Téma: Eredet

gerhajdu 2010 aug. 12. - 12:23:49
(946/2206)
Most akkor ennek a filmnek semmi köze a valósághoz? Miért beszéltek akkor valami alakulatról, ami kifejlesztette ezt a módszert? Végig az járt a fejemben, hogy ebbõl mennyi a valóságos.
szilva35 2010 aug. 11. - 22:35:36 Előzmény Charles Foster Kane
(945/2206)
off
tudom, tudom:) csak ha már "tudományosan" közelítjük meg a témát:) szeretném, ha a filmnézõk tudnák, az Antagonist leginkább pólust jelent a filmben - vmit, ami szembehelyezkedik a fõhõssel és konfliktusok elé állítja õt és nem csak és kizárólag a fõgonoszt, mert az akció és háborúsfilmeken túl is vannak a filmben mûfajok.
Aki meg szeretné magát kínozni azzal, milyen az idegesítõ fõhõs, nézze meg az Adaptáció címû filmet. Brilliáns szatíra arról, milyen forgatókönyvet nem szabad írni:))))))
10/10
Matmov 2010 aug. 11. - 17:18:24 10/10
(944/2206)
spoiler

a pörgettyû említése talán még nem annyira : )de igaz ..
7/10
offtopic
Charles Foster Kane 2010 aug. 11. - 10:47:19 7/10 Előzmény szilva35
(943/2206)
OFF

Ezzel csak azt mondtam, hogy egy jó antagonista ad mélységet a fõszereplõnek.
neo0680 2010 aug. 11. - 09:35:52
(942/2206)
ez egy baromi jó film!!nagyon ott van!!szerintem dicaprio legjobb filmje az összes közül!
10/10
Matmov 2010 aug. 11. - 00:36:48 10/10
(941/2206)
Érdemes megnézni Nolan elsõ filmjét a 'Following'-ot. Párhuzamokat mutat az Eredettel, a befejezése kifejezetten, és így talán észrevehetõbb nála valami féle ars poetica: kétértelmûség, variálás a nézõpontokkal. Majd minden filmjének a vége értelmezhetõ két módon: Memento, Following, Eredet. A utolsó Batman filmben is, valamiféle kétértelmûséget, jó és rossz, igazság és hazugság határán mozgó karaktert képvisel a 'sötét lovag'. Szerintem a Nolan-életmû szerves része annak ábrázolása, hogy soha semmi nem biztos, így aztán mindegy, hogy az Eredet végén mi lesz a pörgettyûvel.
szilva35 2010 aug. 10. - 22:08:50
(940/2206)
egy vígjátékban is van Antagonist és mégsem nevezhetjük ott "fõgonosznak"
7/10
offtopic
Charles Foster Kane 2010 aug. 10. - 21:40:16 7/10
(939/2206)
"Az antagonist-tal kapcsolatban. Az antagonist nem gonoszt jelent, hanem a fõhõssel szemben elhelyezkedõ személyt/ellenséget, aki akadályokat gördít a fõhõs elé, hogy az elérje célját. Sokszor az egyik legszükségesebb szereplõ, hogy a fõhõs archetípusa valóban fejlõdhessen. "

Egy amerikai színészt kérdeztek arról, hogy milyen érzés állandóan gonosz szerepeket játszani. Erre azt felelte, hogy Õ sosem rossz, sõt, Õ az, aki kihozza a fõszereplõbõl a legjobbat. :)

Szal valami ilyesmi egy jó antagonist.
szilva35 2010 aug. 10. - 21:27:04
(938/2206)
off
Azt nem tudom, hogy elõny-e mert néha túlságosan "szakmai" szemmel nézem a filmeket.

