A nagyon kövér gazdaapuka be volt kötve a kocsiban. Annyira kövér, hogy a biztonsági öv a nyakát tartotta, nem a mellkasát. Isten óvja attól, hogy valaha nagyot kelljen fékeznie!

Nem tudom, ezek a gazdák mennyire gazdák. Ilyen porták meg autók mellett szerintem ezek inkább rabszolgatartók :) Egy gyakorló gazda pl. nem haraptatja meg magát a disznókkal :) Sõt! Egy dolgozó gazdának nincs ideje napi több órát forgatni.

A mûsor mindenesetre tetszik. Csak remélni merem, hogy nem elõre megírt forgatókönyv szerint zajlik a program.

...és még mindenféle, nyáron összegyûjtögetett gezemicével/autógumi, olajos talpfa, bontott ablakkeretek/ is lehet fûteni. Ennek hátránya, amikor a kellemes kertesházi övezetben kilép az ember estefelé a lakásából, akkor átöleli a füst, bûz keveréke. Pedig elvileg gázfûtés van a környéken.

Gázzal és villamos árammal is lehet fûteni a városban. Nem kell hozzá erdõ.

Unalmas szar mûsor.
Sosem nézem.

Aki született városi, de vonzódik a vidéki élethez, az általában kifejezésre is juttatja. Kirándul, állatokat tart, olyan szakmát választ, aminek köze van ehhez az élethez. Ezek a lányok nem igazán ezt sugallták.

A vidékre való leköltözésnek, - már magának a "le" szónak is van valamiféle pejoratív értelme, - mindig van egy különleges, a városi ember számára egzotikus érzete.
Mintha valami nagy vállalkozásra készülne az ember.
Egy számára idegen környezetben kell helytállnia, ismeretlen tárgyak, szokások, viselkedési normák közepette.
Ráadásul, teljesen más úgy leutazni, hogy tudom, hogy bármikor, amikor úgy hozza a helyzet, vagy amikor úgy akarom, visszajöhetek a pesti lakásomba, és a vidéki néhány napot, vagy hetet csak egy kiruccanásnak tekintem.
Ez adhat egy nagyon nagy biztonságérzetet.
És teljesen más úgy leköltözni, hogy gyakorlatilag felégetek magam mögött minden hidat, és tudomásul veszem, hogy ettõl kezdve valóban vidéken fogok élni, ott fogok gyereket szülni a páromnak, és ha összeveszünk, vagy megromlik a házasságunk, akkor nem pakolhatok össze, és nem jöhetek vissza Pestre, mert nem lesz, hová visszajönnöm.
Nagyon nagy döntés, nagyon nagy elhatározás kell hozzá, és aki egész életében hozzászokott a nagyvárosi pörgéshez, annak nagyon nehéz megszokni a csendesebb vidéki életet.
Éppen ezért vagyok kételkedõ a mûsorban szereplõ lányokat illetõen, nem hiszem, hogy közülük bárki is komolyan gondolná a véglegesen vidékre való költözést.
A mûsor kedvéért persze ideig-óráig el lehet játszani, hogy milyen jól érzem itt magam, de a valóságban egészen más a helyzet.
Valami köztes megoldás lenne jó, - ahogyan írta is valaki, - talán valami nyugodtabb elõváros, kertváros, egy olyan lakóhely, ami közel van a nagyvároshoz, de ahhoz elég távol, hogy a nagyvárossal járó kellemetlenségek - forgalom, zaj, füst, - ne érjenek el odáig.
A saját célra való zöldség és gyümölcs megtermelése nagyon szép gondolat, egészen addig, amíg biztosak lehetünk benne, hogy amit nagy nehezen megtermeltünk, azt egy éjszaka alatt nem lopják el egy teherautóval.
Mert akkor a szép, idealista elképzelések világából, azonnal vissza is térhetünk a realitás, a valóság talajára...

