs senki, a nap se süt, minden rideg, kietlen, mesterkélt, nincsenek benne színek, fények, gyümölcsök, élet, emberek, gazdag változatosság, ami képes volna folyton növekedni, bonyolódni; képtelenek egyre újabb és újabb személyeket bevonni, hogy egyre élénkebb legyen az álom. Nem: itt a növekedés is egyhangú: ötven év alatt csak újabb és újabb házakat építettek, ennyi. De nem történt semmi más, minthogy bezárták magukat óriási, hatalmasan fenyegetõ árnyékú, üres és kietlen, kongó házak közé, akik között õk eltörpülnek és még fájdalmasabbnak üresnek érezhetik magukat, mint egy pusztaságban.

Jaj... azt hiszem, valami erõs nõgyülõletet vetsz ki erre az egészre. Nem hiszem, hogy azok a házak üresek lettek volna, hiszen a szállodát, az összes álomszintet betöltötték projekciók, ahogy valszeg az övékét is. MIndent tudtak teremteni, így embereket is:)))) bármilyen hihetetlen.Projekciókat, amik embereknek látszottak.

Malnak ennyi elég volt, de Cobb halálosan megunta, számára ez börtön lett, ahonnan szabadulni akart. És mivel az õ börtönõre Mal volt, ezért muszáj volt valamiképp õt eltávolítani az útból, hogy kiszabadulhasson.

Nem tudom, ez lehet így volt, az is lehet, hogy Cobb hazudik önmagának. és ha még így is volt, miért haragszol ennyire Malra???miért haragszol egy fiktív karakterre? tett valamit ellened? vagy csak kivetítesz vmit rá abból, amit érzel?

Azt mondod, Mal élt a valóságban: csakhogy Cobb képes volt másokkal együtt álmodni – Mal viszont nem. Cobb Mal nélküli álmai nagyszabásúak, izgalmasak, pörgõk és veszélyesek, teli vannak kapcsolatokkal, akcióval, élettel stb. Mal viszont megrekedt abban a szállodai szobában, ahol meghalt (most mindegy, a valóságban mi történt).

Cobb bezárta a projekcióját emlékekbe. Ez nem azt jelenti, hogy Mal ezt álmodta. Nem is tudjuk, Mal hogyan álmodik... nincs is errõl szó a filmben.

Vagy legalábbis Cobb tudatalattijában a szobában rekedt, ott rázza a rácsot és követelõzik. Cobb képtelen másképp álmodni róla, mint újra és újra ugyanott, megrekedve; vagy maximum mint gonosz pusztító erõként, aki bántja. Ha Mal megjelenik, akkor is kizárólag Cobb érdekli, senki máshoz nem bír kötõdni.

Hát ja, a saját projekcióm valszeg irántam érdeklõdik, ahogy Fisher nagybácsi projekciója is Fisher iránt a filmben:))))) a szállodai szinten.

Csak Cobbra figyel, és Cobb-ból is csak annyi érdekli, ami õhozzá kötõdik. De Cobb egyéb tevékenysége, céljai, tervei, munkája egyáltalán nem izgatja. Képtelen volna bármely álomba bekapcsolódni, mert Malt senki sem érdekli, nem izgatja a többi ember, utálná az összes feladatot, mindenhonnan kivonná magát, mert semmi, de semmi nem érdekli, kizárólag Cobb.

Ezt honnan tudod? hogy utálná a többi feladatot és kivonná magát? holvolt errõl szó a filmben? minden feladatot szabotál:) még a projekció is résztvevõ és felbukkan....

Tulajdonképpen még a saját gyerekei sem érdeklik. Cobb viszoont képes rengeteg, egyre újabb és újabb emberekhez kötõdni, megismerni õket, hatni rájuk, együtt dolgozni velük; õt rengeteg minden érdekli, és felelõsségtudatot érez a gyerekei iránt.
Azt írtad, Mal és Saito egy oldalon vannak,

ezt hol írtam? azt írtam, sztem van vmi kapcsolat közöttük.A totem kétszer is kapcsolatba kerül Saitoval. és az elsõ jelenetnél nekem Mal még vibrálónak, elevennek tûnik.

vagy hogy a professzor Mal apja

Nos, pontosan azt írtam, nem derül ki Mal vagy Cobb apja volt, mert a párbeszédben arról volt szó, hogy unokáink és nem tudjuk meg kinek az apja.

