Nagyon megvagyok elégedve a filmmel és örülök neki ,hogy nem csak a tömeggyártás tud lenni a mai filmiparban hanem lehet érdemben is letenni valamit az asztalra itt olvastam egy két embert aki kritizálta a filmet szerintem baromi jó volt pedig nem vagyok az ilyen filmek nagy rajongója tetszett a nem szokásos felvázolása a történetenk és az is ,hogy szakítottak a régi dogmákkal ,hogy nézõnek mi is kell igazából.

Ami az idõtartalmat illeti hát mondjuk amikor elkezdtem akkor elkövettem egy hibát ,hogy nem néztem meg ,hogy milyen hosszú ezért kicsit meglepett amikor 2 óra után még mindig ment a történet de nem bántam meg hiszen így legalább nem kapkodták el.

Elõtte nem volt kedvem elolvasni a könyvet hiszen totál nem érdekelt ,hogy mirõl szól meg bevallom kicsit unalmasnak találtam a témát ezért gondoltam megnézem a filmet mert az azért tömörebb verzió...

Ami pedig az Oscar gálát illeti...

EZT HOGY HOGY NEM BÍRTÁK SEMMIRE SEM JELÖLNI????

Azokat kéne kicsit megkorbácsolni ,hogy ez egy díjat sem érdemelt ki.

U.I.:

Azok akik nem bírták végignézni azok szerintem maradjanak csöndben és kullogjanak vissza a kis sarkukba pattogni mert nem látták ahogy kezd összeálni a kép.

Sajnálom, hogy ezt a filmet nem jelölték idén semmire :-( Végre egy film, aminek mondanivalója is van! Nálam 10/10.

Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy ez a film még jelölést sem kapott, annak ellenére, hogy legalább a sminkért és filmzenéért egyértelmûen gyõztesnek kiáltanám ki az idei "fantasztikus mezõnybõl".
Nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy ez a film egy hatalmas áttörés, mindamellett, hogy szenzációsan jó is. Talán évekkel, évtizedekkel késõbb hajlandóak lesznek észrevenni az emberek.

Mert szerencsére nem járunk egy "rugóra".
Képzeld el milyen embertelen lenne, hogy ha Orwell 1984 analógiáját folytatva, egyre tapsolnánk, egyre lépnénk és egyféle képen gondolkodnánk. Pont ez a szép , hogy sokszínûek vagyunk, sokféle megközelítéssel, állásponttal, érzékenységgel.
A legjobb az, ha megismerhetem a másik véleményét, legyen az jó vagy rossz jelen esetben a Felhõatlaszról.
A saját véleményem úgy is az enyém marad, de jó tudni, lehet a bírálat más.
Kedvenc vesszõparipám az empátia , megérteni azt, hogy a másik miért képviseli azt az álláspontot, és nem az, hogy
saját gõgöm, zsigeri indulatom és még tudnám sorolni tárgyaként kezeljem a másik fórumozót.
Ezért a legritkább estben szoktam reflektálni mások véleményére, mert nem célom a körömszakadtáig tartó vita, ki tudja jobban le száj karatézni a másikat "ketrecharc" ügyben.
Eltökélt szándékától, véleményétõl amúgy sem igazán lehet eltéríteni a másikat, esetleg jól tervezett manipulációval, az meg nem az én világom.
Szóval kedves marie1, így eshet meg , hogy neked nem és másnak igen.... :)

Perry! Egy kedves felbuzdult ismerõsömnek megengedtem, hogy beírjon az én nevem alatt. Õ ugyanis nem regisztrál itt. Aki ismeri az én hozzászólásaimat, rögtön látja, hogy nem én követtem el a beírást. De mivel nem kötelezõ nyomon követni engem, ezért aláírattam vele, hogy világos legyen: csak kölcsön adtam a "nevemet". Annyira felbosszantotta a felszínes, kapkodó, értelmetlen film, hogy nem tudta tûrtõztetni magát. Mondjuk én sem bírtam végignézni az alkotást, másfél óránál befejeztük. Temészetesen igazad van, az ellenreklám még többeket vonz a film elé. Szerencse, hogy pénzt effektíve nem áldoztam rá, mert az különösen boszantott volna. Tudom, hogy ízlések és pofonok...Számomra inkább az az érdekes, hogy miképpen lehet ennyire megosztó egy film. Hogyan gondolkodhat valaki úgy, hogy ez egy nézhetetlen szemét, más meg úgy, hogy élete legnagyobb moziélménye...

Nagyon nagy film...Aki nem érti nézzen Hófehér és a vadászt meg Twilight-ot meg ilyen hulladékokat....