Költõ is vagyok, ezért nagyon könnyen maradnak meg a fejemben a végszavak:)))
1.):) Az antagonist-tal kapcsolatban. Az antagonist nem gonoszt jelent, hanem a fõhõssel szemben elhelyezkedõ személyt/ellenséget, aki akadályokat gördít a fõhõs elé, hogy az elérje célját. Sokszor az egyik legszükségesebb szereplõ, hogy a fõhõs archetípusa valóban fejlõdhessen.
on

Az akciófilmekben ez valóban a gonoszt jelenti, de a mûfajonként ez teljesen más "karaktert" is jelölhet. Mal nem valós személy, hanem egy projekció, kivetülése Cobb bûntudatának (el tudod képzelni a bûntudatot barátságos kisangyalnak?).. ezért ennyire vad, dühös - és ha te azt szeretnéd látni, hogy egy hisztérika volt valszeg a házasságban, szíved joga, hiszen minden nézõ maga teremti meg a film valóságát:) A filmben elhangzott, hogy bûbájos volt és voltak szép percek a filmben is, amikor érezhetõ volt a törékenysége. maga Cobb is azt mondja, még csak meg sem közelíti az álomképe azt a valós személyt, akit õ valaha ismert.
2.) szted ebben a filmben ki volt pozítiv szereplõ? mert Saito és Cobb árnyoldalai is szépen vannak reprezentálva, ha vki számomra szimpatikus a társaságban és nem csak felskiccelt karakter, akkor az Fisher. Csakhogy nekem irtó könnyû volt azonosulni ezzel a karakterrel és valszeg a saját érzelmi töltetemet is beleadtam, 4szeri nézésre meg is ríkatott a jelenet az apjával. Hiába, engem kitagadott anyám, meg is õrült, szóval tudom milyen élõ szülõ mellett árvának lenni.
és még vmi:) miután az antagonist-ot nem tudom feltétlen gonoszként elképzelni, ezért azt nem feltétlen gondolom rossz kapcsolatnak ami Mal és Cobb között van a film során. Lehet hogy gyötrelmes, de eljutnak a megbocsátásig és az elengedésig.A közönynél nincs rosszabb - lásd Fisher és az apja...
3. Nem tudom, milyen lehetett a házasságuk és filmbéli karakterek érzelmi kapcsolatáról nehéz sztem vitázni. (A backstory-ról nem is érdemes sztem) A filmbéli dráma nem érintette konkrétan magát a szerelmük történetét és tragédiáját, csak Cobb vívódásait és a feloldozást. Én pedig - lévén, hogy nem vagyok pszichiáter - ebbõl nem tudok levonni túl sok következtetést. Ettõl független, akár boldog, akár boldogtalan szerelem volt, mély érzelmi kötõdés volt közöttük.
4. azt hiszem, a váróban a kép a múltat, a romba dõlõt reprezentálja és nem feltétlen Cobb és Mal kapcsolatát. Az alkotás múlandóságát.. nem látjuk azt a világot teljes pompájában, csak már a konfliktustól - ami vagy valós volt vagy nem filmben- és a rendezõnek nem is volt célja sztem megmutatni azt a virágzó múltat.Cobb jellemfejlõdéséhez erre nem volt szükség.
ja és tegyük hozzá, strukturálatlan álomtér, amiben csak azt látod, amit vmelyik utastárs teremtett. Itt csak azt látod, ami Cobbnak maradt ebbõl...ki tudja, ha a valódi Mal is ott van, mit látsz....