– tulajdonképpen teljesen mindegy, mert Mal a valóságban egyikõjükhöz sem kötõdik, senkihez az égvilágon, kizárólag Cobbhoz. Cobb az, aki a film valóságában képes Saitóval és a professzorral együttmûködni, beszélgetni, együtt dolgozni stb.
Még azt sem lehet mondani, hogy Mal és Cobb kapcsolata tele lett volna erotikával, szexuális feszültséggel vagy romantikával, mert egyikre sincs utalás.

Halóhaló!!!! ez egy akciódráma, az egyetlen erotikus jelenet az volt, amikor megpuszilták egymást Arthur és Ariadné...(megért egy próbát) Nolan-nak amúgy sem erõsség a filmjeiben bármiféle erotika.De téged ez miért zavar? A szerelmet rengetegféleképpen lehet ábrázolni. Nem kell hozzá lágyzenés szexjelenet.... vagy csókok.
Láttad a Bábelt? Amiben Bradd Pitt és a felesége között nagy viták vannak? Van egy jelenet, mikor a nõnek pisilni kell, meglõtték a lábát. . esélyes, hogy meg fog halni és nagyon kell pisilnie.. és végül enged a férfinak és hagyja, hogy segítsen. A filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete sztem, annyira meghitt és intim, ahogy a nõ rá van utalva a férfira és végre megbékélve hagyja:) hogy segítsen neki. És hidd el, semmi "szex" nincs benne.

Leginkább csak azt mutatják, hogy _kapcsolatban_ vannak egymással: beszélgetnek, fogják egymás kezét, homokvárat építenek. Egyszer átöleli Cobb, kb. ennyi. És nem is szexuális fantáziaként jelenik meg (holott a tudatalattiban egész természetesen megjelenhetne így is). A házassági évforduló megünneplésére is a lehetõ legkonvencionálisabban készülnek: öltöny, nyakkendõ, csokor virág, hotelszoba….ez így együtt a lehetõ legunalmasabb, legkonzervatívabb. Mal mindent konzervál, konzerválni akar. Vele nincs fejlõdés, kibontakozás, gyógyulás, csak sebek és fájdalom. Utólag belõle kell kigyógyulni.

? azt hiszem, ez vmi saját elképzelésed a backsztoriról. De vmiért erõsen gyülõlöd azt, aki kötödni szeretne vkihez...

Persze Cobb szerette és ragaszkodott hozzá, miért is ne, hiszen gyönyörû és okos, kedves, érzékeny, nagyszerû teremtés. De nem akart önálló lénnyé válni, hanem szinte ráragadt Cobbra, rajta keresztül próbált élni, meghatározni magát, identitást szerezni; tulajdonképpen megpróbálta kiszívni az életerejét. Nem adott, hanem sokkal inkább elvett; nem gazdagított, hanem szegényített, nem gyógyított, hanem betegített.

Ezt honnan veszed? Mibõl? Hogy energiavámpír lett volna? Errõl nincs szó a filmben.

Az ilyen emberektõl a valóságban is muszáj távolságot tartani, nincs más módszer, mert csak így lehet õket rászorítani arra, hogy megpróbáljanak önálló egyéniséggé válni, nem valaki másba beleolvadni. („Milyen egy egész felének lenni”)

Egy egész felének lenni, azt jelenti van bátorságod önmagadat is megõrizni és csatlakozni egy mibe:) (Olvastál már Feldmár Andrást? hanem, akkor sztem olvass!:)))

Amit a strukturálatlan álomtérrõl írtál, abban azért nem értek veled egyet, mert
egy pillanatra mutatták õket, amint megöregedve sétáltak a közös álmukban – és a város akkor is ugyanilyen kihalt és üres volt, mint amikor Ariadnéval látogatott oda. i

Jaj, mamám, leírtam a teóriám, miért látja hirtelen már öreg párosnak magukat, és ha sivárság van a városban, az csak Cobb fejében lehet, mert átveri magát, hogy végre megöregedtek együtt, betartotta az ígéretét, és nem tartozik többé magának és Malnak, így a kis álomvilágában újra szembenézhet végre a gyerekeivel:) Szóval én ezt gondolom. Nem hiszem, hogy Cobb rosszfiú lenne, vagy gyenge, csak egyszerûen elveszett az álom-valóság határon. (talán direkt választotta,talán csak eltévedt)

És ez így logikus is, minden másból ez következik, egészen biztos vagyok abban, hogy ez a sivár, kietlen látvány a rendezõ határozott szándéka volt, Mal személyiségének jellemzésére.