Üzenem mindenkinek, akinek élete legnagyobb moziélménye volt, hogy többet akkor ne menjenek moziba, nehogy hazudniuk kelljen maguknak.
Mel Gibson

Elõre is elnézést kérek azoktól akik nem szeretik a hosszú kommentárokat.
A nagy kérdés lehet-e az adaptáció egyenrangú az eredeti mûvel?
A filmeknél eleve elkerülhetetlen , hogy mint a szabó a nagy szabászollóval úgy a filmen a rendezõ és a vágó de még a dramaturg is "átszabja" az eredeti mûvet, gondolva , hogy a mozi feszes képi világa nem bírja el az epikus hömpölygést.
Már pedig az irodalmi mû szerteágazó egymást átfedõ szerkezete bizony sokakat arra késztetett, hogy hanyatt-homlok meneküljenek a Felhõatlasztól.
Erre most itt van Tom Tykwer aki elkövette a Lé meg a Lola címû dolgozatot, megjegyezem már az is ilyen idõben ugráló
alapokon mozgott, vagy is az idõ mint szerkezeti elem fontos szerepet töltött be, szóval õ már "ugrált":)".
Na, aztán meg a Wachowskiékról még nem is beszélve akik a sci-fi, komputer és más ilyen technikai klütyük -és ne feledjük- a távoli jövõ vízióinak szakavatott mesterei.
A Felhõatlasz az én olvasatomban olyan mint egy kirakós játék, de míg a regény inkább hasonlít Georges Seurat pointealista képeihez, addig a film egy modern puzzlehez.
Mondjuk csak pontosan az veszett el belõle ami elkerülhetetlen volt a gondolati gazdagság, hiszen a regényben a történesek mögött ott az üzenet is, persze a filmben is, hogy senkit sem sértsek meg.
Ezzel nem azt mondom a filmben nincs de tény , hogy a mûfaj miatt sokkal kevésbé árnyaltan , mondhatnám nagyon direktben.
A hatszáz, lassan kibontakozó oldal áll szemben a 3 órás film vágásaival .
Már azzal is van némi gondom , hogy három rendezõ készít egy filmet ami számomra úgy néz mintha 6 film volna.
Míg a regényben úgy bonyolódnak a történetek mint ahogy az orsóhoz tatozik a cérna, addig a filmben elvész a regény eszenciája.
Arról lehetne vitatkozni , hogy egyszerûbb struktúra kell-e a nézõnek a gondolat megértéséhez?
Vagy -ne talán bízzunk abban, hogy megérti és az üzenet maradéktalanul eljut -e hozzá?
Szerintem mindkettõre lesz majd példa.
Tykwer rendezése sokkal filozofikusabb, részletezõ míg Wachowskiéknél inkább a látvány és a digitális hókuszpók dominál.
A szereplõk több dimenzionáltsága jobb estben is csak 2 dimenzióssá válik, pedig ide is el kellene a 3D.
Az már csak hab a tortán, hogy a nõi és férfi szerepek keverednek , de ebben talán része van annak, hogy a testvérek közül a Matrix idején Larry még nem volt Lana.
Azért mentségükre mondva szerintem nem akartak konvencionális megvalósítást és úgy gondolták a felnõtt nézõ képes arra , hogy értelmezzen és saját maga szûrjön le következtetéseket.
Amiért nekem mégis nagy örömöt okozott maga a film az, hogy megõrizte annak a kínai rejtélyes doboznak a tulajdonságát amiben felnyitunk egy fedelet és már ott is van egy másik, vagy az a faragott áttört fa vagy elefántcsont golyó mely ha megrázod kitárul belõle a másik, bonyolult új és új formát mutatva.
Mert ugye létezik Mitchell gondolata és a 3 rendezõ ideológiája a nagy tanulság milyen konstellációban közvetít az egyik és milyenben a másik?
Már pedig a film ha nem is ugyan azt, de a képes arra a kevéseknek sikerülõ "csodára", hogy átemeljen és újra formáljon a mûfajnak megfelelõen egy másik gondolatsort , jelesül a regényét.
Persze ilyen alapon az írók elátkozhatják a filmeseket de nem jöhettek volna létre olyan örökbecsû alkotások mint a Psyho vagy A Ragyogás és más King könyv kivalló filmes megvalósítása, a világirodalomról nem is beszélve.
Akkor még nem is írtam Heller a 22-es csapdájáról, Keyes Virágot Algernonnak örök értékû mozijairól.
Egy szó mint száz töredelmesen be kell valljam háromszor futottam neki a Felhõatlasznak, számomra megérte mert ellenállhatatlanul képes magába szippantani, akár tévelyegni benne, akár rá lelni a gondolatra, mindkettõ izgalmas vállalkozás.
Senkit sem akarok rá beszélni vagy le, annyi bizonyos nem egy sétagalopp, de van üzenete és ha úgy gondolod, hogy
embernek lenni könnyû, akkor nosza csak nézzed meg a Felhõatlaszt.