Ma a városban is lehet okosan élni. Egyrészt nem kell távfûtéses lakásba költözni és máris te határozd meg a fûtésszezon kezdetét. Sõt, lehet szép kerted egy nyugodt kertvárosi övezetben. Másrészt nem szükséges a fél városon naponta többször átkelni. Lehet a munkahely közelében lakni, lehet az otthon közelében bevásárolni, mert már minden sarkon van egy pláza. Nem muszáj a Rákóczi úton lakni és máris nem a bûzben és a zajban kell élni. Jó, disznót nem tarthatsz, de kapásból 20 nagyobb közért és piac között válogathatsz csak itt a környéken, nem vagy kénytelen a falu egyetlen boltjában vásárolni. Ismerkedés, programok, munkalehetõségek, kapott fizetés tekintetében össze sem lehet hasonlítani a kettõt, egyértelmûen a város javára, fõleg ha Budapestrõl van szó.
A "magad termeled meg az ételed" nagyon jól hangzik, de nulla szabadnappal jár, igen nagy lemondás, amire kevesen hajlandóak a minõségért cserébe.
Biztos vagyok benne, hogy sokan elégedettek és boldogok a falusi miliõben. De egy városban született és nevelkedett ember számára komoly korlátozás. Ezért nem hiszek abban, hogy ezek a tündérek élvezni fogják ezt a két hetet.

Ja a mûsorhoz hozzászólva...
Nem láttam egy részt sem, csak info morzsáim vannak róla, de nagy valószínûséggel nem is fogom nézni. A fórumozók nagy részével értek egyet -ez is csak egy újabb néphülyítõ "MÛ-showr", amire a ma MODERN emberének szüksége van, hogy önálló gondolatai hiányában menjen vásárolni a PLAZA-kba! Csak szerencsétlen gazdákat sajnálom...

A hozzászólásokat olvasva nagyokat derültem itt-ott. Ez a "falusi élet jobb" kontra "Nem mert a városiak a f*sza gyerekek, itt minden van" igazán szívderítõ pillanatokat szerzett, úgyhogy muszáj vagyok hozzászólni a témához...

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy volt alkalmam (hosszú távon) megtapasztalni mindkét életvitelt, azoknak minden szépségével és negatívumával. Szerintem kijelenthetõ, hogy egyértelmûen nem lehet megmondani melyik jobb vagy rosszabb a másiknál... Én egy picivel talán a falusi életet kedvelem jobban. Családalapításhoz mindenképpen elõnyösebb. A fiatalabb korosztálynak pedig a városi pörgés a jobb...

Ha vidéken élsz pl. megteheted, hogy mindent megtermelsz saját magadnak! Ergo tudod honnan van a zöldség/gyümölcs, mivel etették az állatot aminek a húsát eszed etc. Nem kell km-eket utaznod, hogy kimenj a mezõre futni egyet, vagy játszani a gyerekkel (sokszor elég kilépni az ajtón). Persze a városokban is vannak szép, nagy-zöld ligetek, körös körül zajjal, füsttel és porral. Ha jön az õsz és fázol, begyújtasz a kályhába. (nem kell várni, hogy bekapcsolják a társasházban a fûtést)... és még hosszasan sorolhatnám, de ezekkel mindenki tisztában van...

Viszont ugye a falusi embernek a városban minden olyan nagyon idegen. Ha be kell menni elintézni valamit, nem is tudja hol kezdjen hozzá, ill. mi hogyan mûködik benn a NAGYVÁROSBAAAA.

A városi élet viszont nyüzsgõ. Valóban minden megvan a városban, boltok, fodrász, Plaza-k, biztos NET kapcsolat etc. ami a ma MODERN emberének kellhet... De a ma modern embere, ha nem raknának mindent a s*gge alá akkor be is... -nem folytatom. Elég csak a téli havazásokra gondolni. 5cm hó leesik és -"Úristen nem lehet közlekedni..."- máris megbénul minden... vagy ha nincs NET! Te jó ég, mi lesz most? :)

Összegezve szerintem a legjobb az ha a kettõ valamilyen szinten vegyül egymással.
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett! :)

Kapálgatna, na persze. Ahhoz mondjuk tudni kell megkülonböztetni a zöldséget a gaztól. A gazdik legjobban akkor járnak, ha a macák nem nyúlnak semmihez. Bõven elegendõ a hajkefét meg a sminkceruzát emelgetni, a gereblye már sok lenne.