?Sztem a sivár kietlen látvány a szerelem hiányát, elvesztését, múlását jelzi. Ha már az építõknél tartunk, mikor lemennek, ott már csak Cobb él a Cobb és Mal párosból. Tehát, amit látsz, az csak Cobb tudatalattija lehet. Halott tudatalattijába nem tudsz alászállni, mert már nincs agya..

Fisher nekem is szimpatikus volt, leginkább azért, mert a film története az õ „fejlõdésregényét” ábrázolta, ami, a lehetõ legklasszikusabb módon, egy _utazás_ keretében valósult meg; tehát a filmbe bele volt illesztve egy tökéletesen klasszikus fejlõdésregény. Fisher éppen azt az utat járta végig, amit Mal elmulasztott: az önállósodás, saját lábra állás, saját identitás szerzésének útját, aminek során valaki képessé válik mindenki mástól függetlenül is meghatározni magát. Ehhez pedig vállalni kell a magányt, és azt, hogy valaki képes legyen eldobni még azt is, amije van. Hogy szabaddá és valóban önmagává váljon. A másik úton Mal az ellenkezõ véglethez jutott: õ önmagát dobta el, mert képtelen volt bármi mást elengedni.

?? Mal-ról alig tudtunk meg vmi konktrétat a filmben. Bûbájos volt. Meghalt. És néhány emlék és kivetülés. Cobb néhány szavát ismételgeti - amit a saját bûntudata ad a projekció szájába. Az is lehet, hogy Cobb bekattant és megölte:))
Ráadásul Nolan részben saját magát álmodta bele Cobb figurájába...
Fisher-rel kapcsolatban. Nekem az tetszett, hogy törékeny volt és érzõ. Mégis, a katarzist úgy érte el, hogy manipulálták és egy illuzió útján befolyásolták és rávették vmire, amire gondolni sem gondolt. Azt hiszem, olyan, mint a mozinézõk:))))


bocs, az üzi második felét korábban írtam:
)) inkább privátban írok neked.
Én azt gondolom, az ember szociális lény és mindig függni fog másoktól, a kérdés az hogy ez a függés mennyire korlátoz minket a szabadság és szeretet megélésében.
Miért zavar téged az, hogy egy fiktív karakter függ vki szeretetétõl?
Szted biztosan analizálható, hogy viselkedik Mal ebben a filmben? Mert én azt gondolom - kivéve az elsõ jelenetnél, ott bizonytalan vagyok - hogy Mal egy projekció, egy halvány kivetülés, egy személyiségtöredék, amit Cobb hív elõ a bûntudatából és megtölti az emlékeibõl vmiféle élettel.
Még egyszer:) a filmben mindössze néhány villanásnyit képet látsz arról, õk hogy éltek ott lent 50 évet. (A vonatos jelenet és ahogy sétálnak háttal+ ahogy a tengerparton elkezdenek építeni) Projekciók - mindkettõjük elméjébõl -ugyanúgy megjelentek ott (pl. a gyerekek), és miután tudták - vagyis Cobb tolmácsolásában egy ideig Mal is tudta - hogy lent lehetnek 50 évet, miközben fent csak néhány óra tellik el - miért ne próbálták ki, a teremtést. Mal nem Cobb-tól függött sztem - ha már azt a sztorit vesszük valóságnak, amit Cobb elmondott - hanem a teremtés által keltel illuzió tökéletességétõl, attól a világtól, ami számára korlátlan volt.
Amit látunk, az már a rombadõlt illuziók világa. Attól ne várj színt:)))


Csakhogy, én abban hiszek, hogy nem csak az álomban, hanem a valóságban is mi vagyunk a teremtõk:))))))))))))

Másrészt. Napokban láttam a WALL-e-t és megdöbbentõen emlékeztettek a szemétbõl épített felhõkarcolók az Eredet nagy égbenyúló épületeire. Errõl viszont azt gondolom, az, hogy a világunk egy része - azon szeglete, amit nyugatinak nevezünk, és gazdagnak és civilizáltnak és fejlettnek gondolunk (kérdés, mit tartunk az igazi gazdagság és fejlõdés) azt gondolom, egyértelmûen azt mutatja, a szeretet"mentes"en steril, hatékony technológia és versenyszellemre épülõ feljõdés nem élet és természetbarát.. Ezt pedig:) inkább a patriárchális társadalom problémájának látom. Számomra ezt tükrözte:) a filmben a hatalmas felhõkarcolók építése és aztán összeomlása.