off
A szabadság útjaiban:) én azt gondolom mindkét fõhõs elbukott. Vhol esélyük sem volt, ha a környezetüket jól megnézed. (pedig nagyon szurkoltam nekik...) én nem feltétlen így láttam, hogy a férjét akarta irányítani, mikor emlékeztette õt egy régi álmára és felajánlotta, hogy dolgozik, amíg a férfi felfedezheti magát Párizsban, egyfajta újrakezdésként. De ha szted ez irányítás:) ám legyen, nem szállunk vitába.
Az abortuszról sem nyitnék vitát, én azt gondolom April azért választotta ezt az utat - és tudta, hogy meg fog halni - mert a férje elárulta õt. Nem azzal, hogy nem mert elindulni, hanem, hogy nem vallotta be neki, meggondolta magát és elvállalta az állást. A nagy változás fel is emelhette volna a kapcsolatukat egy magasabb régióba, de a bukás kockázatát is magában rejtette... és a változás túl ijesztõnek bizonyult a polgári idill-hez képest. A nõ éppannyira vak maradt, mint amennyire gyáva a férfi.
ha gondolod, ezt a szabadság útjaiban:) folytathatjuk, itt nem rombolom tovább az EREDETi:) topikot.
szilva35 2010 aug. 10. - 20:39:42
(937/2206)
nem, ZSKF. Ha elég ügyes leszek, Párizsban folytatom tovább.
mozifunner 2010 aug. 10. - 19:54:26
(936/2206)
Ez a film, olyan mint egy bonyolult matematikai egyenlet, aminek a végén nagyon örül a nézõ, ha tudta végig követni azt. Kifejezetten szórakoztató, látványos, és izgalmas, de semmit nem mond az életrõl, a világunkról, érzelmileg pedig nem érint meg egyáltalán. Olyan mint egy óriási gyönyörû színes léggömb... aminek a belsejében csak levegõ van... és semmi más. Vagy mint egy nagy tüzijáték. Mondjuk én azt kisgyerekként szerettem csak. Most meg már unom. Szóval összességében üres és hideg film az Eredet, de mégis ennél jobb kikapcsolódást 2 és fél órára most nem sokat tudok ajánlani. Nálam mondjuk 7 pont 10-bõl.
7/10
offtopic
Charles Foster Kane 2010 aug. 10. - 16:57:08 7/10 Előzmény szilva35
(935/2206)
Elte?
t'nak 2010 aug. 10. - 16:29:41 Előzmény szilva35
(934/2206)
:) Elõnyben vagy, hiszen többször is láttad a filmet, sok mindennek utána olvastál, ráadásul forgatókönyvírással is foglalkozol.
Tehát apró részletekre, szavakra már nem emlékszem.
Viszont, ami a kapcsolatukat, a ragaszkodást illeti:
1. Lám, te tudod, hogy egy valamirevaló hollywoodi filmbe kell antagonist. Az antagonist személyét viszont a forgatókönyvíró szabadon választja ki, nem _muszáj_ a feleséget antagonistává tennie, ha nem _akarja_ éppen õt direkt romboló, destruktív, gonosz erõként szerepeltetni. Ez világos.
2. És ha pontosan tudod és látod, hogy Mal az antagonist szerepét játssza a filmben, akkor nem értem, ugyan miért is akarnád pozitív szereplõként feltüntetni? Ugyan mitõl lenne jó a kapcsolat egy antagonisttal?
3. "egy jó házasságban a két ember, valóban egy egész felévé válik. (legalábbis van egy két barátom, akikkel beszéltünk errõl és átélték (volt aki 40 év házasságban)" – egy jó házasságban lehet. De az nem ez a házasság. Ráadásul össze lehet olvadni valami rossz szimbiózisban is, amikor valamelyik (vagy mindkettõ) a másik meghosszabbításának, de nem önálló lénynek tekinti saját magát és a másikat.
4. Nézd meg azt a képet, amit Nolan errõl az eggyéválásról festett: a Váróban, ahol leéltek ötven évet, az égvilágon senki sincs. Noha minden álom tele van élettel, tele van emberekkel. A próbaálomban színek, fények, gyümölcsökkel rakott kirakat, kávézó, városhajtogatás, vicces üvegajtó, emelkedõ lépcsõ stb...teli volt kreatívitással, élettel. Vonzó volt és izgalmas.
Ezzel szemben a Váró világa kihalt, üres, sivár, szomorú, málló, omladozó, pusztuló. Ilyen világot teremt magának két szimbiózisban élõ ember – ez mindkettejük számára csak lehúzó, pusztító, romboló. Ezt kitûnõen érzékelteti a rendezõ.