Bírtam,hogy megijedt a egyik csaj, mikor felrebbent a tyúk. Azt se tudta némelyik, hogy melyik állat micsoda, hogy kapálgatna akkora mûkörmökkel. Egyik jelöltrõl se tudom elképzelni, hogy megállná a helyét az adott körülmények között.

Nem néztem végig, mert nekem magasabb az ingerküszöböm, de Tomi gazdának üzenem, hogy kevesebb dezodort és több magabiztosságot kell érezni. Tudjuk mit szeretne csinálni az egyik lánnyal, és ez szimpatikus. Meg az is, hogy a lányok tudják és rástartoltak a pénzes szende fiúkára.

Pedig milyen gyönyörû,a természeti táj aláfestésére alkalmas zenéink vannak: Járdányi, Szervánszky, Dávid Gyula.
De a mai szerkesztõknek biztos könnyebb a trendibõl válogatni, mint leporolni a saját zenei kincset.
A tegnapi lányok között volt két feltöltött szájú, alig tudtak beszélni. Gondolom az idõs nénik hogy csodálkoznának, hogy kedveském, mitõl pattogzott ki a szája.
De a pálmát a férfiaknak kezet csókoló nõ vitte el. Ilyen egy nõ - kezdetben - aki nagyon nyerni akar.
Igazából a gazdák sem a nõk álmait testesítik meg. Nem is csodálkozom, hogy így kell párt keresniük.
Hogy a nõk meg így szapulják az éppen távol lévõt? Minden mûsor erre van kihegyezve: az XY feleséget keres, a Horváth Éva fémjelezte mûsorban, a Nagy Õ-ben is ez vitte a showt, hogy két nõ hogy utálja, alázza a harmadikat.

Próbáltam megfejteni a mûsor titkát, és a szerkesztõk gondolkodását.

Megmosolyogtató, bosszantó, humoros, vagy éppen kínos, teljesen életszerûtlen, és mesterkélt mozzanatok, fordulatok egyaránt vannak itt.
Már a mûsor felvezetõje is "nagyon jó", amikor a vidéket, a gyönyörû zöld tájat mutatják, a lemenõ nap fényében lóháton érkezõ fiatalemberrel, és közben amerikai countryzene szól, mintegy aláfestésképpen.

Gondolom, az eredeti mûsort akarták lemásolni, csak szerintem szerencsésebb lett volna a magyar viszonyokat is egy kissé belevinni a filmbe.
Az a minimum, hogy bevezetésként ne countryzene szóljon, hanem mondjuk Déki Lakatos Sándor és népizenekara húzzon valami jó talpalávaló, aláfestõ zenét, hogy egyértelmû legyen, hogy hova kerültünk.
És az a vicc, hogy ezt nem ironikusan, cikizõ szándékkal írom, hanem komolyan.
Egy Magyarországon, vidéken játszódó valóságshow nyugodtan felvállalhatna minden olyan mozzanatot, apróságot, részletet, ami valóban hitelessé tenné ezt a mûsort.
Ilyen értelemben - sem - kellene szolgaian lemásolni az eredeti mûsort, hanem a kereteken belül, a magyar viszonyokat kellene tükrözni.
Legalább magunkat - illetve a nézõket - ne akarjuk becsapni...

