"Éppen ezzel a "ránézel a fejére, és megmondod ki is õ valójában" jellegû aspektussal van a k*rva nagy gondom. Úgy hülyeség, ahogy van. Lord Dempsey (és még sokan rajta kívül, azóta is) pedig ez által ítélt."

Ja, persze...
De vannak bizonyos arcok, amelyek önmagukért beszélnek...
Na mindegy, ebben sem értünk egyet...



"Az meg egyenesen nevetséges, hogy a nagyságos kékvérû észosztók azt mondták ezekre az egyszerû munkásemberekre, hogy mûveletlenek. Hozzájuk képest, az õ kifinomult társasági normáikhoz képest nem voltak "komilfók", de ez igaz vica versa. Magánvéleményem, ha olyan rettentõ bölcs békecsinálók lettek volna, akkor az általad felvázolt 3 pontot nem vették volna figyelembe, és nem húztak volna úgy országhatárokat, melyek tökéletesen figyelmen kívül hagynak történelmi, kulturális és etnikai sajátosságokat, hagyományokat. Ezzel szemben õk a saját nagyhatalmi érdekeiknek megfelelõen össze-vissza rajzolgattak a térképen."

Nagyjából-részben igazad van (kivéve a sarkított és vulgáris proletár-kékvérû ellentétet, amelyet minden áron ki akarsz hozni ebbõl a dologból), de nem értem, hogy miért kell így kiborulni.
És még egy érdekes kérdés: mikor és hol dicsértem én a békehozókat? Sõt, hol értettem egyet egyáltalán valamiben velük?

VISZONT VOLTAK KIVÉTELEK.
ÉS SZTEM PL. DEMPSEY AZ VOLT.
Ezt lehet vitatni, ellenkezni vele, mert szûkségképpen szubjektív álláspont.
Én emberileg így gondolom, történészként viszont nyilván nem nyilvánítok véleményt, mindössze megemlítem, hogy bizonyos az, hogy legalább a munka töredékeiben kell legyen valami igazság.
De ezt kihámozni már komoly kutató-történészi feladat, és nem ezt szántam magamnak...



"Hadd legyek ezzel kapcsolatosan én is olyan mérges, mint a népbiztosok. Én is odacsaptam volna az asztalra, hogy ketté is tört volna talán..."

Jaj, nehogy már a népbiztosok legyenek a haza megmentõi...
Akkor tényleg már tényleg inkább Prónayék (pedig az õ tevékenységüknek aztán tényleg az ég adta egy világon semmi értelme nem volt)...



"Továbbá a Szamuely és társaik iránti démonizálásod is erõsen demagógia-gyanús. Sõt, tán egészen az. Arról mélyen hallgatsz, miért voltak ezek a fiúk olyan mérgesek..."

Hát ez az, hogy miért?

Ez az amit nem értek a fehérterrorban, sem a vörösterrorban.
És amit oly sokan nem akarnak megérteni: hogy a kettõ lényegében egy és ugyanaz.
Na jó, hagyjuk...

Nem fogok többet errõl vitatkozni veled, ha nem haragszol, mert még megint elkezdesz politizálni...
És ez nem annak a helye...



"Hol vannak a tények, és ne csak névtelen kurucinfós történészeket idézz! Valószínûleg nem ártatlan emberek estek áldozatául. Ha valaki ellenszegül, az vegye tudomásul, hogy a háború az erõsebb kutya b*szik-elve alapján fejbe is vághatják. Háborús helyzetben -ha lettél volna katona, tanultad, sõt kicsit átélhetted volna- pedig ez van. Ilyenkor idegesek az emberek, és hajlamosak rövidre zárni a konfliktusokat. Ez a háború nagyon nem szimpatikus hatása az emberre, ezért rossz minden háború, forradalom, akármi. De ha részt veszel benne, részt kell venned benne, akkor nem te írod a szabályokat. Ha részt veszel a háborúban, nem ment fel semmi alól, de megmagyaráz sok mindent. Ezért más a tervezett és hideg fejjel végrehajtott koncepciózus népirtás, és más a háborús körülmények között, a harc õrületében (módosult tudatállapotban!) elkövetett túlkapás."