A Szabadság útjait is a legtöbb nézõ úgy értékeli, hogy April járt a helyes úton, amit akart, az jó volt. Valószínûleg te is így látod, ha szerinted Mal viselkedése a valóságnak megfelelõ.
Pedig a helyzet hasonló: April ott is csak azzal foglalkozott, hogy a férjét irányítsa, nélküle képtelennek érezte magát arra, hogy változtasson az életén. Ugyanígy Mal számára is az jelenti az életet, hogy Cobb vele van. Ezen kívül semmi más nem érdekli, képtelen önállóan létezni, bármi értelmeset is csinálni, alkotni. Kizárólag rombol és pusztít; ahogyan April is, önálló ötletként megölte a magzatát és maga is meghalt.

Dicaprio már a Gilbert Grape-ben tökéletesen játszotta az elmezakkantat; valószínûleg a filmtörténelemben õ játszotta el legtökéletesebben az értelmi fogyatékos szerepét. A Partot nem láttam.
szilva35 2010 aug. 09. - 20:57:39 Előzmény t'nak
(933/2206)
Mal gonoszságával kapcsolatban. Õ az Antagonist, tehát azt nem várhatjuk, hogy cukorkákat fog osztogatni:)
Én azt gondolom, a nõ hagyta el. Vannak kérdések, mondatok:
Hiányzom a gyerekeknek?
Elárultál.
Megígérted, hogy...

Azt nem hiszem, hogy a nõnek "csüngõ" ragaszkodása volt, egy jó házasságban a két ember, valóban egy egész felévé válik. (legalábbis van egy két barátom, akikkel beszéltünk errõl és átélték (volt aki 40 év házasságban)
én azt gondolom, Dom gabalyodott bele az álomvilágba és Mal otthagyta õt, mert vágyott a valódi életre. Dom pedig az õ hiányát pedig ezzel a történettel próbálja leplezni. Pl. érdekes Ariadné arca, mikor Arthur elmondja, Mal meghalt. (és hogy bûbájos volt:)
Vmi el van rejtve a film elején, nem véletlen, hogy Saito pörgeti meg a Mal totemét és aztán egy azonnali vágással már fiatalok mindketten és az estélyen Mal is feltûnik.
Ott, van egy pont, ahol úgy tûnt nekem, Mal és Saito egy oldalon állnak.

:) A Piaf dallal kapcsolatban, mikor a moziban elõször láttam a filmet -még nem nagyon olvastam róla semmit - nekem azonnal lejött, hogy a dying alone as an old man fulled with regret és a Je ne regret rien kapcsolódnak egymáshoz és nincs köze Cottilard külsõs múltjához. Az is jelzi ezt, hogy miután leszerzõdtette õt a rendezõ, elõször ki akarta venni a filmbõl a dalt, csak közben Zimmer már felhasználta a dalt a nyitózenéhez:)))

Ah, a szabadság útjai is nagyon jó volt- jó kis dráma - igazából, a Part óta tudom, hogy Leo képes komoly elmezakkantott-at játszani.
szilva35 2010 aug. 09. - 20:42:37 Előzmény LenaMerisi
(932/2206)
hát, ha már filmszakra járok, illik néha lelkesedni filmekért:)
Nolan nekem azért tetszik, mert átjárót teremt az amerikai és az európai szerzõi film között.. mindkettõre ráférne egy kis újítás:)
Tarkovszkij és Coraline akkor házifeladat- utóbbira mire lett volna idõm moziban, már nem ment .
Nyisd ki a szemedet láttam -többször is - és az amerikai verziót is. Hiába vitték el bele Penelope Cruzt, az eredeti verzió sokkal nyomasztóbb volt - színek, dialógusok, fényképezés - és vhol túl "világos" volt maga a Vanilia égbolt és a Cameron Diaz szájába adott szövegek se hozták vissza az eredeti konfliktust.
Nos:) miután én azt gondolom, hogy mindannyian a valóságot is teremtjük gondolatainkkal és érzéseinkkel:) ezek a témák közel állnak hozzám.
plusz Fisher karaktere:) megfogott, lévén, hasonlóan rossz viszonyt "ápolok" édesanyámmal.
könnycseppek 2010 aug. 09. - 20:22:16
(931/2206)
Jó hosszú lettem az elõbb...
... ezért folytatom kicsit:-P:-D