Kedves Sanderb!

Jutalékot kapsz a pozitív kritikáért, vagy egy 10 alkalmas Felhõatlasz kupont? Engem annyira hidegen hagyott, ez a f*ss, hogy megfáztam...
Idézet tõled: "Az alkotás, a mû minden elemében kiemelkedik a filmek tömegébõl, esetleg a mondanivaló terén marad némi hiányérzet,"
Kérdés: Mi a film lényege?????????? Nem a mondanivaló????? Az meg hol van? (lehet, hogy az lett volna a X-dik cselekményszál)
Te írtad, nem én találom ki: "minden elemében kiemelkedik a filmek tömegébõl..." majd késõbb azt karcolod a monitorra: "Lehet azt mondani, hogy kommersz, de nem is állít többet a film "...

Szerintem a sok cselekmény szál, kicsit összekuszálta a buksid...
Üdv. Mel Gibson

Mindenképp figyelemre méltó ez a film a tekintetben, hogy végigizgulsz majd' három órát, kijössz a moziból, végigajánlgatod az ismerõseidnek, de ha a lényegi mondanivalójára próbálsz visszaemlékezni... hááát. Úgyhogy miután végigizgultam három órát (leginkább azon, hogy ennyi szálat elvarrni vajon elég lesz-e ennyi idõ), kijöttem a moziból és mindenkinek végigajánlgattam, azért azt gondoltam, elolvasnám a könyvet, hogy is van ez.

Akik azon vitatkoznak, hogy van-e itt reinkarnáció: a könyvben van, kevés, halk, de egyértelmû utalással. Egy anyajegy ismétlõdését szerintem ne tekintsük ékes bizonyítékként, de hogy Robert Frobisher minden orvosra csak úgy tekint, mint aki az életére és pénzére tör, hogy Luisa Rey a Felhõatlaszt meghallva kijelenti, hogy ezt a zenét ismeri, hogy Zakri meggyõzõdése, hogy Meronima = Szomni stb. mondjuk mondhatjuk úgy hogy azért nem véletlen elejtett dolgok.
A könyvbõl jobban kiderülnek összefüggések, de gondolkodni azt kell, s én ebbe sem tudom belelátni, hogy azért történt ez meg ez, mert az elõzõ részben az meg az történt, a személyes szálakon nincs felcsillantva ilyen összefüggés, amibõl azt láthatnánk, hogy na igen, konkrétan ez az esemény volt annak az oka, vagy én nem vagyok túl pallérozott elme.
Globálisan a szonmis és zakris részekben viszont megfogalmazódik ok-okozat, miért is omlik össze a szupertechnológia és lesz az egészbõl babonás törzsi társadalom ismét, felejtve minden tudást, az ember akaratlanul is felismeri benne saját társadalmának helyzetét és így kap egy lehetséges jövõképet, mely annyira nem ismeretlen azok elõtt, akik kicsit jobban tisztában vannak a globális kilátásokkal a Földön, nyilván ennek a szerzõ is utánajárt.
A szonmis tér-idõ sokkal izgalmasabb és több mondanivalóval bír mint a filmben, úgyhogy most már a könyvet ajánlgatom. A Timothy Cavendish tér-idõ finom humorral fûszerezett, pl. mielõtt a szerzõ kihajítaná a kritikust a gálán, TC megpróbálja csitítani azzal, hogy úgysem olvashatták sokan a kritikát:
"- Csillapodjon Dermot, igazából senki nem olvassa a Trafalgart.
- Elnézst! - szerzõm galléron ragadott egy pincért. - Hallott már a Trafalgar Könyvszemlérõl?
- Hogyne - felelte a kelet-európai pincér. - Az egész tanszékünk a Trafalgarra esküszik, ott vannak a legjobb kritikusok."

Ideje a saját véleményemet is megalkotni, Veled tartok :)

Nekem alapvetõen tetszett a film, bár nem mindent értek benne. Szerintem ez tipikusan többször nézõs film és bár közel 3 óra , biztosan megfogom még nézni. Ahogyan írtam sok minden kicsit érhetetlen számomra , de még is ha sokat gondolkozom rajta tudok rá választ adni. Azonban egy valami van , amit sehogy sem tudok megérteni. Mi/KI a fene volt az a kalapos akárkicsoda (Hugo Weaving), akit Zachry képzelgéseiben látott? Lehet , hogy én vagyok túl hülye , de sehogy sem tudom elhelyezni a történetben .