Milyen tényeket soroljak,
Kezdjem el sorolni a naponta elkövetett rémtetteket, menjek be a levéltárakba, szerezzem be a szûkséges dokumentumok másolatait és szkenneljem be?
Akkor elégedett leszel?
Igen?
(Az meg, hogy mindenhol ellenforradalmár provokátor kurucinfósokat látsz, megint nem az én bajom és paranoiám...)

Másrészt meg azért ne mentsen már fel minden alól ez a módosult tudatállapot.
Mert aztán, akkor nyilván a fehérterroristák is felmenthetõk ilyetén formán?
Vagy rájuk egy másik mérce vonatkozik?

Az meg aztán tényleg a legnagyobb baj, hogy mindenen tök fölöslegesen felhergeled magad, ahelyett, hogy higgadtan vitatkoznál, és már megint olyan dolgokat adsz a számba, amelyeket ki sem mondtam.
Durva hangod felveri a konstruktív vita virtuális templomát...



"Ezért hülyeség, hogy ezt kihasználják sok évvel késõbb hozzád hasonló, valószínûleg jó szándékú, lelkes ifjak napi érvényesülésük és ösztönös igazságkeresésük érdekében/következtében. Az igazságból azonban annyi van, mint égen a csillag, és a pokolba vezetõ út is jó szándékkal van kikövezve, mint tudjuk...

(Jöjjenek hát azok a bájos tények...)"

JAJJ...
Annyiszor és olyan szépen kértelek már, majdnem, hogy térden állva, hogy ezt neee...
Tudod milyen visszatetszést kelthet ez a szöveg sok idõsebb és ifjabb emberben egyaránt?
Ha ezzel akarsz érvelni, kérlek ne tedd...
Semmilyen hatást nem érsz el vele, legfeljebb némi bosszankodást idézel elõ.

Ami a tényeket illeti, azokról már nyilatkoztam.
És, ami azt illeti, errõl a meddõ vitáról is...

A filmrõl írj kérek, ne másról...
Ja, hogy azt meg nem láttad?
Az már tényleg nem az én hibám...

Egy pillanatig sem hivatkoztam Lombroso-ra (csak azt mondtam, hogy ha ránézel egy-két népbiztos fejére, egyértelmû válaszokat kaphatsz - és nem Lukács Gyögyre gondoltam, hanem Pogányra, Szántóra, Garbaira stb. Nevezzük õket mondjuk retrográdnak vagy akárminek, a lényegen ez úgy sem változtat)...
Lord Rothermerle egy mind a mai napig megfejtetetlen és megfejthetetlen jelenség, és ez megint egy másik kérdés...
Ami azt illeti, õ inkább egy érdekes színfoltja a történelemnek, mint vmi olyasmi amely elsõre beindítja a rekeszizmokat...
Dempsey pedig járt Kalocsán és a Dunamentén '19. április-májusában...
Szóval nem csak légbõlkapott, hanem általa is megtapasztalt dolgokat ír le (nem úgy, mint mondjuk Cécile asszonyság)...

Légy szíves, ne...
Ezt már lejátszottuk egyszer-kétszer (ld. befulladt 141 perc...-topic)...
Ne kezdjük újra, könyörgöm...

Tényeket, tényeket, tényeket, több oldalról, nem csak jobbról és nyugatról alátámasztott tényeket, mert ez amit itt összehordasz, eléggé jobbos demagógiának tûnik... :)

Bocs, november 18-i az Est cikk...

"Erre a Lord Dempsey-idézetre én nem hivatkoznék a helyedben, mivel ez egy akkoriban dívó, de mára a pszichológiában köznevetség tárgyává vált Lombroso nevû olasz orvoshoz köthetõ téves és tudománytalan elméletre alapoz. Fogalmam sincs milyen volt valójában a békehozás, de szerintem a békehozók legalább olyan undorító csürhe volt (velejéig korrupt és korlátolt, öncélú és öntelt kékvérû bagázs), mint a túltengõ internacionalista öntudatú, és nyilván arrogáns magyar tanácsküldöttség."

