1.) A fejbecsapást neked javasoltam, hogy tedd meg
2.) mantovanit egy pillanatig nem késlekedtél megvédeni, míg mással igen szûkkeblûen bántál
3.) Értelmes mondatokat írok, legfeljebb kicsit elgondolkodtató. Nem kenyerem a szájtépés, nem szoktam itt tanulmányokat írni (csak ritkán).

Arra próbáltam célozni, ha már Teréz anya kívánsz lenni, mindenkinek kijár a védelem.
A privis dühöngésem direkt ott írtam, mert én se értelek.

Mindez jól illik a Gárdára is. :)

Bocsáss meg, nem értelek (már a privis dühöngésedet sem értettem). Próbálj egy értelmes mondatot összekaparni, a felvetett témától nem eltérni, másokat nem fejbecsapkodni stb. Fárasztó és üres szájtépésre nincs igényem.

Jó, de elõbb védd meg a többieket is. :) Hallgatlak.

Ó! igazán nagymenõ kutatója lehetsz a témának, átrágtad magad a szakirodalmon, amint arra utaltál is; tied a pálya, fejtsd ki tömören zseniális meglátásaidat! Mi majd ámulva hallgatunk.

A szekta, mint szociológiai jelenség jellemzõi (ez a felsorolás figyelmen kívül hagyja a hittanítások igazságtartalmát). Általános felsorolás a szektajelenség destruktív vonásairól, nem minden közösségre érvényes egyformán. Felkiáltójellel jeleztem, ami a hgy-re különösen jellemzõ.

- teljesen kivonja magát a más egyházakkal, gyülekezetekkel való együttmûködésbõl (persze személyes szinten nem ilyen durva, de hivatalosan teljesen elzárkóznak). (!)
- diktatorikus irányítás (!)
- gyenge individuumok autoriter közössége (!)
- minden kívülrõl érkezõ bírálatot tagadnak: "üldözés" (!)
- sematikus tanítások (!)
- mindenrõl sablonok, gondolatpanelek alapján gondolkodnak -> a világ leegyszerûsített, kerek, mindenre tudják a választ, mindent tudnak értelmezni; amit nem, az nem is létezik. (!)
- igazi karitatív (azaz segélyezõ) tevékenyég hiánya (!)
- kettõs kötés: "feltétel nélkül szeretünk, ha mindenben engedelmeskedsz" (!)
- paranoiás, megalomán, kritizálhatatlan vezetõ, aki elzárja magát a követõitõl (!)
- megfélemlítés
- gyermeki, döntésképtelen állapotban tartás
- kívülállók megvetése, fensõbbség, kiválasztottságtudat a csoporthoz való tartozás miatt (!)
- erõs személyi kötések, sokszor kommuna
- szektán kívüli kapcsolatok, barátságok felszámolása, családtól való elszakítás
- erõs kontroll a hobbi, párválasztás, tanulás, munka stb felett
- fizikai szükségekkel való manipulálás, az értelmi, logikai ellenállás megtörése (pl. alvás-, ételmegvonás)
- radikális odaszánás, erõs elhivatottságtudat
- a kilépõ tagok nagy része, ha csalódott is, pozitívan értékeli azott töltött idõt. pszichológiai problémái 50%-uknak egyáltalán nincs, a többiek is hamar túlesnek rajta; akinek hosszan elhúzódó sérülése marad, az a szekta elõtt is küzdött vele (!)
- mindenképpen megmarad a szabad döntési lehetõség, az akarati szabadság. Ez nem hipnózis. (!)
- sokszor gazdasági visszaélések, illegális tevékenység (!)
- világi (politikai) hatalomra való törekvés (!)
- a szekta alapítójának erõs spirituális élményei
- életidegen
- külvilágtól elzárkózó
- erõszakos (!)
- ok: a bevett egyházak üresen hagyják a szomjazó lelkeket

Ugyanez leírható röviden is. :)

„A depriváció mindaz, amiben egy egyén vagy egy csoport ténylegesen vagy legalább érzéseiben hátrányos helyzetûnek érez egy másik személlyel, csoporttal vagy internalizált elvárásokkal szemben.” (Charles Glock, in Török 48.p.)
Glock és Stark a nélkülözésnek öt fajtáját különbözteti meg:
- gazdasági (jövedelem)
- társadalmi (presztízs, hatalom, státusz)
- organikus (betegség, fizikai vagy mentális deformitás, hátrányos helyzet, stigmatizáció)
- etikai (társadalmi és csoportnormák közti eltérés – pl. kisebbségek esetén)
- pszichikai (hiányzik a megfelelõ értelmezési rendszer, világnézet az élet irányításához)