*** SPOILER ***

Utánamolvastam és máris másképp gondolom:-)
Lehet, hogy az nem is Saito várója volt, hanem Cobbé, hiszen Õ így képzelhette el a szitut...

Azt hiszem, az is fontos, ki álmodik éppen az egyes szinteket, erre pedig már teljességgel nem emlékszem...

Száz szónak is egy a vége: újranézõs. :-)
könnycseppek 2010 aug. 09. - 20:15:16
(930/2206)
Néhány napja láttam és azóta is 'foglalkoztat':-)
Úgy jöttem ki a moziból, hogy nagyon-nagyon jó film, mert látványos, mert csavaros és/de tulajdonképpen mindent értek:-)
Aztán elõjöttek részletek, amelyeken agyalok, de ettõl még ugyanannyira tetszik;-)
Tudom, hogy legalább még egyszer meg kell néznem moziban, és egyúttal alig várom, hogy megjelenjen DVD-n.

Elolvastam sok-sok hozzászólást és szerintem nem kell annyira túlbonyolítani;-)
Azon még filózom, hogy vajon tényleg attól jó-e egy film, ha beszél róla az ember és foglalkoztatja (nem feltétlenül), de az biztos, hogy EZ a film jó is és rágódhat is rajta az ember.

*** SPOILER ***

Elsõ olvasatra nekem az jött le, hogy végülis tök jól elmagyarázták a filmbeli logikát az álmokról, az építészekrõl, a satöbbikrõl (bár ezt most magamtól nem tudnám elmondani -ezért kell újra látnom:-)) és/de ez egy jó kis hepiendes sztori (végre;-)), mert bár nem dõlt el végül a pörgettyû, de megbicsaklott és akkor az tuti nem marad 'állva'.

DE
aztán jöttek a kis részletek, amelyek bevillantak és amelyek motoszkálnak azóta is;-)

- Érdekes módon, nekem a gyûrû csak egy jelenetben tûnt fel (bár sajnos már nem emlékszem pontosan melyikben), így nem tudom eldönteni, hogy ez vajon tényleg támpont-e.

- Mal fel-felbukkanása azért volt némileg zavaró, mert valahogy nem éreztem a fene nagy szerelmet (pedig végig arról beszéltek -bár jobban belegondolva nem is, csak az ígéretrõl és a bûntudatról), ugyanakkor mindig valahogy gonosz volt és áruló és megbízhatatlan és dühös. Lehet, hogy tényleg csak azért, mert Cobb bûntudata ilyenné tette (Cobb mondta is, hogy nem tud róla olyan szép és jó emlékeket kreálni, mint amilyen valójában volt).

- Mal öngyilkossága pont az a jelenet volt, amelyik -amikor néztem- iszonyat furcsa volt, mert úgy nézett ki, mintha az utca másik oldalán lenne, miközben úgy hívja be Cobb, mintha tényleg csak egy lépéssel visszamehetne a szobába, aztán, mikor kijöttem a moziból, már el is felejtettem és csak késõbb ugrott be, hogy... Ez csak film-technikai megoldás volt, vagy az álom tette ilyen furává?
Apropó: az alapszitu egyébként nekem éppenséggel nagyon fura, mert én nem tudom felidézni PONTOSAN az álmaimat, vagyis ezáltal fel sem merül bennem, hogy az lehetett a valóság -az ilyesmi filmekben meg az az alapszitu, hogy nem lehet különbséget tenni. No mindegy, ez csak egy zárójeles gondolatom;-)