A tegnapi adásban megint csak arra tudtam gondolni, hogyha a jelentkezõ hölgyek, lányok közül ezek voltak a legcsinosabbak, legkedvesebbek, akik bent maradtak, akkor ez az ország elég nagy bajban van.
Remélem persze, hogy nincs így, de ha ez a "felhozatal" akkor az siralmas.
Ennyi csúnyácska, nem igazán jó alakú, savanyú ábrázatú, nagyon sokszor mosolytalan, vagy éppen megjátszottan, láthatóan a kamerák miatt mesterkélten röhögcsélõ, magát vidámnak mutató csajszit honnan a bánatból tudtak összeszedni?
Ha két vagy három "normális" megjelenésû, vonzó, és ráadásul a földön két lábbal álló nõ van köztük, akkor sokat mondtam.
Vidéki lakodalmakban vagy zenés összejöveteleken talpraesettebb, életvidámabb, mosolygósabb lányokat lehet találni, mint ezek között.
Amikor beköltöztek a házba, nekem kimondottan úgy tûnt a testtartásukból, az egész viselkedésükbõl, mintha vendégségbe jöttek volna.
Tehát nem úgy, hogy "megérkeztem a páromhoz, itt fogok élni, itt fogom tölteni a mindennapjaimat", hanem úgy, hogy "lejöttem vidékre, körülnézek, a slusszkulcsot ki sem veszem a kocsiból, hanem ha kell, egy pillanat alatt elhúzok innen ezerrel."

Azt is meg kell mondanom, hogy bizony, a gazdák is eléggé le-levizsgáztak viselkedésbõl.
Ezek persze apróságok, de elgondolkodtatják az embert.
Neveket nem mondok, egyrészt mert senkit sem akarok bántani, másrészt csak az idõ menne el vele, amíg kikeresgélném, hogy ki kicsoda a mûsorban.
Inkább mondok egy példát, ami nagyon nem tetszett.
Még nyáron, a legnagyobb hõségben vették fel a mûsor epizódjait.
Megérkezik egy lány, aki a negyvenfokos hõségben utazott órákig, kiszáll a kocsiból, a gazda eléje siet, kedvesen üdvözlik egymást, aztán odamennek a gyönyörû kertben felállított, árnyékos asztalhoz, leülnek, és elkezdenek egy kissé merev, a kamerák jelenléte miatt eléggé nehezen induló beszélgetést.
Egy teljesen üres asztalnál.
Mi ezzel a baj?
Hát csak annyi, hogy ha hozzám érkezne egy lány, akit már régóta várok, akkor az asztalon, ahová odavezetem, minimum lenne egy kis csokor virág, figyelmességbõl, és ami a lényeg: enni és innivaló!
Nem nagy lakomára kell gondolni, csak apróságokra. Ásványvízre, pogácsára, valami friss gyümölcsre.
Miért?
Hogy a hosszú utazástól teljesen kimerült, éppen szomjan halni készülõ lány, amikor végre leül, és kapkodja a levegõt a rekkenõ vidéki hõségben, ihasson legalább egy pohár hûvös, nagyon jólesõ ásványvizet, vagy üdítõt, és ehessen egy falat pogácsát, aprósüteményt, vagy mondjuk egy fürt szõlõt.
Ezt mondani kell, vidéken??? Magától nem jutott eszébe a gazdának?
Ez a legendás magyaros vendéglátás? A figyelmesség? A régóta várt "kedvesnek" a fogadtatása?
Jézusom...

A vacsora a szülõkkel, amit már mások is említettek, megint csak nagyon tanulságos volt.
Én önmagában abban még nem látnék kivetni valót, hogy valaki be akarja mutatni a szüleinek a jövendõbelijét, de egyrészt korainak tartom, másrészt az világrekord, hogy egyszerre három lány ül az asztal egyik oldalán, mint arajelölt, - tisztára, mint a lóvásárban, amikor felsorakoztatják a választékot a vevõ elõtt, - az meg végképp nonszensz volt, amikor a mama majdhogynem a legbelsõbb magánügyeikrõl, elvált férjükrõl, elhagyott szerelmükrõl kérdezgette a lányokat, ráadásul hat idegen ember füle hallatára, akik láthatóan feszengve, kényelmetlenül érezték magukat, és hát mégsem küldhették el a mamát finoman melegebb éghajlatra, a szituáció miatt sem, és fõleg a kamerák miatt nem.
Borzasztó kínos volt.