Én azoknak sem adok igazat akik azt mondják, hogy nem is a reinkarnációról szól!
Egyébként én azok közé tartozom, akiknek nagyon megfogó volt ez a film!
Most idéznék egy picikét: "Hogy mirõl szól tulajdonképpen a történet, arról is megoszlanak majd a vélemények. Valószínûleg mindenkinek más marad meg a sztorivonalakból, lehet az akár a hõsiesség, a reinkarnáció, a korrupt vezetés letörése, a szerelem fontossága, minden tettünk összefüggése korokon és helyeken át. Bármi. A mozi mintha sok-sok szilánkot vetne a lábaink elé, hogy azokból kedvünkre összeállíthassunk magunknak egy tükröt, amiben aztán megnézhetjük a minket körülvevõ világot. "

Elég véleményt/hozzászólást/gondolatot olvastam, most már ideje megnézni! Ki tart velem? :)

Véletlenül se reinkarnáció:)
De ha neked ez jött le,meg a meleg pár,azzal sincs baj,van ilyen is.Ez konkrétan az életrõl szól,hogy kapcsolódnak életek és történetek egymáshoz,idõben és értben is eltolódva.Nem azért játszottak ugyanazok a színészek különbözõ szerepeket,mert reinkarnáció,hanem mert valamilyen szinten kötelék van közöttük,ez néhol egy dal,néhol egy személy,vagy csak egy film,de mindig van egy szál,ami összeköti az idõket és tereket.
Én imádom ezt a filmet,de sztem azzal sincs baj,h te nem,hisz nem sok embert érint meg,sokan nem értik,mint te se, és sokan pont úgy állnak hozzá,mint te h fúúj buzik akkor meg se nézem....Hát ez van:))

Végül is tetszik - jó mozi?

DE...bár nekem rövidre sikeredett ,- mintha küzdöttek volna a rendezõk azzal,hogy próbálják emészthetõvé tenni mindenki számára ezért lett túl sûrû.....,-nekem ez hiba
lasabb türelmesebb részek...a téma bõven megkívánta volna,hogy több mélyebb belsõ monológ...aztán szünet ,hogy mint nézõ megemészd..s ezáltal része légy a történetnek ....
Aztán még a nagy szavak mondatok néhol hatásvadásszá sikeredtek ,- több Nietzsche,Maslow,Emerson s máris jobb..a hatás
Miután megnéztem egybõl a Transzcendencia ugrott be mint ihletõ ?
Nekem nagyon hiányzott a végén a THE END igaz,hogy Stanley Kubrick védjegye volt de a végére kelett volna..
( ez a mozi semmiképpen nem Multiplex az otthon csendes magányában lényegesen jobb a hatás )

Zseniálisan sikerültek az idõsíkok ....

Sokan írják ,hogy a maszkmester így meg úgy ......szeritem pont tök mindeggy...mert nem a smink a lényeg,- fájdalmas ,hogy vkinek ez tûnt fel ..

Sajnos mostanság kevés az igazán értelemmel bíró valós filózófia tartalommal is bíró jó mozi ,- ezen film nagyon kevéssé de pótolja az ûrt...

Spoiler veszély

Ennek a filmnek nem a reinkarnáció a lényege. A történet a kapcsolatok közti fontosságot mutatja be. Mint ahogyan a Földön minden állat, növény vagy baktérium szoros láncot alkot egymással, úgy nagy valószínûséggel arra lehet következtetni, hogy ez a kapcsolatrendszerekkel is így van. A világ hiába fejlõdik, sajnos az ember attól még ember marad. Folyton ugyanabba a hibába esünk, a történelem ismétli önmagát (lásd Jézus és Sonmi 451 párhuzama) amivel egy idõ után vigyázni kell, mert lehet ez fogja végül az emberiség vesztét okozni.
Vannak emberek, akik szembe mernek szállni azokkal az elvekkel, - amit abban a korban amiben élnek - a legfontosabbnak és megszeghetetlennek tartanak a politikusok és ezáltal az átlagemberek is. A világot mindig a változás mozgatja, az viszi elõre, van mikor rossz, van amikor a jó irányban.
A történet ezt próbálja bemutatni, nem kell itt eget rengetõ összefüggésekre gondolni a szálak közt. Picit magasabb érzelmi intelligenciával kell rendelkezni a befogadásához és megértéséhez (ezzel senkit nem akarok megbántani).