Glock és Stark ezt az elméletet még tovább fejlesztették és induktív logikai következtetéssel egy összefüggõ, univerzális rendszert hoztak létre, amely azonban, az indukciós következtetések törvényerejû használata miatt felszínes és hibás lett:
- mivel mindig lehetnek olyan emberek, akik hasonlón deprivációt élnek át és nem fordulnak a valláshoz; tehát a depriváció nem vezet logikus kényszerûséggel a vallási megtérés élményéhez
- sõt. Lehet, hogy a vallási entitáson belül a hiányérzet szintjei változatosabbak, mint egy kontroll „pogány” csoport esetén.
- az elmélet nem számol a vallás pozitív vonzerejével.
A Lofland-Stark megtérési modell az elõzõ modell hiányosságait korrigálva több tényezõt vesz számításba.
Hétlépcsõs modellt állítottak fel: a teljes megtéréshez ez a hét faktor kell:
1. akut és tartós feszültség érzése
2. vallásos beállítottságú környezet, amely nem politikai vagy pszichiátriai megoldást kínál
3. az egyén vallási keresõként definiálja magát
4. élete kritikus ponthoz ér
5. érzelmileg kötõdni kezd egy vallási csoporthoz
6. megszûnnek a csoporton kívüli kapcsolatai
7. intenzív interakcióba lép a csoporttal
Szerintük az egyén így válik igazán bevethetõ, felhasználható, „agymosott” „ügynökké”.
De ezzel a modellel pontosan ugyanaz a probléma, mint az elõzõvel: „nem lehet feltételezni, hogy minden egyes tag ugyanolyan háttérrel, ugyanazzal a motívummal (céllal) csatlakozik és megy végig ugyanazokon a lépéseken. Nem lehet továbbá azt sem feltételezni, hogy a feszültség érzése megkülönbözteti a megtérõket és a nem megtérõket. Ugyancsak lehetséges, hogy a kritikus pont csak visszatekintve ’kritikus’.” (Török, 52.p.)
Mindenféle logikai törvényszerûség feltételezése nélkül, tapasztalati úton annyit megfigyelhetünk, hogy
1. a megtérések túlnyomó része interperszonális kapcsolatokon keresztül történik, tehát nem személytelen utcai evangelizációval, tömegrendezvénnyel, ismeretlenek zaklatásával, hanem baráti, rokoni, iskola- vagy munkatársi kapcsolatok révén.
2. nagyon fontos az entitás tagjai részérõl tapasztalt meleg, barátságos érzelem, befogadó, életvidám környezet
3. az 1. és 2. pont idõbeli kiterjesztése: nagyon fontos az entitás tagjaihoz fûzõdõ személyes kötõdés megtartása – ennek hiányában könnyû a lemorzsolódás
4. az elõzõ három pont akkor lesz nagyon lényeges, ha a mozgalom tagjain kívüli kapcsolatok gyengék és ritkák.
(Ez a pont azonban nem csupán a baráti kapcsolatokra vonatkozhat, hanem a kötelességekre, elkötelezõdésekre, munkahelyre is, ami elveszi az idõt és energiát, beszûkíti az egyén mozgásterét és szabadidejét).
Ebbõl az következik, hogy amely vallási entitás megköveteli a csoporton kívüli kapcsolatok felszámolását, csak olyanok körében tud „halászni”, akik amúgy is nagyon csekély és gyönge kötõdésekkel rendelkeztek. Tehát az erõs kapcsolati hálóval rendelkezõkre a furcsa kultuszok, szekták nem veszélyesek.
5. a csatlakozók nagy része vallástalan környezetben szocializálódott, tehát nem alakult ki benne erõs kötõdés a rutinizált vallási intézmények, hagyományok iránt
6. a csatlakozók egy része már korábban is hajlamos volt az élet nagy kérdésein töprengeni, vallási, filozófiai írásokat olvasni. Ez három dologra utal:
Egyrészt õk az átlag populációnál elvontabb, értelmiségibb beállítottságúak; másrészt nagyobb szükségletük van a társas kapcsolatok elsajátítására. Harmadrészt pedig már a megtérés elõtt is hajlamosak önmagukat „vallási keresõként” definiálni.
7. ez az elsõ három ponthoz kapcsolódik, kicsit azok ismétlése: tehát a megtérésben nagyon fontos a pozitív jutalom, ami nemcsak a túlvilágra, a transzcendensre korlátozódik, de már itt is elérhetõ: ez pedig leginkább a társaságot, a befogadó, elfogadó, tiszteletteljes és gyengéd emberi kapcsolatokat jelenti. Ez az önértékelés javításához vezet, anyagi és társadalmi segítségre is számíthatnak, esetleg karrierre, presztízsre. Mindenki mástól függetlenül pedig nagyobb önuralomra, kompetenciára lehet eljutni, ráadásul, nem utolsósorban, komplex világmagyarázatra, értelmes és rendezett univerzumra lel a megtérõ, ami szintén jelentõs pozitív jutalomnak számít.
A megtérés folyamatát elemezve a szociológusok és a pszichológusok arra keresik a választ, hogy mik azok a pszichológiai, szociológiai jellemzõk, amik valószínûsítik a megtérést; milyen élmények, háttér, múlt, környezet vezet el jellegzetesen a megtéréshez, azaz mik a „tipikus megtérõ” jellemzõi.
A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, leginkább a 2001-es népszámlálási adatok szociológiai feldolgozása alapján, hogy a magyarországi új vallási mozgalmak tagjai is többnyire
- fiatalok
- az átlagnál mûveltebbek, iskolázottabbak. (A tanítások megértése intellektuális beállítódást igényel).
- urbánusok, városlakók (Nyugaton ehhez járul, hogy leginkább a középosztályból kerülnek ki).
- gazdaságilag nagyobb mértékben függenek másoktól (szüleiktõl)
- a férfiak Magyarországon számbelileg kicsit fölényben vannak, a nyugati tapasztalatok ennek az ellenkezõjét mutatják
- több mint nyolcvan százalékuk legalább névleg már egy másik vallási entitáshoz is tartozott korábban, általában ún. történelmi egyházhoz. Bár valószínûleg ez nem járt együtt vallási szocializációval. A nyugati tapasztalatok ezzel ellentétben a szekuláris háttér jelentõs szerepét mutatják.