- Cobb szerint abból lehet megtudni, hogy álmodunk, hogy nem tudni, mikor-és-hogyan került az ember arra az aktuális helyre. Igen ám, de egy filmben ez éppenséggel elég nehezen lehet megvalósítható. Úgy értem, nem lehet minden egyes momentumot lejátszani, mert akkor nem lenne elég a két és fél óra:-) Épp ezért nálam az nem "bizonyít semmit", hogy nem mutatták egy-egy esetben, hogy miképp kerültek oda ahova (még akkor sem, ha éppen a magyarázat miatt ettõl a filmtõl ez jogos elvárás lehetne).
Pl. az elején/végén nekem nem az volt a fura, hogy Cobb egyszercsak Mal ölelésébõl a tengerpartra került (bár ez éppen egyértelmû (számomra legalábbis;-)): mivel meghalt, a váróba került); hanem az, hogy miért Saito várójába?

- Saito azért volt öregebb, mert korábban 'halt meg', vagyis nála gyorsabban/több idõ telt el. Igen ám, de Saito miért volt öreg, miközben Cobbék nem öregedtek a saját álmukban? Vagy Õk is öregedtek, csak nem úgy mutatták Õket, mert nem úgy akarták "álmodni" magukat?
Ráadásul, ha azt mondja Cobb, hogy ötven évig voltak ott, az már épp elég idõ az 'együtt öregszünk meg'-hez;-)

- Aztán ott van a totem-pörgettyû. Saito is megpörgette az elején és eldõlt (mármint nem Saito:-D). Vagyis lehet, hogy azért, mert nem az övé, és akkor nem mûködik; de az is lehet, hogy ez a valóság. Bár akkor Cobb miért nem volt 'elég' öreg - úgyhogy ez utóbbi megoldás kilõve:-)

Nem is folytatom, mert kb így megy ez, mikor eszembe jut a film és valszeg ez így lesz amíg nem nézem meg újra (és újra;-)), amíg meg nem értem.

Összességében viszont -mindezek ellenére és éppen ezek miatt IS - nekem nagyon is tetszett az egész. A látvány különösen.
Az pedig cseppet sem érdekel, hogy láttam már az itteni ilyen-olyan megoldásokat más filmekben is. Sõt. Imádom pl. a lassításokat, vagyis, ha van 'értelme', akkor jöjjön csak minél több ilyen részlet!;-) Volt már álmodós téma máshol is, de akkor sem pont ez és így, vagyis jöjjön csak újabb-másabb!;-)

És igen, annak is örülök, hogy szinkronosan néztem, mert nem vagyok perfekt angol és így egy ilyen filmnél a felirat olvasása csak elvonja a figyelmet, a tartalomról, a látványról. És az baj. :-)
szonja7 2010 aug. 09. - 18:31:56 Előzmény ReignMan
(929/2206)
Nézd nem mondtam volna hogy nem érted a filmet ha te magad nem írtad volna de mindegy. Ha rosszul értelmeztem a kritikád ezer bocs és egy anya medve... És az életkor ne legyen már akadály hogy megértsem-e vagy nem...
10/10
G.I. Rambo 2010 aug. 09. - 16:37:36 10/10
(928/2206)
Visszatér, pár száz év múlva.
10/10
Mukki92 2010 aug. 09. - 15:42:12 10/10
(927/2206)
Nagyon jó film. Ilyesmi filmet még nem láttam, mármint ami ilyesmirõl szól. Leonardo DiCaprio tényleg az össze filmjében nagyot alakít, mindenhol annyira jól játssza a szerepét hogy nem lehet összehasonlítani hogy hol volt jó, hol volt kevésbé jó..
Cillian Murphy is egy nagy kedvencem, de õ nem kapott itt túl nagy szerepet most.
Mindenesetre ez a film (szerintem) minden szemszögbõl tökéletes. 10 pont:)