perry 2010 okt. 10. - 06:28:27
(1/21)
Az év 1957, izgalmas kontraszt egy Offenbach operett és az elõtte levõ év viszonya.
Farkas Zoltán utolsó rendezése, aki képes volt ugyan azzal az intenzitással drámát
filmre vinni: Nászinduló, A hegyek lánya, vagy vígjátékot: Egy tál lencse, de nem volt idegen tõle a játékfilm sem pl. a Gyanú.
A Gerolsteini kaland klasszikus feldolgozás, azon ritka operett filmek egyike ahol a gondos rendezés és a klasszikusan minõségi színjáték és természetesen színészek együttese olyan a könnyû mûfaji alkotást hozott létre, amely méltán lett maradandó iskolapéldája az operettfilmnek.
Ma már azt mondanánk ó ez az a hagyományos, jajj de ismerõs bonyodalmak és aztán jön majd a csókos finálé és mindenki boldog.
Igen , tényleg de hát ez a mûfaj védjegye és ha ezt olyan színészek adják mint Kiss Manyi aki a legkisebb szerepbõl is képes volt 100%-t kihozni, vagy Feleki Kamill aki a zenés mûfajban vagy filmdrámában is csodákra volt képes.
Arról nem is beszélve, hogy Lázár Mária olyan drámákkal ajándékozott meg minket mint a Bakaruhában, Herkulesfürdõi emlék vagy a Muslicák a liftben tv játék.
Végül, de nem utolsó sorban Házy Erzsébet aki a csillogó jelenség mellett csodálatos szoprán volt és kitûnõ színész ami bizony igen ritka ebben a mûfajban.
Emlékezzünk egyben Darvas Ivánra erre a színészfejdelemre aki minden mûfaji korlátot ledöntött.
Legyen az színház : Egy õrült naplója film: Liliomfi filmmusical: Egy szerelem három éjszakája vagy egy igazi csoda Makk Károly Szerelem filmjének férfi fõszerepe.
A Gerolsteini kaland az a mozi amit megnézel és ezek a fura csengõ dallamok még néhány óra után is motoszkálnak a tudatodban. Fõzés közben két kavarás között azon veszed észre magad, hogy az egyik dalt dúdolod, aztán meg mosod az autódat és Kamillka dala jut eszedbe, szóval így teljesíti be a mûfaj a "küldetését".