Az emberi butaságnak/ hiszékenységnek/ elbizonytalanodásnak mindig is megvoltak a vámszedõi. Most, amikor ilyen elidegenedett társadalomban élünk, ez még jobban elõjön. Én ezért vetem el mindegyiket.

Szerintem neked kéne lenyugodnod személyeskedés helyett. Én eyetlen egyháznak nem vagyok híve.

Na nehogy már ez az én, vagy Ondok bûne legyen!

Olvass el néhány tanulmányt errõl!

Milyen gyászoló? Mi ez a rettenete düh benned?
Érdekes, mindenkit ilyen vehemenciával védsz?

Már megbocsáss, hogy én válaszolok, hisz végül is József Attila pokoltüzes kínjai miatt én hoztam szóba õket. Neked viszont, mint írod, semmi rálátásod nincs a dologra, de arra azért képes vagy, hogy fanatikusnak bélyegezd mantovanit és bartust, akiket közelrõl érintett a dolog és saját személyes tapasztalataikról írtak (pl. a ruháskosarakban való adománygyûjtés - ezt még kiegészítem azzal, hogy közben folyton arról kántálnak, hogy az Isten meggazdagítja azokat, akik erejükön felül(!) akadoznak.)
Amit írtál, nem objektív ítélet a részedrõl, hanem szimpla tahóság. Kicsit hasonló ahhoz, mint azt mondani egy gyászolónak, hogy ne rinyáljon. Nehogy azt képzeld, hogy ez csak egy ember hataloméhesen vádaskodása. Minden, amit leírt, saját tapasztalata, amit egy egész világ elõtt felvállalt. Lehetett volna ebbõl nagyon csúnya bírósági, becsületsértési per is - de NEM LETT!!! Érdekes, nem???? Nem akarták ízekre szedve megcáfolni ezt a "hazug, hataloméhes vádaskodást"! Vajon miért nem???????
Viszont jellemzõ, hogy milyen hátsó szándékot feltételezel Bartusról. Honnan veszed, hogy hataloméhes? Bizonyítsd be, különben amit írsz, csakis rólad, a te vágyaidról szól.

Te tényleg ennyire nem tudsz mondatot értelmezni?

Arra képtelen vagyok, annyira elborzaszt amit vele teszel.