Hogy Lombrosonak mennyire volt igaza és mennyire nem, azt inkább hagyjuk. A lényeg az, hogy meg kell nézni az archív fényképeket.
Pogány János, Varga Jenõ, Bokányi Dezsõ vagy Szántó Béla...
Ápolatlan, piszkos, szalonképtelen társaság... (a békehozók legalább kinéztek valahogy...)
Amikor 18. novemberében a belgrádi tágyalások alkalmával Flanchet D'Esperay meglátta Bokányit, az Est címû lap október 18-i cikkének tanúsága szerint (szekunder forrás, tehát nem kell készpénznek venni) így kiáltott fel: én ilyen emberekkel nem vagyok hajlandó tárgyalni!

Ami egyébként a békehozókat illeti, meglehetõsen tarka és sokszínû társaságról van szó.
Az "átlagküldötteket" a tökéletes érdektelenség és bürokratikus nyugalom jellemezte, a fontosabb küldöttek és a négy nagy szerepérõl pedig elég egy-két munkát (J. M. Keynes: A békezerzõdés gazdasági következményei (egy szót sem ír a magyarokról!), Pichon emlékiratai, a magyarok nemzetközi megítélésérõl pedig mondjuk Sidney Bradshaw Fay: The origins of the First World War címû kortárs munkája stb.) fellapozni.

Viszont kivételek voltak (mint mindenütt): pl. az emlegetett Dempsey, akinek emlékirataiban olvashatóak a tizenkilences vörös pribékek rémtetteinek döbbenetes részletei (emlékirat, tehát ismét csak szekunder természetû forrás - ennek ellenére több esemény leírása is - amennyire a személyesség engedi - hitelesnek tûnik benne számomra).



"Munkásököl vasököl, odacsap ahová köll! - nyilván ez nem tetszett a fõméltóságú uhaknak. Kb. mint amikor Hruscsov levette a cipõjét az ENSZ BT.-ben és azzal verte az asztalt. Én kíváncsi lettem volna azért, hogy zajlott VALÓJÁBAN az a trianoni tanácskozás..."

Errõl a "munkásököl vasököl"-rõl, Bíró Mihály plakátja jut eszembe (ld. fentebb) A kép - szerintem kevesen tudják - a Versailles-i ülésterembe becsapó hatalmas, izmos munkásöklöt ábrázol.

A kép szerintem nem szorul különösebb kommentárra...

Nem tudom, gondolom a "méltóságos uhak" alatt a békehozókat érted.
Tudod, idõszakunkban már minden normális nyugati országban mûködtek szociáldemokrata politikai erõk, csak nekünk nem jutott egy tisztességes revizionista (nem a Horthy-rendszeres, hanem az I. Internacionálés értelmében) munkáspártunk.

Nekünk csak Kun- és Szamuely-félék jutottak...

Rémtetteik pedig (ahogy késõbb a fehérterror rémtettei is) bejárták és elborzasztották a világsajtót.

Amit nem tett tönkre Mo. "országimázsából" a lentebb felsorolt három tényezõ, azt szétrombolta a Kun Béla-éra.

"De szeretnék, de szeretnék..."

"2 dolgot finomítanék:
a rongyos gárdát nem nevezném testületileg gyilkosoknak vagy primitív lelkûeknek, voltak ott nagyjából normális emberek is (az arányukat nem merném megtippelni), mint ahogy az a filmben is látható volt (az egyetemista meg a barátja)."

Hát, én egyrészt a tiszti társaságról, tehát a filmben is bemutatott "Imposztorokról" beszéltem, másrészt biztos hogy nem egy és nem kettõ normálisabb gyerek volt a rongyosok, mint a "Szamuely és Cserni Jóska népnyúzói" közt, mert ezek mégiscsak egyetemi végzettségû értelmiségiek és a a háború alatt tisztességesen szolgált katonaemberek voltak, míg a Lenin fiúk legalább annyira voltak bûnözõ karakterek, mint a Népbiztosok többsége.