Nolan férfikarakterei sztem gyönyörûen hozzák a társadalomban is felbukkanó problémákat, ahogy a szuperhõs hirtelen sebezhetõ lesz, , meg akarja menteni a világot/vmely részét és/ vagy a szeretett nõt és hibázik, téved - és gyötri a bûntudat..
Szóval, engem nem bosszant, hogy függnek egymástól, vagy hogy egy szerelemben egy egész két felévé váltak..:) Azért él olyan sok ember egyedül, mert félnek vkihez tartozni. Pedig baromság, mert még akkor is, mikor egy bezárt szobában írsz, olvasol, énekelsz, alszol, akkor is hatással vagy a világra, és teremtesz. Szóval tök mindegy:) összetartozunk, ez van.

Végig izgultam rajta, DiCpario nagyon jól játszik!
Végre egy jó film. Meg kell nézni!

„és ha te azt szeretnéd látni, hogy egy hisztérika volt valszeg a házasságban, szíved joga”
Nem, nem gondoltam, hogy Mal hisztérika volna. Egyáltalán nem úgy viselkedik; az egyetlen dühöngõ jelenetet a film szerint elõre megfontolt szándékkal, megtévesztésül rendezte el, õ maga nem tenné. És más jelenetekben sem tûnik számomra hisztérikának, eléggé hûvösen és nyugodtan viselkedik.
Én azt írtam: függõ. Cobbtól függ, szeretne vele összeolvadni úgy, hogy mindenki mást kizárjanak a világukból. Bármirõl álmodhatnának, végül is; hogy mit hoznak bele az álomba, az csak rajtuk múlik. Mal és Cobb közös álmában nincs senki, a nap se süt, minden rideg, kietlen, mesterkélt, nincsenek benne színek, fények, gyümölcsök, élet, emberek, gazdag változatosság, ami képes volna folyton növekedni, bonyolódni; képtelenek egyre újabb és újabb személyeket bevonni, hogy egyre élénkebb legyen az álom. Nem: itt a növekedés is egyhangú: ötven év alatt csak újabb és újabb házakat építettek, ennyi. De nem történt semmi más, minthogy bezárták magukat óriási, hatalmasan fenyegetõ árnyékú, üres és kietlen, kongó házak közé, akik között õk eltörpülnek és még fájdalmasabbnak üresnek érezhetik magukat, mint egy pusztaságban.
Malnak ennyi elég volt, de Cobb halálosan megunta, számára ez börtön lett, ahonnan szabadulni akart. És mivel az õ börtönõre Mal volt, ezért muszáj volt valamiképp õt eltávolítani az útból, hogy kiszabadulhasson.
Azt mondod, Mal élt a valóságban: csakhogy Cobb képes volt másokkal együtt álmodni – Mal viszont nem. Cobb Mal nélküli álmai nagyszabásúak, izgalmasak, pörgõk és veszélyesek, teli vannak kapcsolatokkal, akcióval, élettel stb. Mal viszont megrekedt abban a szállodai szobában, ahol meghalt (most mindegy, a valóságban mi történt). Vagy legalábbis Cobb tudatalattijában a szobában rekedt, ott rázza a rácsot és követelõzik. Cobb képtelen másképp álmodni róla, mint újra és újra ugyanott, megrekedve; vagy maximum mint gonosz pusztító erõként, aki bántja. Ha Mal megjelenik, akkor is kizárólag Cobb érdekli, senki máshoz nem bír kötõdni. Csak Cobbra figyel, és Cobb-ból is csak annyi érdekli, ami õhozzá kötõdik. De Cobb egyéb tevékenysége, céljai, tervei, munkája egyáltalán nem izgatja. Képtelen volna bármely álomba bekapcsolódni, mert Malt senki sem érdekli, nem izgatja a többi ember, utálná az összes feladatot, mindenhonnan kivonná magát, mert semmi, de semmi nem érdekli, kizárólag Cobb. Tulajdonképpen még a saját gyerekei sem érdeklik. Cobb viszoont képes rengeteg, egyre újabb és újabb emberekhez kötõdni, megismerni õket, hatni rájuk, együtt dolgozni velük; õt rengeteg minden érdekli, és felelõsségtudatot érez a gyerekei iránt.
Azt írtad, Mal és Saito egy oldalon vannak, vagy hogy a professzor Mal apja – tulajdonképpen teljesen mindegy, mert Mal a valóságban egyikõjükhöz sem kötõdik, senkihez az égvilágon, kizárólag Cobbhoz. Cobb az, aki a film valóságában képes Saitóval és a professzorral együttmûködni, beszélgetni, együtt dolgozni stb.
Még azt sem lehet mondani, hogy Mal és Cobb kapcsolata tele lett volna erotikával, szexuális feszültséggel vagy romantikával, mert egyikre sincs utalás. Leginkább csak azt mutatják, hogy _kapcsolatban_ vannak egymással: beszélgetnek, fogják egymás kezét, homokvárat építenek. Egyszer átöleli Cobb, kb. ennyi. És nem is szexuális fantáziaként jelenik meg (holott a tudatalattiban egész természetesen megjelenhetne így is). A házassági évforduló megünneplésére is a lehetõ legkonvencionálisabban készülnek: öltöny, nyakkendõ, csokor virág, hotelszoba….ez így együtt a lehetõ legunalmasabb, legkonzervatívabb. Mal mindent konzervál, konzerválni akar. Vele nincs fejlõdés, kibontakozás, gyógyulás, csak sebek és fájdalom. Utólag belõle kell kigyógyulni.
Persze Cobb szerette és ragaszkodott hozzá, miért is ne, hiszen gyönyörû és okos, kedves, érzékeny, nagyszerû teremtés. De nem akart önálló lénnyé válni, hanem szinte ráragadt Cobbra, rajta keresztül próbált élni, meghatározni magát, identitást szerezni; tulajdonképpen megpróbálta kiszívni az életerejét. Nem adott, hanem sokkal inkább elvett; nem gazdagított, hanem szegényített, nem gyógyított, hanem betegített.
Az ilyen emberektõl a valóságban is muszáj távolságot tartani, nincs más módszer, mert csak így lehet õket rászorítani arra, hogy megpróbáljanak önálló egyéniséggé válni, nem valaki másba beleolvadni. („Milyen egy egész felének lenni”)
Amit a strukturálatlan álomtérrõl írtál, abban azért nem értek veled egyet, mert egy pillanatra mutatták õket, amint megöregedve sétáltak a közös álmukban – és a város akkor is ugyanilyen kihalt és üres volt, mint amikor Ariadnéval látogatott oda. És ez így logikus is, minden másból ez következik, egészen biztos vagyok abban, hogy ez a sivár, kietlen látvány a rendezõ határozott szándéka volt, Mal személyiségének jellemzésére.