A lányok egymásra való féltékenykedése talán természetes, bár nem tudom, mégis mit vártak?
Amikor a võlegényjelölt, a gazda, elviszi egyiküket egy kicsit távolabbra, a két másik lány meg utánuk leskelõdve megpróbálja kitalálni, hogy vajon mirõl beszélgethetnek, meg olyanokat mondanak egymásnak, hogy: "odanézz, most megfogta a kezét, fúúú, hát ez nagyon durva!" akkor hajlamos vagyok hangosan felnevetni.
Szerintem nem kell hozzá sok idõ, hogy meg akarják majd fojtani egymást egy kanál vízben.

Az eddigi adások az ismerkedéssel, meg a jópofizással teltek, a jövõ héten talán már ízelítõt kaphatunk abból is, hogy mi lesz, amikor majd jönnek a dolgos hétköznapok.
Hogy akkor hogyan fogják bírni a gyûrõdést a lányok, a hajnali kelést, a jószágok ellátását, és mikor mutatkozik meg stresszhelyzetben az igazi arcuk. Mikor felejtik el elõször, hogy tv kamerák veszik õket folyamatosan, és mikor fognak elõször összeveszni, egymással kiabálni, sírógörcsöt kapni, úgy igazán, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
És a gazda mikor fogja elõször megfogni valamelyik lánynak a seggét, ahogyan az a valóságban történik egy egészséges férfiemberrel, amikor nem kamerák veszik, és nem kell megfelelnie valamiféle elvárásnak, hanem úgy viselkedhet, ahogy egyébként szokott.
Az is érdekes lesz , amikor a lányoknak fõzniük kell majd, nem csak egy rántottát letenni az asztalra, a magyar ember számára ugyanis a jó étel, a sütni-fõzni tudás az egyik legfontosabb szempont a házasságban, amikor asszonyt akar vinni a házhoz.

A tegnapi adásnak egy kétségtelen pozitívuma volt, mégpedig az, hogy Lilu nem igazán bukkant fel benne, inkább csak a hangját hallottuk.
Ugye, milyen kis dolog is elég ahhoz, hogy az ember jól érezze magát?...

A vallatás gyomorforgató volt. A múltjuk a magánügyük. Anyukának semmi köze hozzá, mondjuk másnak sem. Csodálom, hogy egyetlen maca sem volt olyan karakán, hogy megmondja neki. Jó hogy nem a szüzességük elvesztésérõl kérdezte õket. Anyuka igencsak "egyszerû" asszony, jómodor és tapintat nélkül. Lehet, hogy arrafelé ez normális, de akkor a maca dolga lenne tisztázni vele, hogy olyan körökben, ahol a delikvenseknek volt gyerekszobája, ezt nem szokás firtatni. Alaphelyzetben az elsõ feltétele egy ilyen kapcsolatnak az lenne, hogy anyuka szigorúan a falu túlsó végén lakhat csak.

Megnéztem már magamnak ezt a mûsort is. Jaj, de kínos! Mint a lóvásáron. Feszengtek is a menyecskék a szülõk tapintatlan kérdései miatt. Bár volt olyan trió, ahol természetesebbek, könnyedebbek voltak a lányok, de voltak, akik ölni lettek volna képesek, amikor a gazda kiemelt egyet közülük egy pásztor-15 percre. Ebbõl a háromból kell most már választani, vagy vetésforgóban kicserélik a menyecskéket? Mert ha a gazda bemegy a falubálba, nagyobb eséllyel kifog egy tüchtig asszonykát, mint ebbõl a felhozatalból választani az ásó-kapa kapcsolatig egy társat.Persze a gazdák sem testesítik meg a királyfit a hófehér lovon. Hát kíváncsi leszek, tart-e az RTL lakodalmat?

a tomi gazda meg sem szólalhatok, amíg a mama vizsgáztatta a macákat a vacsoránál. Fujj. Mintha azt hallottam volna, hogy 32 éves a "kisfiú".

a környékünkön van egy gazda, szintén túlsúlyos. Nem dolgozik, hanem dolgoztat :) van két embere, felváltva legeltetnek, etetnek, traktoroznak.

Dráma már van, a Hozzáértõ Tenyésztõ megharaptatja magát az anyakocával. És kis híján elvérzik a szemünk elõtt.