"nem az egész felvidéket foglalta vissza stromfeld (amivel nem állítom azt hogy esélye se lett volna rá) és hozzátartozik a képhez, hogy az õt (talán bártfán?) fogadó magyarokkal beszedette az ablakból a magyar zászlót, mondván hogy ha zászlót akarnak akkor vöröset rakjanak ki.."

Elõbbi megállapításoddal egyetértek, utóbbit érdekesnek találom.
Hol olvastad ezt?
Én még sehol nem hallottam róla.
Annyi bizonyos, hogy Stromfeld igen képzett, tehetséges katonatiszt volt és hogy Északi-hadjárata, akárhogy is vesszük, a magyar história fényesebb lapjaira kívánkozik (ezt már a Horthy-korszak meglehetõsen elfogult történetírása is elismerte!)...
Hogy azontúl Stromfeld milyen ember volt?

(Még) én sem tudom (és hozzáteszem: történészként elsõsorban - többek között - ezzel az idõszakkal kívánok majd foglalkozni!).
A magyar történetírás adós még egy elfogulatlan és tudományos igényû Stromfeld monográfiával (és még ki tudja hány másikkal!)

2 dolgot finomítanék:
a rongyos gárdát nem nevezném testületileg gyilkosoknak vagy primitív lelkûeknek, voltak ott nagyjából normális emberek is (az arányukat nem merném megtippelni), mint ahogy az a filmben is látható volt (az egyetemista meg a barátja).

nem az egész felvidéket foglalta vissza stromfeld (amivel nem állítom azt hogy esélye se lett volna rá) és hozzátartozik a képhez, hogy az õt (talán bártfán?) fogadó magyarokkal beszedette az ablakból a magyar zászlót, mondván hogy ha zászlót akarnak akkor vöröset rakjanak ki..

Pont erre gondoltam, mikor azt írtam hogy mindenki azt lát bele amit akar.
Ez nem egy komcsi film.

"Én inkább úgy látom, hogy tipikus bolsevik film, de azért meg akarom nézni."

A bolsevik egy meglehetõsen szélsõséges irányzat - maradnék a komcsinál. Annál pedig, akár hiszed, akár nem, semmivel sem komcsibb a film, mint amennyire abban az idõben egy filmnek lennie kellett ahhoz, hogy bemutassák - kivéve néhány dolgot (ezekre én is utaltam a kritikámban), pl. elsõsorban Horthy ábrázolását az egész történetben, ami nagyon durván torz képet mutat a kormányzóról.



"Persze minden 1945 és 1989 között készült film bolsevik szemmel nézi a korszakot és elõírták olyan hazafiak becsmérlését, akiknek a ciõjét sem lenne szabad tisztítaniuk. Prónay Pál igazi hõs volt, arról nem tehetett hogy Mo egy kis ország kispolgárokkal."

Volt nekem sok idõszakom, így volt egy mélymagyar is. Akár hiszed, akár nem, mikor tizedikben (értsd gimi második) nyelvtan órán érvelõ fogalmazást kellett írni, én Prónay Pál pozitív mûködését választottam témának (tudom, nehéz elhinni, de tényleg igaz) - a nyelvtan tanár nézett egy nagyot...

Ma már egy sorát sem vállalnám fel.

Mert, mióta valóban komolyan foglalkozom (történész hallgatóként) a korszakkal - ebbõl az idõszakból származó témából fogok TDK-zni is, szakdolgozatot is írni - teljesen megváltozott a véleményem az õ és különítményes barátai mûködésérõl.
A Lajtabánság hõsei egy sajátos pszichotikus állapot, a magyar nemzeti szupremácia gondolata és az ezzel szemben álló elsõ világháború kataklizmája, valamint a békeszerzõdések miatt primitív lelkükben szenvedett torzulásoknak bizarr kreatúrái voltak (ahogy a magyar polgári, hivatalnok- és tiszti réteg egy jelentõs része is - tálcán kínálva a szélsõjobbos demgagógiának), ám ez még nem mentség arra, amit mûveltek.
Ártatlan lakosokat kínoztak és gyilkoltak meg (hasonlatosan a Lenin-fiúk mocskos bandájához), miközben remekül elvoltak mélymagyarságukkal.