Fisher nekem is szimpatikus volt, leginkább azért, mert a film története az õ „fejlõdésregényét” ábrázolta, ami, a lehetõ legklasszikusabb módon, egy _utazás_ keretében valósult meg; tehát a filmbe bele volt illesztve egy tökéletesen klasszikus fejlõdésregény. Fisher éppen azt az utat járta végig, amit Mal elmulasztott: az önállósodás, saját lábra állás, saját identitás szerzésének útját, aminek során valaki képessé válik mindenki mástól függetlenül is meghatározni magát. Ehhez pedig vállalni kell a magányt, és azt, hogy valaki képes legyen eldobni még azt is, amije van. Hogy szabaddá és valóban önmagává váljon. A másik úton Mal az ellenkezõ véglethez jutott: õ önmagát dobta el, mert képtelen volt bármi mást elengedni.

A Szabadság útjairól priviben írok.

Kicsi mellékszál a részemrõl. Annak ellenére, hogy tetszett a film, halkan megjegyezném, hogy ez is (akárcsak a Matrix) egy anime koppintás. Na nem csak úgy snasszúl az elgondolásé, hanem szinte egy az egybe. Hoolywood ötlettelen már kb. 10 éve, és nem igazán ez bassza a csõrömet, hanem az, hogy pofátlanul nyúlnak le ezt-azt. További szép napot.