Ráadásul az ilyen figurák mintegy másfél esztendeig hátráltatták azt a konszolidációs folyamatot, amely Teleki, Bethlen, Keresztes-Fischer, Nagyatádi, Peyer stb. stb. politikusok nevéhez fûzõdik.
Retrográd és nevetséges banda, akik arra sem voltak méltóak, hogy Horthy, Teleki vagy Bethlen cipõjének a talpát megnyalják.



"Nekik köszönhetõ, hogy Sopron magyar maradt."

Mi is köszönhetõ nekik?
Nem sok minden...

Két királypuccs támogatása, amibe két kormány bukott bele...

Egy nevetséges szalmaláng-vitézkedéses sztori, aminek semmilyen kézzelfogható eredményen nem lett...

És, ami azt illeti, Sopront azért kaptuk vissza, mert a mi rendkívül ügyes, többnyire POLGÁRI SZÁRMAZÁSÚ diplomatáink (akiknek az elkövetkezõ húsz évben annyi pozitív fejleményt köszönhetünk még) elérték a második velencei konferencián, hogy Sopron és környéke ügyében népszavazást írjanak ki.



"Sajnos mi nem voltunk Törökország, azok úgy kivágták a görögöket a hazájukból, mint a macskát...így nem lett ott Trianonhoz hasonló béke."

Jajj, hagyjuk már ezt...

Trianont három olyan tényezõnek köszönhetjük legfõképpen, amelyet mi magunk is megakadályozhattunk/befolyásolhattunk volna (a kérdés sokkal bonyolultabb, de ez a három összetevõ biztos, hogy nagyon fontos szerepet játszott a történetben):

1. Negyven-ötven éves múlttal rendelkezõ (!) és hihetetlenül gyorsan dolgozó román és cseh/szlovák nemzeti propaganda nyugaton - 1848-1849 hõs nemzetébõl mi lettünk Közép-Európa elnyomói.

2. A Tanácsköztársaság, amely lehetetlenné tette a kommunikációt a Párizsban ülésezõ "békehozók"-kal - a népbiztosoknál szalonképtelenebb csürhe kevés létezett akkor Európában (Lord Dempsey - "még sosem találkoztam ilyen jellegzetes bûnözõ fizimiskával rendelkezõ társasággal").

3. Drága Prónay, Francia-Kiss, Héjjas és egyéb elvbarátaink által végrehajtott vitézi tettek - összefoglaló nevén a FEHÉRTERROR!

Ezeken a pontokon kellett/lehetett volna kezdeni valamit a dolgokkal.



"Mo.-n meg Kun Béla alárulta azokat, akik visszafoglalták a Felvidéket."

Ez egy évvel korábban volt...
Egyébként igaz...
A Felvidéket Stromfeld Aurél és nagyszerû serege foglalta vissza, miközben Szamuelyék Kalocsán és környékén a szegényparasztságot kínozták olyan módon, hogy azzal eddig kevesen mertek foglalkozni. Kun Béla meg áruló volt, bár szerintem még rosszabb...
Az ilyeneknek nincs is hazájuk...



"Jó a Horthy rendszer is korrupt volt, de a maihoz képest tisztakezû emberek vezették..."

Ez nem tudom mire akart válasz lenni, de végül is igaz.
Persze ez is egy vulgarizmus.
Vulgarizmusokra nehéz komolyan reagálni.

Én inkább úgy látom, hogy tipikus bolsevik film, de azért meg akarom nézni. Persze minden 1945 és 1989 között készült film bolsevik szemmel nézi a korszakot és elõírták olyan hazafiak becsmérlését, akiknek a ciõjét sem lenne szabad tisztítaniuk. Prónay Pál igazi hõs volt, arról nem tehetett hogy Mo egy kis ország kispolgárokkal. Nekik köszönhetõ, hogy Sopron magyar maradt. Sajnos mi nem voltunk Törökország, azok úgy kivágták a görögöket a hazájukból, mint a macskát...így nem lett ott Trianonhoz hasonló béke
Mo.-n meg Kun Béla alárulta azokat, akik visszafoglalták a Felvidéket.
(Jó a Horthy rendszer is korrupt volt, de a maihoz képest tisztakezû emberek vezették...)

Hölgyeim és uraim!

Máriássy Félix remekmûve ma este 21:35-kor ismét látható a Filmmúzeumon!

Aki teheti ne hagyja ki!

(Mélymagyaroknak és überkomcsiknak különösen ajánlom!)

Én láttam, kapcsolgatás közben leragadtam rajta..

Zseniális a film, minden pontatlanság (Horthy) ellenére.

"mélymagyarok" és mélybalosok persze azt látnak benne amit akarnak, vagyis elõbbiek egy ellenséges, szoc filmet, utóbbiak meg megerõsítésnek veszik, hogy lám igazam volt, ezek ilyenek.

De aki nyitott a dologra, az sokat kaphat tõle..
és nagyon tömény, csak pislogtam..

Az, hogy senki sem tekintette meg Máriássy filmjét...
Nos, az nem lep meg...

Nem az a laza kis péntek délutáni tingli-tangli. Habár a humora - sokaknak meglehetõsen erõs lehet - szerintem sokak érdeklõdésére számot tarthat(na). No mindegy...

Azt hiszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel: a magyarok jók a szatírában. Az "egyik szemem sír, a másik nevet"-jellegû történetvezetés nálunk mindig kitûnõen mûködött. Ez több mint abszurd közép-európai miliõ, több, mint bármi, amit a világon ebben a sajnos ma már abszolút halott mûfajban valaha kitaláltak - kivéve talán a cseheket. Igen, a szatíra mûfajában a világ legjobb filmjeit mi, e két nemzet fiai alkottuk és valamiért ez igazán csak a 20. század utolsó harmadáig mûködött - de addig nagyon. A Tanútól a Miért rosszak a magyar filmek?-ig, az Álombrigádtól a Kardig, az Amerikai cigarettától az Ereszd el a szakállamat!-ig, a Nyulak a ruhatárban-tól a Dollárpapáig olyan szatírikus csúcsteljesítményeket mondhatunk magunkénak, melyeket azt hiszem soha, cseppet sem becsültünk meg eléggé.
Márpedig ideje lenne elkezdeni...
Például az Imposztorokkal...

Máriássy Félix, Szabó István mestere, az egyik legkitûnõbb filmrendezõnk volt. Filmjei közül mindössze kettõ mondható klasszikus szatírának.
Az egyik a Fügefalevél - ld. bejegyzésemet az adott film topicjában. Ez egy kicsit vulgarizált, kicsit bájos, mindamellett keményen kritikus film helyezkedésrõl és szocialista erkölcsrõl.
A másik, egy sokkal durvább és erõteljesebb munka - vagyis az Imposztorok.

Az Imposztorok nem történelmi film.
Nem mond ítéletet, nem akar ábrázolni, nem akar többnek látszani, mint ami: egy klasszikus életforma klasszikus paródiájánál.
Ez az életforma pedig a mélymagyaré.
És ez a mélymagyar Prónay Pál, azaz, hogy a kicsit "átköltött" Doborján alezredes, akit a nagyszerû és utolérhetlen orgánummal bíró, egyik legnagyobb korabeli színészünk, a méltatlanul elfeledett Tomanek Nándor alakít.
Mindamellett itt van mindenki, aki a korszakban számított. Persze a film háttértudás nélkül is élvezhetõ, de ebben az esetben különleges gyönyört okozhat a történész szakember számára felismerni egy-egy alakban Almássy Denise grófnõt, Ostenburg-Moravek Gyulát, Keresztes-Fischer Ferencet, Francia Kiss Mihályt, Héjjas Ivánt vagy mondjuk a Dégi István által zseniálisan alakított hadipüspököt, a mélymagyar mintapéldányát, Zadravecz István tábori püspeket.

Igen mindenki itt van: még Horthy (bár Mensáros játssza, de az õ karaktere sajnos nem sikerült túl jól - de erre még visszatérek) és IV. Károly is...

A dátumok hitelesek, az események megtörténtek, az egészet még sem lehet történelmi filmként tálalni. Nem, mert mindez nem lehetett komoly. Talán nem is történt meg. Nem, Ez csak valami rossz álom lehetett.

És mégis megtörtént.

De ha meg akarjuk érteni, hogy miért, rá kell jönnünk: ez a világ csak az "Imposztorok" furcsa, torzult koordinátarendszerében nyeri el az igazi és végsõ értelmét. És csak így értjük meg kik is azok az imposztorok.
Az imposztorok ugyanis egy ezeréves örökség méltatlan örökösei, egy nemzet minden valamilyen formában megjelenõ patrióta érzelmeinek megcsúfolói, de nem csak õk tehetnek róla, hiszen más szférában mozognak, mint kortársaik. És ez a más szféra az a koordinátarendszer, amelyet fentebb emlegettem.
Ebben az esetben az "imposztorok" kifejezés azt takarja, hogy bármennyire is elkeserítõ, volt történelmünkben egy idõszak, mikor az akkori hatalmi elit súlyos hibáiból vagy bûneibõl következõen ezek az emberek posztokat bitorolhattak a posztoroktól.
És ez az a történelmi idõszak, amelynek pszichológiáját csak akkor érthetjük meg igazán, ha az õrültek koordinátarendszerébe helyezkedünk bele.
És itt körbe is ért az érvelésem: ez az õrültek koordinátarendszere ugyanis maga a megtestesült szatíra, önmaga fricskája, karikatúrája, egy jelenség önmaga ellen írott pamfletje.

Egy jelenségé, amely nem lehet örökéletû. S ezt jelképezi a film végén a '21-ben még nyilvánvalóan ép Lánchíd helyére beúszó kísérteties rom, a Lánchíd a németek által 1945-ben vízbe bombázott csonkjai, pillérei.

A filmnek egyetlen hibája van: szokás szerint ideológiailag kicsit túlterhelt. Megpróbálja összemosni a konszolidációt, a Horthy-rendszert és a korszak minden hibáját az imposztorok rémuralmával. Ám e jelenségek, bár részben nyilvánvalóan összefüggnek egymással, nem egymáshoz köthetõk. És ezért is írtam, hogy hibás Horthy karaktere.

Horthy nem a Mensáros eljátszotta mosolygós, üres tekintetû gazember volt. Összetett és izgalmas karakter és nagyszerû vezetõ, nem egy olyan "imposztor", amelyet az egyébként zseniális Mensáros Lászlótól ezúttal láthattunk. Ráadásul alapállását tekinte is teljesen más volt, mint amilyennek a korszakban lefestették - és festik sokan mind a mai napig.

De ez apróság az egész film zsenialitásához képest, amely kétségbevonhatatlan.

10/9.25-öt adok rá.

(A 10/10 a TÖKÉLETES MÛNEK jár. Az Imposztorok, bármily nagyszerû is, nem az.
Nem úgy, mint Máriássy jópár filmje. Például legnagyobb kedvencem tõle: a Rokonok klasszikus, 1954-es adaptációja.)

Sajnos ezúttal lemaradtam a film hetven százalékáról.
Ennek ellenére nagyon izgalmas és egyedi alkotásnak tûnik, így aztán nem hagyom ki a holnapi vetítést.

Mivel Máriássy Félix filmjérõl van szó, azt ennyibõl is megállapíthattam, hogy a "Mester" esetében nem éppen alacsonyan leledzõ mércét, nem valószínû, hogy nagyon alulról súrolja a film. Sõt, még nagyon pozitív meglepetések is érhetnek.
Az általam eddig kiszúrt néhány hiba, tévedés és anakronizmus ellenére nagyon jó és izgalmas kérdéseket feszeget, nagyon érdekes nézõpontokból a film.
A film, amely a fehérterroról készült, és ilyet nem nagyon szoktunk volt régebben sem, ma meg még kevésbbé látni.

Szóval holnap 17:25 a filmmúzeumon...
Én nem hagyom ki, Ti se tegyétek!